Reggeli Sajtófigyelő, 2004. július - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2004-07-06
23 a különböző tisztségekért folytatott alkuk során, másfelől - figyelmeztetett Szájer - gyengítheti azokat, hiszen úgy tűnhet, a magyarok minden pozíciót maguknak akarnak. Egyelőre nincs olyan képviselőcsoport, amelyet a Fidesz kiemelt partnerként kíván kez elni a EN frakcióján belül, persze, mutatott rá Szájer, nagyon fontos a hatékony együttműködés a Néppárt nagy frakcióival, például a németekkel, a britekkel, az olaszokkal. Amit a Fidesz viszont egyértelműen kiemelten kíván képviselni, az a most belépett o rszágok érdeke. Szájer szerint ez azért éppen a Fidesz feladata, mivel egyedül a magyarok adtak alelnököt a Néppártnak és Szájer reményei szerint az EN képviselő csoportjának egyik frakcióvezetőhelyettese is magyar lesz. Népszavainformáció vissza Vélemény − Törököt fogtak a hollandok [20040706] Mindinkább látható, hogy bár a múlt héten kezdődött soros holland EUelnökség egy sor más témát igyekszik az érdeklődés középpontjába állítani, a következő hat hónap igazi sláger témája mégiscsak a török tagfelvételi tárgyalások kérdése lesz. Hágának éppen ezen a ponton az a pechje, ami a szerencséje. Azzal ugyanis, hogy a júniusban véget ért ír elnökség példásan teljesítette minden házi feladatát – formalizálta a tíz új ország ta ggá válását, lezárta az alkotmányos vitákat és az utolsó percben még egy leendő bizottsági elnököt is előhúzott a kalapból – egy sor sötét felhőt eltakarított a hollandok feje felől. Cserébe annál láthatóbban ott maradt a mindig is a „holland fél évre” ter vezett azon kérdés eldöntése, vajon felajánljáke Ankarának a csatlakozási tárgyalások megkezdését, avagy sem? Ha a holland vezetés netán kergetett illúziókat a téma diszkrét kezelhetőségét illetően, ennek legkésőbb az elnökségi nyitány napján semmivé ke llett válnia. Midőn Balkenende holland kormányfő a múlt héten brüsszeli újságírók egy csoportját fogadta, máris e kérdés uralta a terepet, hogy aztán másnap, Romano Prodi bizottsági elnökkel tartott hágai sajtóértekezletén is e körül forogjon a legtöbb kér dés. A holland taktika mindezek láttán két alapvetésen nyugszik: az egyik, hogy mindent az Európai Bizottság őszi jelentésétől tesznek függővé – addig elzárkóznak a véleményalkotástól is – , a másik, hogy mármár misztifikálva emlegetik a hajdani koppenhá gai kritériumokat. Balkenende a két nap során különböző körökben legalább fél tucatszor elmondta, hogy a törökökkel szemben is pontosan ugyanazokat az elvárásokat kell teljesíteni, mint hajdan a keleteurópai tagaspiránsokkal (akkor még hivatalosan nem vol tak jelöltek) szemben. Fair playt kell játszani a törökökkel, nem hozhatnak létre velük szemben más kritériumokat, mint a koppenhágaiak – ismételgette, mindannyiszor szabadon hagyva ugyanakkor egy szürke zónát: annak eldöntését, vajon az EU felkészültség e is ezek közé tartozike, vagy sem?! Lényegi kérdésről van szó: végül is annak idején nem győzték hangoztatni, hogy a keleteurópai társult országoknak is, meg az uniónak is fel kell készülnie a bővítésre. Ezért nem lehetett véleményt adni a jelentkezőkrő l az első nagyobb kormányközi konferencia – az 1997es amszterdami csúcs (és amszterdami szerződés) – előtt, miként a tárgyalások lezárását is ugyanerre hivatkozva attól (is) tették függővé, hogy megszülessen a szintén intézményi kérdésekkel foglalkozó niz zai szerződés. Ilyen alapon a török tárgyalások ügyében is lehet úgy is fogalmazni, hogy meglehet: a tagjelölt készültsége már eléri a kívánt szintet, de az unióé még nem… Feltéve, hogy az utóbbi megléte is – valóban – koppenhágai kritérium. Ezen a pon ton érdekes dologra bukkan a témát boncolgató érdeklődő. Hogy ugyanis igazából eredetileg azok a kritériumok sem voltak tulajdonképpen pontokba szedett kritériumok. Érdemes megnézni az 1993. júniusi Európa Tanács zárónyilatkozatát, annak is 13. oldalán a I II) pont első három bekezdését. Nincsenek pontokba szedett elvárások. Ehelyett egy bekezdésbe sűrítve annak sok körmondatos leírása, hogy a csatlakozni óhajtó országoknak meg kell felelniük bizonyos politikai, gazdasági és jogharmonizációs
