Reggeli Sajtófigyelő, 2004. december - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2004-12-20
22 Sapientia - Erdélyi Magyar Tudományegyetem (EMTE) székhelyén tartott polgári fórumon. Ugyanitt Kövér László a rról beszélt: "Ha egy nemzetnek vannak kollektív hőstettei, vannak kollektív bűnei is. Példaként említette a magyarság passzivitását zsidó polg ártárs ainak 1944ben történt elhurcolásakor, valamint a december 5én tapasztalt távolmaradást, illetve az elutas ító szavazást a határon túli magyarok kettős állampolgárságával kapcsolatban. Kövér ugyanakkor elhamarkodottnak nevezte az MVSZ népszavazási kezdem é- nyezését. (MTI) vissza Apai örökségem Népszabadság • Antall Péter • 200 4. december 20. "Történész vagyok, s nem tagadom, érdekel az utókor ítélete is, nemcsak a kortársak véleménye. Bízom abban, hogy nem szégyenletesen vonulunk be a történelembe" - mondta apám, Antall József az egyik b eszédében nem sokkal halála előtt, utal va arra a sok - helyenként jogos, de többnyire igazságtalan - kritikára, amely őt és kormányát érte. Vádolták őt gyávasággal és megalkuvással, mások túl merevnek és autokratának tartották. A tám a dások gyakran nemcsak politikája, hanem személye ellen is ir ányultak. Apám önfegyelme rendk í vüli volt, amiért őt gyakran hidegnek, embertelennek gondolták. Csak nagyon kevesen tudták, tu d tuk, mennyire bántják őt ezek a kritikák, milyen nehezen lépett túl a jogtalan támadásokon, főleg, ha azok közvetlen környezetétő l, saját párttársaitól érték. Bizonyára mindenki átélte gyermekkorában, mennyire vérlázító és bosszúért kiáltó dolog az, amikor a sz ü- leit szidják. Nekem sokszor kellett összeszorítanom a fogamat, és gyakorolnom a családi örökségként rám ruházott önfegyelm et. Furcsa, de mégis most érzek késztetést, hogy "kiálljak" apámért. Most, amikor beig azolódni látszik az a hite, hogy a jövő generáció talán jobban megbecsüli azt a küzdelmet, amit ő vívott. T alán rosszul fogalmazok, nem apámért kell kiállnom, nem őt kell megvédenem, sokkal inkább a hitelességet, azt a lassan már történelmi igazságot, ami az ő nevéhez és munkásságához kötődik. Az utóbbi időben az "antalli örökség", az "antalli út", az "antalli hagyományok" egyre gyakrabban kerülnek elő politikusok, közéle ti személyiségek nyilatkozataiban, egyfajta legitimitást kölcsönözve mondanival ó- juknak. Számomra lenne a legnagyobb öröm és megtiszteltetés megélni, hogy apám öröksége tovább él, szellemis é- ge, mentalitása hatást gyakorol a XXI. század politikusaira, polit ikájára. Ám a televízió előtt vagy újságot olvasva egyre gyakrabban fölmerül bennem a kérdés: Vajon mit ért "antalli örö k ségen" a nyilatkozó? Nem gondolom, hogy nálam van a bölcsek köve, s az én jogom eldönteni, ki és milyen ügyben, vagy mi ellenében hiva tkozhat apámra. Politikai hitvallásáról, nézeteiről és munkájáról nehéz röv i den írni, mégis szeretném elmondani, mi az, amit én apai örökségnek, az "antalli örökségnek" é r zek, szubjektíven, mégis objektivitásra törekedve. A Magyar Demokrata Fórum, melynek apám elnöke volt, a népnemzeti, a nemzeti liberális és a keresztén ydemokrata irányzatból jött létre. Édesapám egyenlő súlyúnak és szétválaszthatatlannak tekintette ezen irányzatokat. Mit is jelentett ez a három irányzat Antall József szemüvegén át né z ve? A népnemzeti, azaz a "harmadik út" lényege az individualizmus és a kollektivizmus szintéziseként foga lmazható meg, mely gyakorlati szinten a szociális szempont érvényesítését jelenti a termelésben és a f ogyasztásban. A liberalizmus a szabad piacgazdálkod ást, a jogállamiságot, a magántulajdon elvét, valamint a parlament á- ris rendszerhez való ragaszkodást jelentette számára. A modern kereszténydemokráciát apám nem egyházhoz kapcsolódó, még csak nem is vallásosságot követ elő kereszténydemokráciaként értelmezte, hanem csak keresztény indíttatású, a keres z tény értékeket magába
