Reggeli Sajtófigyelő, 2004. július - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2004-07-24
12 lépték át, ujjlenyomatukat levettük, majd "eltűnve" más uniós tagállamban bukkantak fel. Ez elméletileg olajozottabban működő rendszer, mint a visszavételi egyezmények indirekt bizonyítékokra támaszkodó mechanizmusa. A visszaveendő szemé lyek számának csökkenését valószínűsíti viszont az összes Európába érkező számának gyors apadása, az, hogy a fent - nem is teljeskörűen - felsorolt esetekben a Dublin II rendelet szerint nem az illegálisan átlépett határ országának kell eljárnia, s az is, hogy akik eddig innen akartak mindenáron Nyugatra jutni, ezentúl más belépési pontokat fognak választani, ha világossá válik, hogy az EU mechanizmusai szerint különben itt fognak sorsukról - mind a 25 tagállamra érvényesen, egyszer és mindenkorra - dönteni . Egyelőre azonban ez az aggodalom sem bizonyult megalapozottnak. A régi tagállamok úgy döntöttek, hogy a Dublin II rendelkezéseit csak azokkal szemben érvényesítik, akik május 1je után léptek illegálisan országuk területére, jóllehet a külföldi az illegá lis határátlépés után 12 hónapig visszaküldhető abba a tagállamba, ahol az ujjlenyomatát nyilvántartásba vették. Tagságunk első két hónapjában így mindössze 66 megkeresés érkezett Magyarországra menedékkérők visszavétele ügyében, és eddig csupán két személ y visszavételére került sor. (Ugyanakkor öt magyarországi kérelmezőről derült ki, hogy ügyükben más államnak kell eljárnia.) Az aggodalomnak mélyebb, súlyosabb okai vannak. Az unióhoz újonnan csatlakozott országok a menekültek szempontjából mindeddig tran zitországok voltak: nem befogadták, csak átengedték a menekülőket. Magyarországon 20002002ben a menedékkérők 59 százaléka az eljárás első heteiben elhagyta az országot. 1999. január 1jétől 2004. június 30ig 39 159 személy kért menedékjogot hazánkban. K özülük ma - elismert menekültek, humanitárius védelemben részesült befogadottak, újabb menedékkérők - kétezren sem tartózkodnak Magyarországon. Néhány ezren (főként a koszovói albánok) önként visszatértek hazájukba, néhány százat kényszerrel visszatoloncol tak, de a zömük eltűnt, azaz illegálisan továbbment az Európai Unió országaiba. Magyarország - akár a többi újonnan csatlakozó ország - mindeddig kevés erőfeszítést tett arra, hogy tartós megoldásokat, beilleszkedési esélyt kínáljon a védelemben részesülő külföldieknek. (Csak az Erdélyből érkezettek jelentettek kivételt 19891990ben.) Úgysem akarnak itt maradni - ez a nem hivatalos válasz a problémára. Csakhogy a helyzetüket tartósan rendezni azok sem bírták, akik nem akartak és nem is tudtak elmenni. A le gjobb példa rá a vajdasági magyarok sorsa. Tizenhárom éve menekültek a jugoszláviai háború elől Magyarországra, kezdetben a tartózkodásuk jogszerű volt, de munkát nem vállalhattak, aztán vállalhattak munkát, de tartózkodásuk jogalapja szűnt meg. Végül kiut asították őket, méghozzá néhány héttel a szerbiai bombázások kezdete előtt, majd újra "megkegyelmeztek" nekik. Most ismét rettegnek a kiutasítástól, hisz befogadotti jogállásuk lejáróban van, otthon már semmijük sincs, és nap mint nap a szülőföldjükön tört ént atrocitásokról olvashatnak a magyar sajtóban. Unió kontra nemzetállam Az újonnan csatlakozó országok, köztük Magyarország, mindeddig kicsiny részt vállaltak az európai menekültellátás felelősségéből, gazdasági, társadalmi terheiből. Ez az uniós csatl akozás után, hosszabb távon nem tartható fenn. Ez a szemléletváltást követelő új kihívás a menekültügyben, nem a kérelmezők számának növekedése. Új helyzet áll elő a jogalkotásban is. A döntés többé nem a hazai kormánykörök restriktív vagy engedékeny hang ulatától függ. Az Európai Unió tervezett menekültügyi rendszerének öt eleméből négyet már elfogadtak. Ezek: az említett Dublin II rendelet, a tömeges beáramlás esetén nyújtandó ideiglenes védelemre vonatkozó, már alkalmazandó irányelv, az eljárás idején ny újtandó, az ellátás minimumát meghatározó irányelv, végül pedig az idén tavaszszal formába öntött jogharmonizációs szabály a menekült definíció értelmezéséről és a kiegészítő védelemről. Az utóbbit 2006ig kell átvezetni a hazai jogba. Hátravan még a polit ikai egyetértésig eljuttatott, de formálisan el nem fogadott irányelv a menekültügyi eljárás minimális követelményeiről. Ha az is meglesz, megváltozik a döntési mechanizmus. Jelenleg a döntéseket egyhangúlag kell elfogadni, az eljárási irányelv elfogadása után elegendő lesz a minősített többség a Miniszterek Tanácsában. Ezután indulhat a menekültügyi rendszer második szakasza, amelyben már nem a közös minimumot rögzítik, hanem a közös európai menekült státus és az egységes európai eljárás szabályait. Ha in dulhat. A nagyon
