Reggeli Sajtófigyelő, 2004. augusztus - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2004-08-19
15 Sziktivkar, Budapest, Helsinki és Tallinn. Mind a négy finnugor nép fővárosa, és mi ndegyik otthont adott már a finnugor népek találkozójának. Tallinn a IV. finnugor világkonferencia helyszíne volt az elmúlt napokban. Augusztus 15től 19ig mintegy húsz kisebbnagyobb nép képviseletében nyelvészek, néprajzkutatók és más tudományágak képvi selői találkoztak egymással és három államfővel, akiket kulturális programok bősége szórakoztatott. Erejét és összefogási szándékát a három - e körben - nagy nemzet (a finn, az észt és a magyar) négyévente mutatja meg. Együttműködésre a természetvédelem, a kultúra és a gazdaság területén is adódnak lehetőségek. A kisebb oroszországi népek (és nyelvük) megmaradását segítendő első lépésként ösztöndíjakkal támogatják azokat, akik hazatérve népük gazdasági szakemberei és vezetői lehetnek. A "magyar tapasztalat" segíthet, hogy ne történjen meg a hanti és manysi fiatalokkal az, ami az Erdélyből Magyarországra érkező egyetemistákkal és főiskolásokkal. Mádl Ferenc köztársasági elnök hétfőn Juhan Parts észt miniszterelnökkel tárgyalt. Mindketten hangsúlyozták, hogy f el kell tárni a kis finnugor népek valós helyzetét. Kultúrájuk megőrzéséhez és gazdasági talpra állításukhoz ez az első lépés. Ha sokan vitatják is Magyarországon a "halszagú rokonságot", az unióban Magyarország két szövetségest biztosan magáénak mondhat. Finnország és Észtország a kevésbé működő visegrádi csoport mellett stabil együttműködő partnere Magyarországnak. Ennek próbája lehet az, hogy valóban sikerül- e az uniós fórumokon minél többekkel megismertetni a kis finnugor népek fennmaradását veszélyezt ető folyamatokat. Ha ezt, a most Tallinnban elhatározott szándékot sikerül valóra váltani, a kisebbségiek helyzetének jobb megértésére is számíthat Magyarország az Unióban. Az együttműködés a befektetések növekedését is eredményezheti. A finnek és az észte k érdeklődnek hazánk iránt. Amíg a magyar turisták számára távoli a két ország, onnan sokan érkeznek hozzánk. Az észtek alig egymillióan vannak, de több mint száz ösztöndíjasuk tanul Magyarországon. vissza A kisebbségek Eu rópában Heti Válasz 2004. augusztus 19. Szerző: Martonyi János NEMZETI KISEBBSÉGEK márpedig nincsenek. Vagy ha átmenetileg még vannak, a jövőben el fognak tűnni. Vagy úgy, hogy tagadjuk létezésüket, vagy úgy, hogy megsemmisítjük őket, vagy úgy, hogy ki- vagy áttelepítjük őket, vagy ha e módszerek egyike sem valósítható meg valamilyen okból, fokozatosan, de következetesen beolvasztjuk őket a többségi nemzetbe. Mindez - tudjuk - már a múlté, e nézetek ma már Európában, sőt jórészt Európán kívül is képviselh etetlenek, elfogadhatatlanok és megvalósíthatatlanok. A más országok területei megszerzésének XX. századi nyertesei ma már belátják ezt, és azt is érzékelniük kell, hogy a területekkel emberek, nemzeti kisebbséget alkotó közösségek is jöttek, melyeknek hel yzetére megoldást kell találni, nemcsak azért, hogy az emberi jogokból fakadó követelmények e téren is érvényesüljenek, hanem - ezzel összefüggésben - azért is, mert e közösségek elismerésének és jogaik biztosításának megtagadása komoly feszültségek és kon fliktusok forrása lehet. Az elmúlt évtizedekben nagyot változott a világ és változott a kisebbségek helyzete is. Két, egymástól független folyamat indult el, és ért el le nem becsülendő eredményeket. Az egyik a nemzeti kisebbségek jogainak univerzális nemzetközi jogi és főként európai szintű szabályozása, a másik pedig az európai integráció előrehaladása. A nemzeti kisebbségekre vonatkozó, döntően az Európa Tanácsban és az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezetben létrejött kisebbségvédelmi szabályozások, így a kisebbségvédelmi keretegyezmény, a regionális vagy kisebbségi nyelvek chartája és más, a kisebbségvédelmet, a ne mzeti kisebbségek jogait érintő dokumentumok pozitív megközelítésben rögzítették a kisebbségek jogait, lépést tettek a közösségi jogok elismerésének az irányába, és elismerték a kedvezményes bánásmód ("pozitív diszkrimináció") lehetőségét. Ezek a 90es éve k első felében bekövetkezett fejlemények vitathatatlanul előrelépést hoztak a kisebbségi jogok nemzetközi szabályozása terén, annak ellenére, hogy a nemzeti kisebbségek fogalmától az egyéni és közösségi jogok viszonyáig nagyszámú kérdés tisztázatlan és vit atott maradt. A lényeg, hogy a folyamat megindult, és ez annak ellenére biztató, hogy az elmúlt évtized második felére a nemzetközi kisebbségvédelmi jogalkotás lendülete megtört, és a továbblépés, a folyamat továbbvitele ma nehezebbnek tűnik. A téma azonba n vitathatatlanul nagyobb figyelmet kapott, mint korábban, és a jogi helyzet is kedvezőbben alakult. (A valóságos helyzetre vonatkozóan természetesen
