Reggeli Sajtófigyelő, 2004. szeptember - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2004-09-09
6 álló négy falu épületeire sorra kerülnek fel a kék táblák, amelyek azt hirdetik: ez a ház az RMOG tulajdona. Volt, aki arra eszmélt, hogy néhány nap alatt nyom nélkül tűntek el mellőle a szomszédai. A munkagépek gyorsan lerombolják az elhagyott otthonokat. - A beruházó cég közvetlenül nem kényszeríthet senkit költözésre, de vannak azért hatékony eszközeik - mondja Stefania Simion, a Alburnus Maior aktivistája.- Az itt maradókra egyre nagyobb pszichés nyomás nehezedik, bontják körülöttük a házakat, felalá járnak a munkagépek, nemrég elment a körzet orvosa is, egyre jobban ellehetetlenül tehát itt az élet. Az RMOG szakemberei azzal érvelnek, hogy fejlődést hoznak Veresp atakra és környékére. Aki nagyon maradni szeretne, megteheti - ígérik , néhány kilométerrel odébb, a hegytetőn, lakóparkot építenek majd a vidékhez ragaszkodóknak. A komoly szándékot bizonyítandó, máris alapozzák a majdani új házakhoz vezető új utat, igaz mindössze néhány métere készült még csak el, valahogy nem halad tovább, a munkások immelámmal egyengetik a földet, leginkább csak akkor, ha valaki arra jár. Azokat, akik még nem döntöttek, menjeneke vagy maradjanak, a Pro Rosia Montana civil szervezet agitálja soraiba. Mivel ezt az egyesületet anyagilag a beruházó cég támogatja, kitalálható, hogy elnöke, a helybeli fogorvos, dr. Andrei Jurca azt hirdeti: az új bánya a kétezer éves Verespatak jövője. Szerinte e nélkül halálra ítélt lenne ez a vidék. Más kérdés, hogy a bánya is halálra ítéli a négy falut, és számtalan műemlékét, közöttük azokat a római kori bányajáratokat, amelyeknek csodájára járnak ide a tudósok. A névazonosság, mármint, hogy mindkét szervezetben feltűnik egy Jurca, nem véletlen. Sorin ugyanis dr. Andrei nevelt fia volt. A múlt idő sajnos indokolt. A két férfi nem köszön egymásnak, elfordítják a fejüket, amikor összefutnak a főtéren, Verespatak jövője így írta kettőjük múltját. - Nehogy már egy orvos mondja meg, hogyan kell bányászni - magyarázza indulatosan Sorin. - Nagyon szerettem őt, becsülöm azért, hogy felnevelt, miután apám meghalt a bányában. De most árulónak tartom, mert összeállt az ellenségeinkkel. Szörnyű családi tragédia ez, sajnos nem vagyok vele egyedül. Fiúk fordulnak mo st szembe az apjukkal, olykor erőszakkal bírják rá a szüleiket a házuk eladására, azért, mert cserébe munkát ígérnek nekik az új bányavállalatnál. Lehet, hogy azoknak, akik messziről ide jönnek, mi szegénynek és elmaradottnak tűnünk. De ez a mi sorsunk, él etünk. Elfogadjuk, vagy majd mi magunk fordítunk rajta. Sorin egy videokazettát mutat, a nyolcvanas években Verspatakon forgatott, díjakat nyert román játékfilm van rajta. A címét talán úgy fordíthatnánk: Lángok a kincs felett. Sorin maga is statisztált b enne, bányászt alakított. A film az arany átkáról szól, egy olyan bányajáratról, ahol sorra halnak meg az emberek, ezért a helybeliek az ördög bányájának nevezik el. Van benne még kusza szerelmi szál, és zsarnok bányatulajdonos is , a végén persze a jó győzedelmeskedik. - Tudja, ha nagyon elkeseredünk, ebből merítünk erőt - mondja nekem a férfi. - Olyan sokszor megismétlődött már ez a történet. Idejöttek a szerencsevadászok, megpróbálták kihasználni, tönkretenni a vidéket és lakóit , de valahogy mégsem bírtak velünk. Eddig mindig mindenki elmenekült innen. Csak mi maradtunk. 1 aranygyűrű = 20 tonna hulladék Becslések szerint egy aranygyűrű elkészítéséhez húsz tonna bányahulladékot kell megtermelni. A Verespatak környéki hegyek 300 tonna aranyat és 1600 tonna ezüstöt rejtenek - ez a világ egyik legnagyobb aranykészlete. Kitermeléséhez 225 millió tonna kőzetet kell feldolgozni, a kitermeléshez tizenöt éven át naponta húsz tonna dinamitot robbantanának fel. A kőzetet aztán megőrlik, ma jd ebből az őrleményből ciánvegyületek segítségével, átmosással vonják ki a nemesfémeket. A tervek szerint Verespatak helyén lenne a külszíni fejtés, azaz egy hatalmas, több kilométer átmérőjű kráter, a szomszédos, festői völgyben
