Reggeli Sajtófigyelő, 2004. október - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2004-10-04
16 okozó nagybán yai Aurul jelentéktelen "műhely" az itt tervezett beruházáshoz képest. A Gold sokszor nagyobb mennyiségben használna ciánt, a zagytározó is a többször nagyobb volna annál a nagybányainál, amelyből négy éve a Tiszáig folyt a cianid. Baj esetén a négy évvel ezelőttinél is súlyosabb környezeti tragédia fenyegetne. A tervezett robbantásos technológia és a völgy csaknem egészét elfoglaló zagytározó miatt a bánya és a kisváros együtt nem maradhat fenn. A dilemma tehát: másfél évtizedig biztos munkát és romániai mércével jó fizetést biztosító aranybánya létesüljöne, vagy maradjon meg az ipar eltűntével lassan sorvadó, öregedő település? A kérdés egyelőre nem dőlt el. A bányanyitáshoz szükséges hatósági engedélyek nagy része még hiányzik. A befektetők taktikája e gyértelmű: minél előbb megpróbálnak visszafordíthatatlan helyzetet teremteni. Szisztematikusan vásárolják fel a házakat, a nemrég még csaknem 2000 lakosú településen ma már alig feleannyian élnek. A lakosság megosztott: Eugen David és a pár tucat hozzá ha sonlóan elszánt környezetvédő kisebbségben van. Sokan nem tudják mitévők legyenek. Jó páran azt remélik, hogy az eddigieknél is drágábban adhatják el házukat, és máshol kezdhetnek új életet. Néhány, magát lokálpatriótának tartó helyi lakos pedig egyenesen támogatja a beruházást. Szószólójuk, Andrei Jurca fogorvos szerint a település így is, úgy is halálra van ítélve. "A ma még működő veszteséges állami bányát 2007től bezárják, ezzel gyakorlatilag az utolsó munkalehetőség is megszűnik a településen. Ezen a vidéken a földből nem lehet megélni, az állattartásra alkalmas legelőket a Gold cég már évekkel ezelőtt megvette. Ha nem épül meg az új bánya, akkor is elpusztul a falu, legfeljebb tovább tart az agónia" – vallják a település román nevét (Rosia Montana) vis elő egyesület tagjai. Hegymenetben Az arany befektetési célnak sem utolsó: a nemesfém árfolyama a 2001es mélypont után kisebb megszakításokkal ugyan, de töretlenül ível felfelé. Három éve még 250 dolláron kereskedtek az arannyal a meghatározó londoni é s zürichi tőzsdén. Az áresést akkor elsősorban a hirtelen, tonnaszám piacra dobott jegybanki tartalékkészletek okozták. Azóta 415 dollár környékére futott föl az egységár, amiben a dollár tartósnak mutatkozó vesszőfutása komoly szerepet játszik. A prognózi sok szerint az ár ezen a szinten sem áll meg, hanem jövőre a 435 dollárt is elérheti. Noha Verespatakon látszólag nem történik semmi, nem véletlen, hogy most fordult a közfigyelem a kis erdélyi bányaváros felé. A háttérben ezekben a hetekben, hónapokba n dől el a település jövője. A döntés az európai uniós politikusok és a beruházást finanszírozni képes nyugati bankok kezében van. Ezért fontos az új uniós környezetvédelmi biztos és a Verespatakról szóló film bemutatása révén a közvélemény állásfoglalása. Nyilvánvaló, hogy az EUba törekvő Románia nem támogathat egy annak elveivel ellenkező programot. Egy népszerűtlen, a politikusok és a lakosság többsége által elutasított tervben a beruházás finanszírozására kiszemelt pénz- és hitelintézetek sem látnak ma jd üzleti lehetőséget. A mérleg serpenyője most még egyensúlyban van. Nagy kérdés, hogy az ökológiai érvek vagy a Gold aranya lesze a fajsúlyosabb? Átmosás, lúgozás, tarvágás Verespatakon 17 évre tervezik az aranykitermelést, évente mintegy 13 millió t onna ércet bányásznának ki. Az összesen több mint 220 millió tonna kőzet kitermeléséhez szinte "felaprítanák" a verespataki hegyeket, hogy az így kibányászott kőzetet összeőröljék. A szétmorzsolt alapanyagból aztán ciánvegyület segítségével, átmosással, va gyis ciánlúgozással vonnák ki a nemesfémeket. Az eljárás melléktermékeként keletkező zagy egy derítőbe kerülne, amely 600 hektárnyi területet foglalna el, és 250 ezer tonna kapacitású lenne. A cián lebontására egy közömbösítő állomást és egy vízvisszaforga tó telepet hoznának létre. Adrian Dascalu, a Rosia Montana Gold Corporation szóvivője szerint a verespataki beruházás ugyan hasonlít a négy évvel ezelőtti tiszai katasztrófát okozó nagybányai Aurul cég aranymosási technológiájára, ám jóval biztonságosabb l esz annál, mivel a tározót agyagréteggel szigetelnék, falait szilárdabbá tennék, és a zagy koncentrációját kéndioxidos eljárással literenként tíz milligrammra csökkentenék. Dascalu szerint jelenleg a világ aranybányáinak hetven százalékában ezt használják , például egy, az uniós előírások szerint működő, spanyolországi kitermelésnél. Problémát jelenthet, hogy a tervezett külszíni fejtés területének egy részét