Reggeli Sajtófigyelő, 2004. december - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2004-12-22
20 Megállapítom, hogy az elmúlt tíz évben változás zajlott le a közvéleményben mindazzal kapcsolatban, amit a nemzet te rmészetéről és a határon inneni és túli magyarok sorsközösségéről szokás hangoztatni. Például egy, még az Antallkormány idején végzett, belső használatra szánt közvéleménykutatás azt mutatta ki, hogy a megkérdezettek körében a határon túli magyarok ügye a kkor a huszadik helyet foglalta el a problémák sorrendjében.Innen nézve a sok mostani igen nagy elmozdulást sejtet. Az igenek aránya annyira jelentős, hogy a kérdést nem lehet többé megkerülni, az a magyar politikai fórumok legfontosabb napirendi pontjai között fog maradni. Ez a népszavazás jóvoltából immár tömeges felismerés lett, függetlenül attól, milyen változatos volt a szavazók magatartása. Már csak azért is, mert a baloldal egy része, nyíltan vagy titokban, a jobboldali felfogással ért egyet. A kam pány során sok olyan érv bukkant fel mindkét oldalon, amelyek kibékíthetők, hivatkozni is lehet reájuk, azaz a pártpolitikai küzdelemmé átalakult szavazás befejeztével rá lehet mutatni, melyek a konszenzust elősegítő fontos elemek a kettős állampolgárság m egadásával kapcsolatban. A szavazás eredményei kikényszerítik, hogy így vagy úgy újra kelljen gondolni a nemzet természetét. Ez nagyon fontos tanulság, amelyet a köztársasági elnök új kezdeményezése is kidomborít az egyszerűsített állampolgársággal kapcsol atban. Cselekedni kell, ezt üzeni Mádl Ferenc, mert az igenek nagy számát nem lehet figyelmen kívül hagyni. Határozottan támogatni kell a törekvésében. Az egységes magyar nemzettel kapcsolatos pozitív hangulat vagy legalábbis létezésének kényszerítő reali tása meghatározó szerepet játszik már a közéletben. E hatás alól nehéz kitérni, ami nem magától értetődő. A koalíció politikai szókészlete is tartalmazza már a patrióta, a nemzeti és más kifejezéseket, amit lehet ugyan demagógiának minősíteni, de aki vissz atérően használja őket, ha tetszik, ha nem, kényszerpályára kerül. Még a legelvakultabb neoliberálisok is belesodródtak ebbe a kelepcébe, igaz, egyúttal cigányoztak is. Sajátos közösségtudat kiépüléséről van tehát szó, amely nem a politikák, hanem már a po litikum alkotója, formálója. Ide kapcsolódik egy elméleti szinten is megfogalmazható ellentmondás, mely a francia forradalom óta hagyományosan, szerte Európában meg szokta osztani a jobboldalt és a baloldalt. Ám mintha nálunk, ebben a vitában is a kibonta kozás mutatkozna. A baloldal általában a ius soli híve, vagyis az a magyar, aki az ország határain belül él. A jobboldal a ius sanguinis híve, ami a vérségi és kulturális kötelékekkel kapcsolódó magyarságként fogja fel a nemzetet, függetlenül a határoktól. Még a státustörvény körüli viták során is felmerültek a kizárólagos ius soli nevében megfogalmazott érvek. Vagy emlékezzünk Hornra, aki csak tízmillió magyar miniszterelnöke akart lenni. Mostanra azonban a vita eldőlni látszik, hiszen a népszavazás olyan erőket állított szembe, akik közül egyik sem vonta kétségbe azt az elvet, hogy kötelék fűz a határon túli magyarsághoz. Számos ország példája mutatja egyébként, hogy a két elvet össze lehet hangolni. Itthon a kezdeményezés az igenek oldaláról tud elindulni , ez is tanulság. Az a tény, hogy ismét egyszer kiderült, a gyakorlatias, anyagiakra vonatkozó érveknek nagy hatásuk van, komoly figyelmeztetés. Igaza van Orbán Viktornak, amikor a létbizonytalansággal magyarázza a jelenséget, jóllehet, mint még kitérek r á, ennél is többről van szó. Pozitívumnak ebben a vonatkozásban a következőt gondolom. Bebizonyosodott, nem sokra megyünk azzal, ha azt sulykoljuk, hogy csak a kettős állampolgárságra adott igen hívei az igazi magyarok. Ez az egyébként akár mégoly tisztess éges erkölcsi eszményekből táplálkozó radikalizmus annyi szavazatot sem hoz, amennyit december 5én összeszámláltak. Hiába az erkölcsi fölény, nem eleget. Egyébként sem hiszem, hogy minden, a kettős állampolgárság megadására leadott igen egyúttal a másként cselekvők elutasítását jelentené. Sőt! Ráadásul a túl határozott elítélésük úgy állítható be, hogy az megbélyegzi a többieket, ami útszéli vadításra és újabb ádáz ellentétek szítására alkalmas. A nyugdíjukat, betegbiztosításukat, munkahelyüket féltők szor ongása igenis része a nemzet problémáinak, ha megalapozottnak tekintjük, ha nem. Nem old meg semmit, ha azt mondjuk, hogy érzéketlenek, kicsinyesek, önzők és tudatlanok. Ez megint fontos tanulság. Pozitívumnak látom még azt is, hogy a kampány során, a Fide sz érvelésében komoly elmozdulás volt az irányukban, hiszen a Szövetség kidomborította, a kettős állampolgárság nem róhat újabb anyagi terheket a társadalomra.
