Reggeli Sajtófigyelő, 2004. november - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2004-11-20
9 De most tegyük fel egy pillanatra, hogy a kettős állampolgárság intézménye túléli a támadásokat. Valóban ez jelentené a határainkon kívül élő és ott is mara dó magyarok számára helyzetük rendezését? Ha valóban tudomásul vettük, hogy a jelenlegi határok nem bolygathatók, akkor abból kell kiindulnunk, hogy a szomszédos országokban élő magyarok jövője az állampolgári jogegyenlőség biztosításán, az általános embe ri jogok tiszteletben tartásán, az egyéni és csoportos kisebbségi jogok elismertetésén, a kulturális, oktatásügyi és - ahol lehetséges - területi autonómia elnyerésén múlik. Ezek a célok csak fokozatosan valósulhatnak meg, és csakis akkor, ha közben fokról fokra kialakul az állampolgári összetartozás érzése a magyar kisebbség és a többségi nemzet között. Csakhogy a magyar állampolgársághoz való jog egyoldalú megadása és elfogadása eltorlaszolná a közeledés amúgy is pokolian nehéz folyamatát. S vajon a magy armagyar viszony méltányos rendezését a kettős állampolgárság megadása jelentenée? A Fidesz szerint ez a lépés semmibe sem kerülne. Ez nem hihető. A kormány szerint súlyos ára volna. Ez hihető, de önmagában nem elfogadható érv. Lehet, hogy a költségek te temesek, mégis kötelességünk vállani őket. Ám nekünk nemcsak a határon túli magyarokkal szemben vannak kötelezettségeink, hanem nyomorúságos helyzetű honfitársainkkal, a rendszerváltás veszteseivel szemben is. Anyagi eszközeink azonban korlátozottak. Meg k ell fontolnunk, hogy mire, mennyit indokolt költeni. A kettős állampolgárság megadása elébe vágna az egybevetésnek. Ami állampolgári jogon jár, az nem tehető mérlegelés tárgyává. Szegénységben élő honfitársaink sürgető igényei semmit sem nyomnának a latban . Másodszor is ők lennének a vesztesek. Beszéljünk arról is, amiről ebben a vitában szemérmesen hallgatni szokás. Magyarországon a választásokat csekély többséggel nyerik meg. Ha a határon túli magyarok alanyi jogon magyar állampolgárrá válnának, akkor mi nden választás kimenetelét olyan szavazók döntenék el, akik Magyarországon nem viselnek közterheket, s akikre a magyarországi törvények - mivel nem itt élnek - általában nem vonatkoznak. Ez ellentmondana a demokrácia alapvető elveinek, felborítaná a magyar országi politika kényes egyensúlyát, függetlenítené a választások kimenetelét a hazai politikai közvélemény alakulásától és a magyar állam törvényeinek alávetett emberek politikai akaratától. Igaz, az állampolgársággal nem jár automatikusan választójog, e hhez állandó magyarországi lakcím is szükséges. De ha a kettős állampolgárság követelése áttör, aligha lehet ellenállni a rákövetkező követelésnek, hogy a Magyarország területén kívül élő magyarok szavazhassanak is. Ha a magyar állampolgárságra alanyi jogu k van, noha nem költöznek Magyarország területére, hogyan lehet megfosztani őket a szavazati jogtól pusztán azért, mert nem itt laknak? Az "igen" győzelme visszarántana bennünket a múlt ködös nacionalizmusába, a magyar nemzeti politikát revizionista noszt algiák rabjává tenné, megmérgezné a hazai közéletet, a szomszéd népekhez való viszonyunkat és a magyarmagyar kapcsolatokat, továbbá ártana az EUn belüli elfogadottságunknak. A tét az, hogy ezeket a konzekvenciákat elkerüljüke. Az "igen"ek sikere a po litikai demagógia győzelme volna. Nemhiába terelte az Alkotmánybíróság mindeddig szűk korlátok közé a népszavazásra bocsátható kérdéseket. Ebben a cikkben nem foglalkozhatom azzal, hogyan és miért szakított most az AB korábbi álláspontjával. Csak megállapí thatom, hogy ezzel veszélyes helyzetet teremtett. Ha így megy tovább, végehossza nem lesz a látványos ötleteknek, melyekről népszavazás írható ki. Ha pedig az ilyen népszavazás meg is nyerhető, akkor veszélybe kerül az Országgyűlésnek felelős kormányzás g yakorlata. Ezért a december 5i népszavazás tétje nem csupán az, hogy sikerüle megvédeni a kórházak magánosításának lehetőségét és elhárítani a magyar állampolgárság körüli zűrzavart, hanem az is, hogy meg tudjuke óvni alkotmányos rendszerünk gerincét, a parlamentáris demokráciát.
