Reggeli Sajtófigyelő, 2004. december - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2004-12-11
7 képviseletében, de nem fordulhattak szembe az eddigi együttműködési törekvéseket radikálisan megváltoztatni akaró kezdeményezéssel sem. Erősen befo lyásolta az eredményt, hogy hatásosan kampányoltak a magyar kormánypártok: némi habozás után egyértelműen letették voksukat a nem mellé. Orbán nem mert kiállni Gyurcsánnyal vitázni, a kormányfő viszont nem ijedt meg a kockázattól, és a lehetséges veszteség től. Akiket szereplésével még jobban eltaszíthatott magától, azok úgysem sok jót gondoltak róla - a hezitálók egy részét viszont meggyőzhette. Pláne úgy, hogy ellenfelei - Tőkés László, Duray Miklós és Ágoston András - érveikben gyengének, indulataikban ij esztőnek vagy nevetségesnek látszottak azok szemében, akiknek a véleménye a vita hatására vált véglegessé. Végül valószínűleg jelentősen alakította az eredményt, hogy sokan mentek el azért szavazni, hogy megállítsák a kórházprivatizációt - de ha már ott v oltak, nemmel szavaztak a kettős állampolgárságra. Hozzájuk képest eltörpült az állampolgárságra igennel szavazó "nemzeti baloldaliak" száma. Egy nem manipulált, saját értékeivel tisztában lévő baloldali szavazó számára ugyanis ez volt a logikus állásfogla lás: nemet mondani a kettős állampolgárságra, de igent a szolidaritáson, közös kockázatvállaláson alapuló, köztulajdonban lévő egészségügyre. A Fidesz vezetői gondolni sem tudnak másra, csak a hatalomra. Ezért tették a 2006. évi választások próbájává a né pszavazást - megfeledkezve arról, hogy nem lehet egyszerre játszani egymással ellentétes érzelmek húrjain. A kádárista kisegzisztenciák létbiztonság iránti vágya és a nagymagyar irredentizmus utáni nosztalgia nem egyeztethető össze egymással. Az volt a tét , hogy sikerüle megállítani a baloldalnak a kormányváltás óta tapasztalható felzárkózását, vissza tudjáke venni a kormánytól a politikai kezdeményezést, és képesek leszneke a szorult költségvetési helyzetet kihasználva folyamatos defenzívában tartani a kormányoldalt. A szavazás eredménye nyomán ez az offenzíva elakadt, Orbán villámgyorsan visszahátrált a jóléti demagógia jelszavaihoz, a kormány pedig lehetőséget kap rá, hogy eredeti szándékai szerint formálja tovább a politikát. Noha Orbán igyekszik elke rülni, hogy saját táborában fölvessék a felelősségét, megkérdőjelezzék tévedhetetlenségét, valamelyest bizonytalanabbá válik a helyzete a jobboldalon is. Az persze nem reális lehetőség, hogy holmi személyi konzekvenciákat vonna le - könnyen visszatáncolhat ettől, mert nincs alkalmas vezér helyette , de azért a döntéseiben való kételkedés makacsul ott marad majd a háta mögött az önállóan gondolkodó hívei körében is. A másik oldalon viszont igazolt valamit a megelőlegezett várakozásokból a GyurcsányHiller p áros teljesítménye; erősödhet a bizalom, hogy a hátrány 2006ra behozható, és maradt esély a hatalom megtartására abban a ciklusban is, amikor először érkeznek majd nagy tételű európai uniós támogatások. Hogyan tovább? Le kellene fékezni a szavazás után s em csillapodó kampányt. (Bár a baloldalnak eddig is sokat használt, amikor a nyilvánosság előtt Patrubány Miklós énekelte Orbán szólamát.) A kettős állampolgárság kérdését csendesen levenni a napirendről, ezzel a kormány a társadalom többségi akaratának te sz eleget. (Első pillantásra e törekvés fedőkampányának látszik, hogy az ügynökügynek az SZDSZ által sokadszor előásott gumicsontját először az MSZP, utána a két ellenzéki párt is engedelmesen újra a szájába vette.) Ugyanakkor mérsékelni kell az egyedi let elepedés bürokratikus akadályait Magyarországon. A kórházprivatizáció ügyében született szavazati arányok ismeretében az átfogó egészségügyi reform kérdését is (ebben a ciklusban) le kellene venni a napirendről - nem gátolva az önkormányzatok egyedi tőkebe vonási próbálkozásait. A viszonylag váratlanul előállt népszavazási helyzet figyelmezteti a baloldalt, hogy végre valóban ki kell dolgoznia egy eurokonform nemzetstratégiai elképzelést. A Fidesz 2001es szegedi kongresszusán arról fantáziált Orbán és Kövé r, hogy a Kárpátmedencei kizökkent időt ők születtek helyretolni. Körvonalaiban ismerjük Orbán Viktor nagyot álmodásait a Kárpátmedencei magyar hegemóniáról. Az orbáni nemzetstratégia alapvető eleme az etnikai elkülönülés és szembenállás a szomszédos ors zágok többségi nemzeteivel. Előbb területi autonómiát kikényszeríteni az európai csatlakozás megtorpedózásával fenyegetőzve, majd a jogokkal körbekerített magyar enklávékba magyar tőkét telepíteni, visszamagyarosítani, akit csak lehet - elérni, hogy Székel yudvarhelyen ne a bukaresti, hanem a budapesti
