Reggeli Sajtófigyelő, 2004. augusztus - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2004-08-17
14 Miután a novembertől hivatalba lépő európai bizottsági elnök bejelentette, kinek milyen tárcát adna, az egyik jelölt esetében máris felme rült az összeférhetetlenség gyanúja. A dán Mariann Fischer Boel az agrárügyekért és a vidékfejlesztésért felelős biztosi poszt várományosa. A jelenlegi bizottság azonban közölte: vizsgálja, vajon nem összeférhetetlene a tisztséggel az, hogy Fischernek van egy 204 hektáros farmja, melyre évi hatvanezer euró (15 millió forint) uniós támogatást kap. A nizzai szerződés szerint egy biztosnak megbízatása alatt semmilyen foglalkozása nem lehet, akkor sem, ha nem kap érte fizetést. Biztos csak az lehet, akinek füg getlensége minden kétséget kizár. Fischer Boel közölte: a gazdaságot férje vezeti, és a farm akkor sem okozott problémát, amikor ô volt Dánia mezőgazdasági minisztere. Kovács László tárcája a korábbi közlekedési és energiaügyi portfólió kis szelete, mel yet jelez, hogy az energiaügy benn maradt a főigazgatóságban, s nem önállósodott. Ennek oka, hogy az EUnak egyre kisebb befolyása van az energiapiacra. Ha teljesen végbemegy az energetikai piac liberalizációja – ennek felügyelőjeként Kovácsnak kell majd a magyar kormányt is noszogatnia, hogy tartsa be a határidőket – , akkor az energiaárak kialakítása végképp a piacra marad. A vésztartalékok ma is nemzeti hatáskörben vannak, Kovács a Save és az Alterner programok nem túl nagy költségvetése felett diszponál majd, melyből tagállamok vagy határokon átnyúló konzorciumok pályázhatnak az alternatív energiát célzó kutatásokra, beruházásokra. Neki kell jóváhagynia a kiotói szerződés alapján meginduló káros anyagok kibocsátására vonatkozó nemzeti terveket is. vissza Erdélyi benyomások Magyar Hírlap 2004. augusztus 17. Szerző: Fejtő Ferenc Akik valamelyest ismernek, tudják, hogy nem tartozom az író vagy riporter ama típusához, amelynek megtestesítője számomra a Második nem vilá ghírű szerzője, J. P. Sartre felesége, Simone de Beauvoir volt, aki egy, Mao Kínájában való utazása és néhány hetes tartózkodása után hatszáz oldalas monumentális kötetet jelentetett meg, amelyben örömét fejezte ki, hogy a kínai diktátor a szovjet Sztálinn ál sokkal türelmesebben, sőt rokonszenvvel kezelte a néhanéha disszidens entellektüeleket. Nos, Simone de Beauvoir elvörösödött és mérges szemmel tekintett rám, amikor figyelmeztettem, hogy éppen az ő pekingi tartózkodása alatt a francia hírügynökség tud ósítója azt jelentette Pekingből, hogy a tartományban több tízezer letartóztatott értelmiségit deportáltatott a távoli Szincsiang tartományba. Talán ezen a példán okulva nem fogok alig egyhetes és életemben első erdélyi látogatásomról részletes beszámolót nyújtani a Magyar Hírlap olvasóinak a helyzetről, amelyet nagyváradi, kolozsvári, marosvásárhelyi, segesvári és hargitai röplátogatásaim és beszélgetéseim alapján felfedezni tudtam a jelenlegi erdélyi hétköznapokról. Talán a benyomások közül a legérdekes ebb az volt, hogy Orbán Viktornak, úgy láttam, azért nem egészen sikerült az erdélyi magyarságba éket verni az ő megosztó stratégiájával, amelynek Magyarországon az utóbbi időkben egyre nagyobb befolyása van a közéletre. Markó Béla, az RMDSZ elnöke, aki sz ívélyesen fogadott néhány órás beszélgetésre, azt mondta, a Tőkés László püspök vezette ellenzéknek a magyar választók 8285 százalékát – Székelyföldön valamivel többet – sikerült megnyernie koncepciójának, amely szerint a románok jóakaratában és ígéreteik megtartásában nem bízva helyesebb lett volna taktikát változtatni, és az Európában szerinte sok helyen sikerrel járó intranzigencia és erőszak útjára térni a magyar kisebbség követelésének kielégítése végett. Markó Béla úgy látja, ennek a koncepciónak a tartós fennmaradása igen ártalmas lenne az erdélyi magyarság részére, hiszen az eredménye az lenne, ami eddig is volt: felszította az erdélyi románság, sőt a bukaresti kormány bizalmatlanságát a magyarság szándékai iránt. Azt magam is tapasztaltam, például Kolozsvár magyar helyettes polgármesterével beszélgetve, hogy a soviniszta, szélsőséges Funar bukása máris enyhülést hozott a kolozsvári magyarság életébe, ami az RMDSZ stratégiájának eredményességét bizonyítja. Erdélyi beszélgetéseim mind a hivatalos ma gyar tényezőkkel, mind az egyszerű polgárokkal, megerősítette véleményemet, hogy a jelenlegi magyarországi helyzet, a belső feszültségek kiéleződése, a kormánykörökben és az MSZPben jelentkező válságtünetek mély aggodalmakat keltenek a kisebbségi magyarok között. Ami Markó Bélát illeti és elsősorban a baloldali politikai tényezőket, azok nem nagyon értik a magyar kormány viselkedését, amely a tömegtájékoztatási eszközöket – mint például a Kossuth rádió
