Reggeli Sajtófigyelő, 2004. október - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2004-10-02
4 A határon túli magyar felsőoktatás támogatását szorgalmazta pénteken nagyváradi sajtótájékoztatóján Orbán Viktor volt miniszterelnök és Tőkés László, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke. Orbán kérte a magyar kormányt, hogy a jövő évi költségvetésben 4 milliárd forintot biztosítson erre a célra. Tőkés László rossz üzenetnek nevezte azt a "Budapestről eredeztetett "döntést, amely akkor szüntette meg a Sapientia alapítvány támogatását, amikor sikerült az első mag yar egyetemet akkreditáltatni. vissza Hamis és valódi dilemmák Magyar Hírlap 2004. október 2. Szerző: Makai József Rossz hírem van: a "kettős állampolgárok" már itt vannak. Magyarország törvényei már most lehetővé te szik, hogy állampolgárai más államokkal is "közjogi köteléket" létesítsenek. Lehet rettegni, és van mivel riogatni. Próbálok realista lenni. Semmi jóra nem számítok a határon túli magyaroknak adandó, úgynevezett kettős állampolgárságról szóló népszavazáso n. Nem hiszem, hogy a politika a kérdésről csúsztatások nélkül hajlandó lenne beszélni. Nem bízom abban a politikai elitben, amelyik a döntés anyagi vonzatáról beszél, és avval riogat, hogy a javakat, amiket az állam "ad", többek között kellene "elosztani" . De nem tudok bízni abban a pártban sem, amelyiknek vezetője kormányfőként nem látta időszerűnek a kérdést. Avval az állásponttal, miszerint az EUcsatlakozás majd mindent megold, végképp nem tudok mit kezdeni. Hajlamos vagyok egyetérteni avval, hogy a né pszavazás egyik legfőbb hozadékaként a határon túli magyarok és az anyaország polgárai megutálják egymást. Tájékozatlan, egzisztenciájukat féltő félrevezetettek dönthetnek majd. Egyébként a népszavazáson igennel fogok szavazni. Egyrészt szeretek eleve ve sztesnek tartott ügyek mellé állni. Másfelől azt gondolom, Magyarországnak lehetővé kell tennie, hogy a határon túli magyarok egyszerűbben lehessenek magyar állampolgárok. Kétlem, hogy a népszavazást megelőző kampány tisztességes lesz. Nézzük például a sz óhasználatot. A "kettős állampolgárság megadásáról" folyik a diskurzus, holott valójában az a kérdés, lehetővé tegyéke a kedvezményes honosítást a magyar származásúaknak. Nem mindegy. A szocialisták már az év elején arról beszéltek, hogy képtelenség más állam polgáraira kiterjeszteni a magyar törvényeket, és etnikai alapon megadni a magyar állampolgárságot. Ám egészen másról van szó: annak a lehetőségnek a megteremtéséről, hogy valaki magyarországi letelepedés nélkül kérvényezhesse honosítását. Ezt nem le het egész közösségekre kiterjeszteni, és nem is kell; természetesen (magyar származású) egyének kérvényeit egyesével bírálná el a hatóság. A jelenlegi jogszabályok szerint a honosítást az a külföldi kérheti, aki letelepedett Magyarországon – a népszavazás arról szól, hogy a szükségszerű letelepedést a magyarok esetében kiiktassáke a törvényből. Hamis az az állítás is, hogy nem lehet eldönteni, "ki a magyar?": ezt a magyar állam naponta eldönti, hiszen a magyar származásúak elvileg már most is előnyt élvez nek a letelepedéskor éppúgy, mint a honosításkor. Ebből következően az sem lehet igaz, hogy akár az EU, akár a környező államok beleszólhatnának a magyar jogalkotásba és alkalmazásba. A kedvezményes honosítás esetén két szempontot azonban komolyan mérleg elni kell. Az egyik, hogy okoznae nagymértékű elvándorlást a magyar állampolgárság egyszerűbb megszerzése? A politikusok egy része határozottan azt állítja, hogy igen. Ám a kérdést fordítva is érdemes feltenni: vajon a jelenlegi szabályozás alkalmase arr a, hogy a határon túl élő magyarokat úgymond a szülőföldjükön marasztalja? Nem feltétlenül. A magyar állampolgárság feltétele jelenleg a letelepedés, a letelepedési engedély megszerzése pedig nem gyors és nem egyszerű folyamat; a kérelmezőnek – hacsak nem kivételesen gazdag – gyakorlatilag fel kell számolnia otthoni egzisztenciáját, és többéves, huzamos magyarországi tartózkodásra kell berendezkednie. Itt kell újrakezdenie az életét. Ez legalább annyira késztethet a szülőföld elhagyására, mint az esetleg eg yszerűbben megszerzett magyar állampolgárság. A másik szempont a magyar autonómiák kérdése. Azt ugyanis nehezen tudom elképzelni, hogy az esetleges kedvezményes honosítás törvénybe iktatása után a határon túli magyar politikai szervezetek és a magyarorszá gi kormány bármiféle autonómia iránti igénnyel tudnának fellépni a többségi nemzetekkel szemben. A határon túli magyar szervezeteket ez olyan céltól fosztaná meg, amelyért küzdve mozgósítani tudják potenciális szavazóikat. Ám hogyan élné meg ezt Budapest? Nehez éktől megszabadulva növelhetné-
