Reggeli Sajtófigyelő, 2004. október - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2004-10-26
16 állnak, a bányák nem működnek, az élelmiszer túlnyomó többségét külföldről importálják a tartományba. A számlát a ny ugati (köztük a magyar) adófizetők állják, s a helyi gazdaság megindulásának egyelőre semm ilyen jele sincs. A privatizációt a politikai bizonytalanság mellett az is lehetetlenné teszi, hogy tisztázatlanok a tulajdoni viszonyok: az egykori szocialista szekt orhoz tartozó gyárak, földek, épületek és közművek a nemzetközi jog szerint ma is a szerb állam tulajdonát képezik. A gazdasági fejlődéshez tisztázni kellene a tulajdonviszonyokat, ennek pedig alapfeltétele a tartomány politikai státuszának rendezése. A bi zonytala nság apró jele, hogy míg az Európai Parlament küldött megfigyelőket a választásokra, addig a voksolás sze rvezésében amúgy aktívan közreműködő Európa Tanács parlamenti közgyűlése nem: az ő értelmezésük szerint ugyanis Szerbia egy tartománya rendezet t regionális önkormányzati választásokat. Ebben a tekintetben sikeres volt a szerb bojkott is. A szerbek kevesebb mint fél százaléka élt szavazójog á- val, vagyis messze 99% fölött volt a bojkottban részt vevők aránya. Ez a szerb közösség egységét és elt ö- kél tségét jelzi, amit a nemzetközi közösségnek tiszteletben kell tartania A márciusi szerbellenes atrocitások óta a Koszovót irányító európai politikusoknak és katonáknak amúgy is rossz a lelkiismeretük. Nem szere tnének egy újabb, fordított Srebrenicában cink osok lenni. A erőszak elszabadulása Koszovóban végképp meggyengítené a szerbiai demokratikus erőket. Félő, hogy akadnak is olyan szerb politikusok, akik az albán radikálisokkal együtt éppen erre játszanának. A jelenlegi törékeny béke megőrzése Európa elemi érdeke. Az etnikai erőszakkal járó mérhetetlen emberi szenvedés elkerülésén túl azért is, mert ha az Európai Unió cs ő- döt mondana, akkor ismét az derülne ki, hogy a világnak ezen a részén egyedül az Egyesült Állalmok képes valódi erőt felmutatni. Nincs ok om titkolni, hogy több szocialista politikussal, számos baloldali és liberális értelmiségivel együtt 1999ben elleneztem a Jugoszlávia elleni háborút. Öt év telt el azóta, s Koszovóban ma is csak törékeny fegyverszünet van, amit dollár- és eurómilliárdokb ól sikerül úgyahogy fenntartani. A háború semmit sem oldott meg. De ha már beavatkoztunk, akkor nyilvánvalóan nem lehet csapotpapot hátrahagyva magukra hagyni a bosszúra éhes szerbeket és albán okat. Az etnikai erőszak kiújulása immár a nemzetközi közösség szégyene lenne. Aki járt Koszovóban és előítélet nélkül beszélgetett mindkét közösség tagjaival, az tudja, hogy a sok bizonytalanság közepette egy dolog egészen bizonyos. Az albánok soha többé nem akarnak szerb uralom alatt élni és a szerbek semmilyen körülmények között sem fogadják el az albán uralmat. Ehhez képest a nemzetközi jog szerint a tartomány Szerbia része, lakóinak mintegy kilencven százaléka viszont albán. Ha nem akarunk újabb véront ást, akkor olyan megoldást kell találni, amely mindkét közösség elemi túlélési vágyát tiszteletben tartja. Számomra - s ez kizárólag egy, a térséget ismer ő és szerető ember magánvéleménye - egyetlen reális kom promisszum ígérkezik. Megadni a teljes önrendelkezés jogát Koszovó nagyobbik részére az albánoknak még akkor is, ha ez újabb miniállamot eredményezne a Balkánon. Felajánlani az egy tömbben élő északko szovói szerb kisebbségnek ugyanazt a teljes önrendelkezést, beleértve azt is, hogy az ő térségük továbbra is Szerbia része marad. S világossá tenni, hogy Egyik vagy másik nemzetiség kiemelése, cukorral kényezt etése vagy ostorral fenyegetése csak újabb vére s háborúk forrása lenne. Ha a magyar külpolitika komolyan veszi a kisebbségi jogok tiszteletét, akkor az albán és a szerb kisebbség jogait amúgy is egyformán tiszte lnünk és védenünk kell. Minden helyszíni tapasztalatom és meggyőződésem azt sugallja, hogy e z a két nép nem akar együtt élni egymással, s egy ideig magukban kell élniük ahhoz, hogy majdan egyszer felismerjék az együttműködés és integráció előnyeit vissza Forradalmat árul az Otpor - Grúzia után Ukrajnát és Fehéroro szországot vették célba a bel grádi fiatalok Népszava 2004. október 26. Szerző: Rónay Tamás Igazán nem panaszkodhat az Otpor (Ellenállás) nevű belgrádi központú szervezet. A fiatal és mindenre elszánt aktivistákból álló csapat ugyanis figyelemreméltó eszk özökkel rendelkezik. Persze szükség is van a technika legújabb csodáira, hiszen az Otport manapság több országban nemes egyszerűséggel forradalomexportőrként emlegetik. A fiatalok központjában tervelték ki jó négy éve Szlobodan Milosevics megdönt é- sének fo rgatókönyvét. Ugyancsak elévülhetetlen érdemei vannak a csoportnak Eduard Sevardnadze volt
