Reggeli Sajtófigyelő, 2004. július - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2004-07-05
11 Kötelező a saját államfőjelölt állítása Munkatársunktól (Népszabadság) • 2004. július 5. EcksteinKovács Péter szenátor, az RMDSZ Szabadelvű Kör elnevezésű platformjának vez etője lapunk kérdésére kifejtette: a liberális platform ragaszkodik ahhoz, hogy a parlamenti választásokra közvetlen előválasztásokkal állítsanak jelölteket, mert ez a választókat nagymértékben mozgósítja. Ugyanebből a megfontolásból kötelezőnek tartja, hogy a szövetségnek saját államelnökjelöltje legyen. Szerinte az ideális személy Frunda György, aki a legnépszerűbb erdélyi magyar politikus, s aki már kétszer is bebizonyította rátermettségét. A helyhatósági választásokon elért sikerével az RMDSZ bebizon yította: számíthat a magyar választók szavazataira. - Ez nagy dolog, hiszen az MPSZ , és a román pártok is "rástartoltak" a magyar szavazókra - mondta. A szenátor tagadta, hogy platformja az RMDSZ új belső ellenzékévé vált. Elismerte viszont, hogy liberáli sok lévén nyíltan beszélnek, s megengedik maguknak a kritikai észrevételeket is - tette végül hozzá. A megnyugvás ösvényein? Lokodi Imre Elképzelhető - bár rossz belegondolni is - milyen önkormányzati eredményeket inkasszált volna be az erdélyi magyar ság, ha az RMDSZ ilyenolyan, mondjuk, királyhágómelléki "atyai sugallatra" külön utasként, egymagában kis székely polgári agyagvárakat építgetveduzzogva félreáll az országos szintű politikai sodrástól. Nyilvánvaló, a Szövetség idejekorán felismerte, hog y a román társadalom egyik rákfenéjét, a nacionalizmust úgy állíthatja "csendes tűzre", ha a kormánypártot támogatva metszi vissza a Szociáldemokrata Párt "ősi" vadhajtásait. Részben sikerült, gondoljunk csak Adrian Paunescu kormánypárti szenátor uszító t elevíziós szerepléseire, akit az RMDSZ interpellációjára, az audiovizuális bizottságban betöltött szerepének köszönhetően vontak ki a forgalomból. Ami lappang, az lappang, arra végképp csak az uniós csatlakozás tehet vizes borogatást. Nacionalista hangokat csak a "független" (román nacionalista pártok maximális támogatását élvező) marosvásárhelyi polgármester vett elő a kelléktárból, no meg Funar riogatta bepánikolva kolozsvári népét, hogy máris jönnek a magyarok a Királyhágón át, ha nem az ő négyszögében l átják a szavazatszámlálók minden román hazafi pecsétjét. Nos nem így lett,0 a magyarok szavazatával a tolerálhatatlanná vált Funar uralma Kolozsváron megbukott, és pártja, a NRP minden nagyromán illúziója elúszott a Szamoson. És elérkezett az idő, eljött a 2004es önkormányzati választások nagy eredménye, amikor magyarromán összefogásról, a nemzetiségek látványos közeledéséről beszélhetünk.0 A romániai magyarság, s vele a demokratikus érzelmű románság alig hiszi el, hogy az önkormányzati választásokon mi t produkált, szinte maga kérdezi: ennyi lett volna hát az első nagy erőpróba? Mert lássuk be, a rendszerváltás óta eltelt időszak, az ún. átmenet minden nyavalyájával együtt úgy belekötött a társadalom talajába, hogy a tisztulás folyamata, a hiteles demokr ácia már csak illúziónak tűnt, ámbár az is igaz, hogy az utóbbi négy évben sok minden változott. Csiszolódott a politikai kultúra, a választópolgár érettebbé, megfontoltabbá, körültekintőbbé vált, s úgy döntött, hogy szerencsét próbál, a gyökeres változás esélyére adja oda voksát. A kormánypárt - amint azt léptennyomon észlelni lehet - országos szinten meggyengült, nem beszélve a fővárosban elszenvedett vereségéről. A liberálisdemokrata szövetség elvitte a pálmát, s nincs kizárva, hogy majd ősszel, a p arlamenti választásokon hasonló eredményeket produkál. Ehhez jön Emil Boc fölényes kolozsvári győzelme. Az ellenzék ilyen arányú jelenléte és növekvő népszerűsége egyértelművé teszi, hogy az SZDP kényszerhelyzetbe került. A valóságalapot nélkülöző ígérget ések és a tényleges megújulásra való