Reggeli Sajtófigyelő, 2004. augusztus - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2004-08-24
14 Kormányváltási szokások Európában Magyar Hírlap 2004. augusztus 24. A magyar k ormányválsággal a keletközépeurópai trendeket követjük. Lengyelországban mindennapos a kormányválság, Szlovákiában kisebbségben kormányoz a koalíció, Csehországban pedig ma lesz szavazás az új kormányról. Nem elég a kormányválság, Prágában korrupciós botrány is nehezíti a stabil kabinet létrehozását. A ma kezdődő és legkésőbb holnap bizalmi szavazással záruló parlamenti vita előtt ugyanis a koalíciós Szabadság Unió egyik képviselőjét megpróbálta megvenni az ellenzék. Az érintett, Zdenek Koristka szeri nt tízmillió koronáról esett szó, amikor a Polgári Demokrata Párt egyik embere arról faggatta őt, vajon milyen körülmények között tudna nemmel szavazni Stanislav Gross megbízott kormányfő csapatára. A PDP persze tagad, szerintük ilyesmiről szó sem esett, a történet mégsem mondható jelentéktelennek: Lubomir Zaoralek parlamenti elnök mára összehívta a pártok frakcióvezetőit, hogy megpróbálják "helyreállítani a képviselőház iránti bizalmat". Valószínű azonban, hogy az elmúlt két hónapban történtek után már ez az epizód sem döbbenti meg igazán a cseheket. A prágai koalíció csúfos EPválasztási kudarca után a pártja bizalmát elveszítő Vladimír Spidla eddigi miniszterelnök ugyanis benyújtotta lemondását, ezzel pedig megkezdődött a maratoni egyezkedéssorozat, amel yben jókora szerepet vállalt Václav Klaus államfő is. Utóbbiról sokan feltételezték például, hogy nem ad még egy esélyt a szociáldemokratáknak, inkább kiírja az előrehozott választásokat, ahol egykori pártja, a PDP lett volna a legesélyesebb a győzelemre. Klaus azonban egy ütemet kivárt: adott egy lehetőséget a szocdemek vezetését átvevő Stanislav Gross eddigi belügyminiszternek, hogy a kereszténydemokratákkal és a liberálisokkal közösen állítsa talpra a kabinetet. A 34 éves Grossnak ez egyelőre sikerült is : a kormány összeállt, nehezen bár, de megszületett a politikai program, megoldották az 1989ben rendőrként még ellenzékiek ellen kivezényelt kormányfői kabinetfőnök körüli botrányt is (Pavel Pribyl ment, helyette az egykori disszidens, Ales Sulc jött), s most már csak a parlamenti szavazást kell túlélniük. Ha ez sikerül, a kormányzóknak talán lesz egy csöpp idejük – felkészülni a 2006os választásra. Dzurinda kisebbségből Szlovákiában a jelenlegi állapotok szerint nem lenne esélye Mikulas Dzurinda kormá nyfő menesztésének anélkül, hogy ne omoljon össze a koalíció. Amióta a jobbközép kormány elvesztette parlamenti többségét, a miniszterelnököt több támadás érte, sőt koalíciós partnerei megpendítették Dzurinda esetleges távozásának lehetőségét is, de pártja , az SDKÚ kiáll mellette. Az SDKÚ a legerősebb kormánypártként nem hajlandó kiengedni kezéből a kormányfői posztot, s azt sem tudja elképzelni, hogy a kabinet vezetője ne a pártelnök legyen. Kétszer azonban már menesztettek idő előtt szlovák kormányfőt, m indkét esetben Vladimír Meciar volt a vezéráldozat. Először 1991ben az akkori forradalmi párt, a Nyilvánosság az Erőszak Ellen (VPN) vonta meg a bizalmat miniszterelnökétől, s átadta a kormányfői posztot a kereszténydemokratáknak, nevezetesen Jan Carnogur skynak, de a koalíció maradt, csupán Meciar hívei távoztak. Meciar ekkor alapította meg a Demokratikus Szlovákiáért mozgalmat (HZDS), amellyel ’92ben megnyerte a választásokat, de ’94ben ismét elvesztette parlamenti többségét. A Meciartól távozott képvis elők a Demokratikus Unióba tömörülve az ellenzéki pártokkal összefogva leváltották a Meciarkormányt, s jött a Jozef Moravcík vezette kabinet, amely fél évig regnált. Az előrehozott választásokat ugyanis ismét Meciar nyerte meg. Mindennapos eset Lengyel országban szinte mindennapos dolognak számít, hogy miniszterelnököt cserélnek a pártok. A Szolidaritásnak 1993ban még úgy sikerült megbuktatnia alig egy éve hatalmon lévő miniszterelnökét, Hanna Suchockát, hogy a bizalmatlansági szavazást követően új vála sztást kellett kiírni. Azon pedig a baloldal győzedelmeskedett. Az új kormányfő, Waldemar Pawlak sem bírta azonban sokáig, 1995ben lemondott, s Lech Walesa államfő a Demokratikus Baloldali Szövetséggel (SLD) való konzultációk után Józef Oleksyt jelölte a posztra, aki a parlamentben meg is kapta a szükséges többséget. Csakhogy Walesa még abban az évben kikapott az elnökválasztáson az SDL jelöltjétől, Aleksander Kwasniewskitől, s röviddel ezután világgá kürtölte, hogy Oleksy a titkosszolgálatoknak dolgozott. Oleksy ellen vizsgálat
