Reggeli Sajtófigyelő, 2004. december - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2004-12-22
18 A KMKSZ az első fordulót megelőzően nem foglalt állást, utána viszont megtörte a hallgatását, és - a jelölt demokrácia melletti elkötelezettségét és a magyar kisebbs ég helyzetének javítására tett ígéreteit kiemelvén - Juscsenko mögött sorakozott fel. Nos, a második fordulóban - az azóta megsemmisített eredmények szerint - Kárpátalja valamennyi választókerületében Viktor Juscsenko lett a befutó, igaz, a voksolást érték elő közleményekben mindkét fél az általa támogatott jelöltet „hirdette ki" győztesnek a magyarlakta falvakban. Akárhogy is, egyértelmű, hogy az UMDSZ fölöttébb kellemetlen helyzetbe került. Juscsenko mára a december 26án „újrajátszandó" második forduló toronymagas esélyesévé lépett elő, így nem valószínű, hogy kifizetődne Janukovics kitartó támogatása. Ráadásul tovább árnyalja a képet, hogy a december 5i magyarországi népszavazás eredménytelenül zárult, azaz Janukovics kettős állampolgárságra vonatkozó ígérete - amely eredetileg nyomós érvéként szólt mellette - sokat veszített a jelentőségéből. Mi tartja az UMDSZt mégis még mindig a „bukott jelölt" oldalán? Részben talán a KMKSZszel való szembenállás, ám még inkább azok az ukrán nacionalisták, akik a N asa Ukrajinához (Mi Ukrajnánk), azaz Juscsenko pártjához csatlakoztak, és akiknek a térnyerésében az UMDSZ vezetői komoly veszélyt látnak. Lázas kapkodás kezdődött, és a tulajdonosok négy nap elteltével nagy sietve eltörölték a média szigorú cenzúráját. Az alig néhány hónapja még kimondottan jóképű Viktor Juscsenko hirtelen eltorzult arcáról például egészen addig a legtöbb tévécsatornán csak olyan vélekedések hangzottak el, hogy az ellenzéki elnökjelölt „romlott szusit evett", „túl sok konyakot ivott", va gy hogy „egyfajta herpesz vírus" csúfította el a vonásait. Eltelt szűk három hét, és december 11én már valamennyi ukrán televízió élőben közvetítette a bécsi Rudolfinerhaus magánklinikáról azt a sajtótájékoztatót, amelyen Juscsenko osztrák orvosai hivatal osan bejelentették: a politikus szeptember elején kezdődött rejtélyes betegségét rendkívül súlyos dioxinmérgezés okozta. Az ukrán sajtó a Szovjetunió összeomlása és a kommunista cenzúra semmivé foszlása után átmenetileg megízlelte a szabadságot. Azok vo ltak a „daliás idők". A kilencvenes évek végére azonban az ország privatizáción meggazdagodott milliárdos oligarchái tették rá a kezüket a médiára, s azt - részben nyilván a nekik juttatott zsíros koncokért cserében - a hatalom engedelmes szócsövévé silány ították. A számításuk azonban nem vált be. A Janukovics népszerűsítése helyett sokkal inkább Juscsenko lejáratására játszó kampány visszafelé sült el, amit a narancsba öltözött utcák híven érzékeltettek. A cenzúra példátlanul gyors eltörlése volt az első j ele annak, hogy megindult a helyezkedés: az oligarchák már a várható új hatalom emberénél igyekeztek jó pontokat szerezni. A leglátványosabb hátraarcot alighanem Viktor Pincsuk hajtotta végre. A tatár származású Rinat Ahmetov (Viktor Janukovics legfőbb t ámogatója) után ő Ukrajna második leggazdagabb embere, az Interpipecsoport révén egy, az ország egészére, sőt a Szovjetunió több utódállamára is kiterjedő ipari, bank- és médiabirodalom - így többek között három ukrán tévécsatorna - tulajdonosa. Ám ami enn él is fontosabb: Leonyid Kucsma veje. Mindezek ismeretében érthető, hogy még a The New York Timesnak adott interjújában is megpróbált eldicsekedni vele, miként vett részt ő is a kijevi utcán a Juscsenkopárti tüntetők oldalán a narancsszínű forradalomban. Az igazi baj persze nem a családi kötődés, sokkal inkább az, hogy egy ilyen rokoni kapcsolat szinte törvényszerűen hozza magával a korrupt és törvénytelen ügyleteket. Viktor Pincsuk váltig hangoztatja ugyan, hogy ő már az előtt is gazdag volt, mielőtt megk érte az elnök lányának a kezét, ám a mai Ukrajnában aligha győz meg bárkit is a tisztakezűségéről. Nem is kell nagyon messzire visszamenni az időben, hogy a kétkedők rábukkanjanak a Krivorizssztal acélmű privatizációs üzletére. Az ukrán kormány ez év júniu sában úgy döntött, hogy a szóban forgó üzemet egy, Viktor Pincsuk és Rinat Ahmetov irányította konzorciumnak adja el - méghozzá 800 millió dollárért. Csak az a bökkenő, hogy az orosz Szeversztal 1,2 milliárd, a britindiai LNM és az amerikai US Steel alkot ta konzorcium pedig nem kevesebb mint 1,5 milliárd dollárt ajánlott az acélműért. FELÜLVIZSGÁLAT? Nos, Pincsuknak most van miért aggódnia. Viktor Juscsenko már a kampánykörútja során októberben az ominózus üzem székhelyén, Krivoj Rogban (Krivij Rih) járv a is azt ígérte a helyi lakosokból verbuválódott hallgatóságának, hogy a Krivorizssztalt „csak úgy egyik napról a másikra ellopták", és akik ebben részt vettek, azoknak „el kell majd számolniuk" a bűntetteikkel. Majd decemberben - immár a brit Financial Ti mesnak nyilatkozva - megerősítette abbéli eltökéltségét, hogy amint elnökké
