Reggeli Sajtófigyelő, 2004. december - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2004-12-09
23 HVG: Ön minden, a kettős állampolgársággal kapcsolatos nyilatkozatában hangsúlyozta, hogy nem ért egyet a népszavazás kezdeményezésével. Mitől tartott? B. B.: Attól, hogy a "nemek" kerülnek többségbe, az ugyanis katasztr ofális következményekkel járhatott volna a határon túli magyar társadalmakra. Bár a népszavazás nem lett eredményes, szerencsére van mire hivatkoznunk, mert a referendumon részt vevők többsége támogatta a kettős állampolgárságot. Egyébként ilyen előkészüle tlenül nem lett volna szabad népszavazáshoz folyamodni ebben a kényes témában, hiszen a mai magyar társadalomnak nem ez a legfőbb problémája. A magyarországi választók emellett meglátásom szerint kevés érdemi információt kaptak, a kormánypártok is ijesztge tték őket az átköltözőkkel és a százmilliárdos költségekkel, s nem tudták azt sem, mi lett volna a népszavazás után meghozandó törvény tartalma. HVG: Milyen következményekkel járhat a határon túli magyar közösségekre, hogy nem lett eredményes a referendum ? B. B.: Nagy várakozás előzte meg a múlt vasárnapot, sok helyen még mécseseket is gyújtottak, s kitették az ablakokba. A következmények attól függnek, mit lép most a magyar kormány. Ha az a hivatalos álláspont, amit Fodor Gábor szabaddemokrata politikus k ifejtett egy televíziós adásban, hogy ezzel a döntéssel lekerült a politika asztaláról ez a kérdés, akkor veszélyes folyamatok indulhatnak be, megnőhet a feszültség. Minden választó, aki asszimilálódik vagy elköltözik innen, gyöngíti az általam vezetett Ma gyar Koalíció Pártja pozícióját, de nem mi vagyunk a legnagyobb veszélyben. Mindenekelőtt azért kell gyorsan lépnie a magyar kormánynak, mert Kárpátalján és a Vajdaságban a schengeni határ lezárása miatt valóban felgyorsulhat mind az asszimiláció, mind a k ivándorlás, ezen pedig nem segít semmilyen hangzatos Szülőföldprogram sem. Ezt a programot persze támogatjuk, minden határon túli magyar a híve, de például jó lett volna, ha a bejelentése előtt tárgyalnak velünk erről. Ugyanakkor a Szülőföldprogram nem a lkalmas az anyaországgal való olyan kapcsolattartásra, amelyet a kettős állampolgárság jelentett volna. HVG: Mit vár ebben a helyzetben a magyar kormánytól? B. B.: Az a legfontosabb, hogy ne hallgassák agyon a témát. Készüljenek konkrét javaslatok a helyz et rendezésére, ezeket ismertessék meg velünk. A határon túli magyar vezetők külön is találkoznak majd január közepén Szabadkán, s nyilván nekünk is lesznek javaslataink. Ezután mindenféleképpen össze kellene hívni a Magyar Állandó Értekezletet, akkor is, ha nem sikerül a magyar kormánnyal megegyeznünk, hogy tiszta vizet öntsünk a pohárba. Elnöki szavak Államfőtől szokatlan keménységgel kampányolt - az "igen" voksok érdekében - a kettős állampolgárság ügyében Mádl Ferenc köztársasági elnök. Ezt tételes s zabály nem tiltja, hisz az alkotmány azon fordulata, hogy az "államfő kifejezi a nemzet egységét", inkább politikai kinyilatkoztatás, semmint számon kérhető jogi előírás. A kormány kampányszereplése ügyében (HVG, 2004. december 3.) sokat emlegetett 1997es alkotmánybírósági döntés pedig ugyanúgy kezeli a köztársasági elnököt, mint a kabinetet (vagy éppen az Országgyűlést): nem valamiféle semlegességi követelményt fogalmaz meg számukra, pusztán az úgynevezett zavaró beavatkozásokat tiltja, illetve együttműkö dési kötelezettséget ír elő az "alkotmányos szervek" számára a népszavazási folyamatban. A korábbi népszavazások ügyében is egyértelmű volt az államfői álláspont. Az összehasonlítást kétségtelenül viszonylagossá teszi, hogy a négy eddigi országos referend um eltérő jogipolitikai szituációban zajlott. Az első két - 1989es és 1990es - esetben még csak ideiglenes köztársasági elnök volt hivatalban, a másik kettőben pedig állami szerv volt a kezdeményező, a NATOnépszavazásnál a kormány, az EUreferendumnál pedig az Országgyűlés. Ettől függetlenül tény, hogy virágnyelven fogalmazva ugyan, de mindkét esetben egyértelműen a csatlakozást jelentő "igen" mellett érvelt az éppen hivatalban lévő államfő, nyíltan csak a voksoláson való részvételre buzdítottak. Más k érdés, hogy az "igen" melletti államfői szavak akkor nem kaptak különösebb politikai felhangot, hiszen a parlamenti pártok egységesek voltak. Nem úgy, mint most. Ez a helyzet színezi át Mádl hétfői
