Reggeli Sajtófigyelő, 2004. július - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2004-07-27
11 Ezért az autonómiatörekvések sikerességének kérdése valóban az erdélyi magyarság belső egységének kérdése, de ez az egység csak akkor lehet valóban hatékony, ha az eltérő politikai irányzatok képviselői szabadon – saját politikai meggyőződéseik szerint – képviselhetik a közös ügyet. A romániai magyarságot nem lehet az autonómia versus román – magyar együttműködés alternatívájába kény szeríteni, ahogyan a Magyar Polgári Szövetség képviselői teszik. Ez az alternatíva ugyanis a közember számára elfogadhatatlan. Számunkra a románokkal való harmonikus együttélés legalább olyan fontos, mint az autonómia. Szabadság- és otthonosságérzetünknek mindkettő alapfeltétele lenne. Az a beállítás, melyben vannak autonomisták, akik az autonómia megszervezésével és kikövetelésével foglalkoznak, és vannak "kiegyezők", akik az autonómia kikövetelése helyett saját pecsenyécskéjüket sütögetik, akkor sem szer encsés, ha némi igazság is van benne. Ez a beállítás az RMDSZelitet csakis elriaszthatja a közös céltól, és arra kényszerítheti, hogy az autonómia ez idő szerinti megvalósíthatatlanságának (a belső helyzetet tekintve meggyőző) tételébe hátráljon vissza, s maga is az együttműködés versus konfrontáció hamis (mert e két törekvés komplementaritását egyértelműen tagadó) alternatívájával bizonytalanítsa el a romániai magyar közvéleményt. Az persze tény, hogy a román politikai elit e pillanatban nem sok rokonsze nvet táplál az autonómiatervezetek iránt. Ez a helyzet azonban – s ebben van igaza Orbán Viktornak – villámgyorsan megváltozhat. Ha az erdélyi magyarság az autonómiára támasztott igényt világosan és félreérthetetlenül kinyilvánítja, s azt az Európai Unió ö nnön szerkezeti felépítésével összeegyeztethetőnek – de legalábbis a jelenlegi helyzetnél messzemenően demokratikusabb megoldásnak – találja, a csatlakozásban érdekelt román hatalmi csoportok (ismételten) arra kényszerülnek, hogy előítéleteiket félretolják , és megpróbáljanak valamiféle számukra is kedvező autonómiaváltozatot felajánlani, amiről aztán majd megkezdődhetnek a komoly és a magyar fél megfelelő gyakorlati és elméleti felkészültsége esetén bizonyosan eredményes tárgyalások. Létrejöhet az a megegye zés, amely most már nem a román szempontok fenntartás nélküli "elfogadásán", hanem valamely, a közös érdekekre alapozott és mindkét fél által alaposan átgondolt, tehát mindkét fél számára megnyugtató kompromisszumon alapul. Mert "kiegyezés" és "megegyezés " közt valóban ég és föld a különbség. Az első fogalom jelentheti a túlhatalommal szembeni meghátrálást, az alapvető igények érvényesítésének demokratikusabb jövőbe való kitolását, a második a túlhatalom korlátozását, a közösségi érdekek legfontosabb aspek tusainak vagy éppenséggel teljességének közvetlen elismertetését. Az igazi "megegyezés" nem a románok vagy a magyarok érdekében – s ezzel egyik vagy másik fél ellenében – , hanem csakis mindannyiunk közös érdekében következhet be. Az igazi baj nem az, hogy Orbán Viktor a "kiegyezés" fogalmát szőröstülbőröstül elutasítja, hanem az, hogy a "megegyezés" fogalmának sem tulajdonít különösebb jelentőséget. Kár, mert igazi sikerre csakis alaposan átgondolt stratégiák birtokában lehet esélyünk. vissza Egység az egység ellen Népszava 2004. július 27. Szerző: Andrassew Iván "A lelkekben már megtörtént a magyar nemzet határokon átnyúló egyesítése!" - kiáltotta bele az erdélyi nyárba Orbán Viktor. Jó ez az antalli - lélekben 15 milli ós - mondatra való csimpaszkodás, csak nem igaz. A jobb lelkekben Trianon óta egy pillanatra sem szűnt meg a magyar nemzet határon túl nyúló egysége. Ám, ha Orbán járna egy kicsit a nép között, tudná, hogy az Erdélyből áttelepült embereket, következetesen románozza a nép. Még az idén szeretném arról megismerni az Orbánhíveket, hogy "erdélyit" mondanak "román" helyett, a butuska baloldaliliberálisokat meg arról, hogy tovább románoznak. Orbán az RMDSZre sandítva, bírálta azokat, "akik úgy gondolják, hogy az Erdélyben élő magyarok politikai értékeit figyelmen kívül lehet hagyni, paktumokat lehet kötni a romániai elit különböző csoportjaival. Szerinte a 2002 után kialakult új helyzetben a politikai elitek nem tehetnek meg akármit." Éppen Orbán jeleskedése m utat arra, hogy a politikai elit tagjai bármit megtehetnek. Például szemrebbenés nélkül fitymálhatja egy olyan szervezet irányvonalát, amelyik meglepően jól szerepelt pár hete, a helyhatósági választásokon. Ha Orbán komolyan gondolja, hogy itthon az EPvál asztási eredmények
