Reggeli Sajtófigyelő, 2004. október - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2004-10-26
12 A felszínen látszól ag minden Rocco Buttiglione olasz biztos alkalmassága körül forog, megtűzdelve a lett és a holland biztosjelöltek körül tapasztalható, különböző mértékű elégedetlenséggel. De az igazi „nagyvad” persze Buttiglione, végül is az egyik alapító nagy ország jelö ltje, ráadásul Berlusconi embere. A leendő bel- és igazságügyi biztos kezdettől rossz médiahátszéllel indult, és megítéltségét néhány sajtónyilatkozatával – például az északafrikai befogadóközpontokról – sikerült még tovább rontania. Pedig a parlamenti meghallgatásából az is látszott, hogy – sok más biztosjelölt társától eltérően – nagyon is mély tudású, koncepciózus, felkészült szakember. Csak éppen személyes meggyőződését tekintve láthatóan nem igazán tud lakatot tenni a szájára, az általa vallott társ adalmi, együttélési, viselkedési értékek pedig könnyen szálkává válhatnak a mindezekről másként vélekedők szemében. Mindenesetre talán itt érdemes megjegyezni, hogy az utóbb legnagyobb sajtó- és politikai visszhangot kiváltott szóváltása a homoszexuál isok megítéléséről a háromórás EPmeghallgatás töredék idejét tette csak ki. Az incidens ettől még beindította a szokásos parlamenti indulatokat és masinériákat, elvezetve a holnapi szavazás előtti helyzethez, amiben azonban a fejlemények már régen túlnőtték a kiváltó okokat. Ma már nem az az igazi kérdés, hogy lehete Buttiglionéból bel- és igazságügyi biztos, hanem az, hogy rá tudjae kényszeríteni az Európai Parlament a portugál bizottsági elnökre az akaratát, avagy sem. És megfordítva: mekkora manőverezési szabadságot tekinthet magáénak Barroso az eurohonatyák testületéhez képest? Azzal, hogy Martin Schultz – szocialista párti frakcióvezető – bejelentette, az általa elnökölt második le gnagyobb EUpártcsoport kész a bizottság egészét is beáldozni, ha az el nök nem veszi tekintetbe kifogása ikat, a vita immár új, sokkal veszélyesebb vizekre sodródott. (Főként, hogy Barroso mellett viszont egyé rtelmű határozottsággal a hétből egyelőre csak két frakció állt ki, igaz, közülük az egyik a relatív többséget alkotó n éppárti csoport.) A kérdés most már az – és sokak szerint Barroso is erre játszik – , vajon mennyiben képviselik az elutasítást hangoztató parlamenti vezetők az általuk képviselt pártcsoportok egészét? Schultzék láthatóan azért is verték olyan nagy dobra ellenállásukat, mert politikai tőkenyerés lehetőségét láttáklátják benne. Ha Barroso mostani listáját valóban megbuktatnák, azzal nőhet az Európai Parlament politikai hírneve, befolyása. Még jobban láthatóvá válna ténykedése – valami, aminek fájdalmas hiá nya annyira tetten érhető volt a legutóbbi EPválasztásokat kísérő érdektelenségben. Hogy aztán mindez me nynyiben lenne bölcs lépés – politikailag legyengíteni egy olyan bizottsági elnököt, aki minden elődjénél e lszántabban készül fellépni az amúgy az Európ ai Parlament által is sokszor ostorozott tagállami önérdek ellen – , azt mindenkinek magának kell majd felmérnie. Tény, hogy az sem jó, ha a bizottság elnöke túlság osan független akar lenni mindenkitől. De az Európai Parlamentnek is tudatában kell lennie, h ogy neki ugyanúgy érdeke a brüsszeli szövetség, mint fordítva. Viszont a dolog végződhet másként is: tudni lehet, hogy Gerhard Schrödertől José Luis Rodríguez Zappaté- rón át Gyurcsány Ferencig a legtöbb kormányfő arra kérte országuk EUhonatyáit, ne gördí tsenek akadályt a Barrosobizottság november 1jei beiktatása elé. És az Európai Unió parlamentjében nem köt a frakciófe- gyelem. Könnyen megtörténhet, hogy a képviselők kiállnak frakcióvezetőik mögül, bebizonyítva egyúttal, hogy Schultzék fenyegetőzése üres luftballon volt csupán. Aminek viszont utóbb szintén megl e hetnek a hosszabb távú következményei. Szóval nem lényegtelen dráma készül szerdán Strasbourgban. Látványosságát növeli, hogy ezúttal név sz erinti szavazás lesz. Színt kell vallani. Aztán kiki s zámba veheti, hogy mennyit nyert ténylegesen is a bo lton… vissza Bizottságvita: tétova frakciók Magyar Hírlap 2004. október 26. Szerző: Rockenbauer Nóra Két nappal az Európai Bizottságról szóló szavazás előtt az Európai Parlament tagjainak jó része még nem döntötte el, miként voksoljon.
