Reggeli Sajtófigyelő, 2004. december - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2004-12-09
17 járatják le az egymást követő kormányzatok - jelesül a Fideszéra is. Am i persze a Mikola vezette propagandát legkevésbé sem zavarta abban, hogy szeretett témáját hozzákapcsolva a kettős állampolgárság kérdéséhez, csomagban kínálja a "rendszerváltás befejezését". Nekünk most meg kell értenünk a határon túliak kemény csalódott ságát. Nekik viszont azt kell megérteniük, hogy a jobboldal csak felhasználta őket - és ez az átlátszó manőver a választópolgárok többségét taszította. Nem a szocialisták "riogatása" tartotta vissza az embereket az igentől - ezt még a fideszesek sem hiszik el , hanem a mértéktelen jobboldali kampány bumeránghatása. Ezért ez a népszavazás mindenképpen politikai vízválasztó. A koalíció lehetőséget kapott arra, hogy kezébe vegye a határon túli magyarság helyzetének európai konszolidálását; s ha úgy tetszik, épp ez adhat további politikai lendületet a Gyurcsánykormánynak. Orbán Viktornak - és pártjának - pedig alighanem végleg le kell szállnia a nacionalista hecckampányok "dakota" lováról. Megdöglött. vissza Megosztott ország 168 Óra 2004/49 Szerző: E. Fehér Pál Sokan magyarázzák azzal a tartós ukrán válságot, hogy a nagyhatalmaknak a befolyási övezetekért folytatott küzdelme mellett voltaképpen az ukrán nemzeti identitás szülési fájdalmairól van szó. Így vane valójában? Az ukránok sokáig "kisoroszok" voltak, amikor a cári birodalomban éltek, e semmiképp sem hízelgő népnév minden hátrányával. A tiltás annyira szigorú volt, hogy az orosz nyelv klasszikus értelmező szótárában, Vlagyimir Dalj művében, amely 1861 és 1867 közö tt jelent meg, az "ukrán" címszó nem is szerepel. Csúfolták őket - hzó ejtésük okán - "hoholoknak". Az OsztrákMagyar Monarchiában élő ukránokat, akik magukat huculoknak, ruszinoknak, ruténeknek nevezték. És ne feledjük, maga az országnév, az Ukrajna ered etére nézvést "határ menti területet", "végeket" jelent. Afféle átmenetiséget. Manapság is. A világ keveset tud az ukránokról, és az ukránok is keresik identitásukat. Ami bizonytalan, hisz a Krímfélszigetet, amely sosem volt történelmi értelemben ukrán t erület, 1954ben "adományozta" Nyikita Hruscsov az ukránoknak. Aminek akkor jelentősége nem volt. Vagy tessék Ilyvóra gondolni, amely a német Lemberg, az orosz Lvov, az ukrán Lviv és a lengyel Lwów magyar megfelelője, s tipikusan osztrákmagyar város, távo lról sem hasonlít Kijevre, melyet az oroszok a saját városuknak tartanak. Mihail Bulgakov szülővárosának. Aki semmiféle vonzalmat nem érzett az ukránok iránt. Ukrán mítosz E különbözőségeket ki lehetett használni, s mindenki, aki Európa eme mostohagyerme ke felé tekintett, ki is használta. A császári Németország az első világháború idején, illetve utána élénken érdeklődött Ukrajna iránt, Kijevet meg is szállta. A nácik húsz évvel később úgy tervezték: ez a terület lesz a Reich éléskamrája. A budapesti, he lyi érdekű nacionalizmus Kárpátaljára tekintett. Finanszíroztak, egyebek között, egy Ukraina című, Budapesten kiadott, Sztripszky Hiador által szerkesztett időszaki lapot. Ez ugyanolyan vad történelemhamisítással foglalkozott, mint a cári hatalom. A folyói ratnak sajátos bájt kölcsönzött, hogy egyszerre propagálta a "magyarorosz" rémálmot a "turánizmus" hagymázos őröltségével, amelynek lényege: az orosz fennhatóság alatt élő finnugor népek, valamint Japán összefogásával képzelte el a magyar birodalom létreho zását. Hatása e lapocskának nem volt, nem lehetett. Viszont remek fordításokat közöltek ukrán klasszikus költőktől, Tarasz Sevcsenkótól, Ivan Frankótól, a méltatlanul elfeledett, tehetséges, Móricz Zsigmond által a Nyugatban 1919ben elsiratott Zemplémi Ár pád tollából. Nehéz ukránnak maradni. Sokan fel is adták. A többi között Nyikolaj Gogol, aki az ukrán mítoszt, az ukrán világot örökítette meg pályafutása kezdetén - oroszul, orosz lélekkel. Tarasz Sevcsenko jobbágygyerekként
