Reggeli Sajtófigyelő, 2004. december - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2004-12-18
18 bizonytalanok, akiknek időrőlidőre imponál a Fidesz fölénye, vagy éppen fölényeskedése, de épp oly könnyen képesek kiábrándulni átmeneti favoritjukból - ők vajon hogyan emésztik meg a nagy elszánás kudarcát? Kinzó kérdések ezek az ellenzék számára, hi szen a kettős "igen" mértéken felüli támogatásával valójában vabank játszott. Legalább két korábbi meghatározó élmény hatására dönthettek a Fideszben úgy, hogy kockáztatniuk kell. Az egyik az Európai Unió nyári képviselőválasztása volt, amelyen csakugyan l elépték a kormánypártokat - és meggyőződésükké vált, hogy ez azért sikerült, mert ott is magasra emelték a tétet: azt szuggerálták a választóknak, hogy voksaikkal egyszersmind a kormánykoalíciót minősíthetik. Ettől a sugalmazástól remélték a kettős népszav azás sikerét is. Amire márcsak azért is vágytak annyira, mert erdélyi politikájukkal módfelett becsődöltek; az RMDSZ jó szereplése a parlamenti választásokon fényesen megmutatta, hogy a romániai magyarság itthoni mintára elképzelt megosztását nem tudták vé gbevinni. És ez volt a másik, a negatív élmény, ami miatt pénzt és energiát nem kímélve győztesként akartak kikerülni a forszírozott "magyarságpróbából". Az elbukott kísérletre aztán lényegében kétféle módon reagálhatott a Fidesz. Akadtak megfigyelők, aki k adtak esélyt a rugalmas elszakadásra, ha totális visszavonulásra nem is. Mások meg valószínűsítették, a fiaskó dühödt offenzívát indít majd el - mert ez a magatartás feledtetheti azt a tényt, hogy nem egészen másfél millió embernél többet ezúttal sem sik erült a jobboldalon mozgósítani .És természetes, hogy ebben az esetben a távolmaradók jórésze is a "nem"et támogatta; mint azt Orbán Viktor egyébként prognosztizálta is, és csak a szavazás után változtatott véleményt - Pokorni Zoltán szájával. A Fidesz a z utóbbi forgatókönyvet választotta, mert nem ismerheti el, hogy hívei már megint nem voltak elegen . Ezért beszélnek "az igenek győzelméről", és más leleményes megfogalmazások révén is ezért próbálják átfesteni az eredményt. De tudják, hogy ez a szofisztika önmagában kis hatásfokú, tehát a feladat bonyolultabb: egyrészt ébrentartandó a "nemzeti érzéseik ben megbántottak" dühe, másrészt minden más vonatkozásban is indulatokat kell kelteni a szociálliberális kurzus ellen. Szelíd politológusok ilyenkor türelmesen megállapítják, hogy a mindenkori ellenzéknek márcsak ez a dolga; tudniillik folyamatosan elmaras ztalni a kormányon lévőket. Csakhogy itt és most nem a demokráciákban szokványos párharc zajlik. A Fidesz nem éri be annyival, hogy konkrét témákban ellenjavaslatokat tesz, hogy a törvényalkotásban igyekszik érvényrejuttatni saját iniciatíváit. Mindezt fö lös aprómunkának tekinti, amelytől nem várható el a választópolgárok jobb meggyőződése. Ehelyett a szüntelen lázítás, mondhatni a társadalom folyamatosan lázas állapotának tartósítását hiszi célravezetőnek; úgy véli, az indulati hőmérő attól szalad fel, ha sikerül elhitetni az emberekkel, hogy életük amúgy általában és minden vonatkozásban kétségbeejtő. Lássuk be, azért ez nem is olyan könnyű. Egyrészt azért, mert a zord tétel a társadalom többségére szerencsére nem érvényes. A "létbizonytalanság", Orbán a ktuális szavajárása olyan túlzó fogalom, amelyet a mindennapi tapasztalás legalábbis tág körben nem igazol vissza. Másrészt az ember nem feltétlenül szereti, ha bármíly nehéz helyzetét mások reménytelennek akarják láttatni. A Fidesz tehát jócskán elveti a sulykot; nem ismeri elég jól sem az egyén, sem a társadalom pszichéjét. Azt hiszi persze, hogy ismeri - pontosabban, hogy éppen most, a népszavazás alkalmával tanulta meg a leckét: a polgárok csak egzisztenciális érdekeiken keresztül foghatók me g. Elő tehát a szociális demagógia sorozatvetőjét, és lőjük bele a tudatukba, hogy milyen rémes körülmények között élnek. Ha ezt a rémképet összekötjük a társadalmi nyugtalanság felkeltésének legkülönfélébb módozataival, kapunk egy szorongó országot, amely megváltásként fogja várni a Fidesz hatalomátvételét. Ez a képlet azonban - túl azon, hogy felállítása lelkiismeretlen - sematikus és könnyen kiváltja a bumerángeffektust. Visszacsaphat kiagyalóira. Hiába fognak önkéntes elvakultak rendre megzavarni béké s ünnepeket, eseményeket, összejöveteleket - deklarálandó, micsoda sértett érzelmek búsonganak e tájon , a normalitás iránti igény annál erősebben él az állam polgárainak túlnyomó többségében.
