Reggeli Sajtófigyelő, 2004. november - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2004-11-30
37 elism eréséért. A Molodij színház társulata is csak akkor hajlandó újra munkába állni, ha Viktor Juscsenkónak hívják az ország új elnökét. Kevésbé közismert ugyan, de a választási kampány idején Janukovics stábja is világhírességeket állított csatasorba az egyk ori rúdugró, sokszoros világcsúcstartó Szergej Bubka, a tornász Lilia Podkopajeva, az úszó Jana Kloskova és az AC Milan sztárja, Andrij Sevcsenko személyében. Az ötvenmilliós Ukrajna jelenlegi helyzetét, megosztottságát, sokan a kilencvenes évek elejének Jugoszláviájáéhoz hasonlítják. A délszláv háborúk kitörésében fontos szerepet játszottak a vallási különbözőségek. Bár Ukrajnában ezek az eltérések nem eredményeztek olyan szigorú politikai választóvonalakat, mint az egykori Jugoszláviában, északkeleti szo mszédunk vallási térképe is rendkívül kusza, mármár átláthatatlan. Aligha kérdéses, hogy ez is szerepet játszik a politikai szétszabdaltságban. Az ország legnyugatibb részén ugyanis a lakosság nagy része görög katolikus, míg Közép- és KeletUkrajnában túl nyomórészt ortodox keresztények élnek. A Vatikánhoz hű görög katolikusok valósággal gyűlölik Moszkvát: a Szovjetunióban nem gyakorolhatták vallásukat, üldözték őket. Ezért kevéssé meglepő, hogy a felmérések szerint a görög katolikusok szinte egyöntetűen sz avaztak az elnökválasztáson Juscsenkóra. Míg a görög katolikusok jórészt egységesek társadalmipolitikai kérdésekben, ugyanez nem mondható el a görögkeletiekről. Ukrajnában három ortodox egyház működik. A legnagyobb a moszkvai pátriárka joghatóságát foga dja el, és 1991 óta Volodimir kijevi metropolita a vezetője. Kisebb egyházi szervezet a magát kijevi pátriárkának nevező Filaret vezette ukrán ortodox egyház, amely nem ismeri el a moszkvai pátriárka fennhatóságát. A harmadik és egyben legkisebb ortodox eg yházszervezet az Igor metropolita által irányított Autokefál Ortodox egyház. A három egyház közül csak a Moszkva fennhatóságát elismerő működhetett a Szovjetunióban. Bár nem valószínű, hogy Ukrajnában olyan robbanás következne be, mint az egykori Jugoszl áviában, hosszabb távon nem lesz könnyű egybetartani az országot. Az oroszok és az ukránok több mint három évszázadon keresztül éltek közös államban. A Krímfélsziget orosz lakossága például mindmáig nem tudta igazán elfogadni Ukrajna függetlenségét. A Jan ukovicshoz hű KeletUkrajna nemcsak népesebb a nyugati országrésznél, gazdaságilag is jóval tehetősebb. A természeti kincsekben gazdag donyecki térség az ország bruttó nemzeti össztermékének egyharmadát fedezi. Az itt élők elsősorban nem amiatt szavaztak J anukovicsra, mert attól félnek, jelentősen csökken Moszkva Kijevre gyakorolt befolyása, hanem mert az ellenzék nem tudott igazán vonzó alternatívát felmutatni. Viktor Janukovics miniszterelnökként komoly állami pénzekkel segítette a szénbányászatot. Könn yen lehet ugyan, hogy a gazdaság központi irányítása zsákutcába vezet, de az is tény: Juscsenko nem tette világossá, hogyan képzeli el a bányászat jövőjét. Több millió új munkahelyet ígért, ám rejtély, mindezt miként és legfőképpen miből valósítaná meg. Az ellenzék jelöltje rendre az Európai Unióhoz való csatlakozást jelölte meg fő célként, de saját tapasztalatból jól tudhatjuk: attól még nem fogad be az EU egy országot, hogy politikailag teljesítette az alapvető normákat. Csakhogy Ukrajnát jogi és gazdaság i szempontból nemhogy évek, évtizedek választják el az Európai Uniótól. Ukrajna tehát jó ideig saját erejére lesz utalva. Számottevő nyugati segítségre nem számíthat. Ez akkor is így lesz, ha Juscsenko lenne az elnök, európaitípusú piacgazdaságot vezetne be s valóban visszaszorítaná a korrupciót. Az ország tehát, még ha a lakosság többsége ezt szeretné is, minden tekintetben nem függetlenítheti magát Oroszországtól. A két állam közötti gazdasági és kulturális kapcsolatok gyökerei túl mélyre nyúlnak ahhoz, hogy Ukrajna egyik napról a másikra szakítson hagyományaival. Egy felmérés szerint az orosz lakosság kétharmada kedvező véleménnyel van Ukrajnáról, a megkérdezettek felét nem érdekli, mi történik az országban. Mindeközben az Európai Uniónak is jobban oda kellene figyelnie Ukrajnára, amely május óta határos vele. Valljuk meg, az EU eddig igen visszafogottan reagált a kijevi eseményekre, talán azért, mert nem akar konfrontálódni Vlagyimir Putyinnal. Márpedig nem ártana az orosz elnöknek szembesülnie azzal: ha tetszik, ha nem, Ukrajna önálló ország, saját maga dönthet sorsáról.
