Reggeli Sajtófigyelő, 2004. július - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2004-07-21
6 hogy itthon még sokkal frissebbek az elnyomás, a diktatúra korszakának emlékei, amikor alapvető szabadságjogainkban voltunk korlátozva, mint a tőlünk nyugatabbra lévő uniós tagállamokban Ebből következően pedig feltételezhetnénk, hogy Magyarországon nagyobb az empátia, a szolidaritás a menekültekkel szemben. Mint a friss példából is kitetszik: ez sajnos nem így van. Károlyi Mihály,Jászi Oszkár, Nagy Ferenc, Kéthly Anna, Márai Sándor, Gömöri Györegy, Tardos Tibor, Háy Gyula, Falud y György, Schöpflin Gyula, Méray Tibor, Barankovics István, Varga Béla, Király Béla csak egy pár név azok közül, akiknek Magyarországról meggyőződésük miatt el kellett menekülniük és egy nyugateurópai országban vagy Amerikában menekültként fogadták be őke t, s esélyt kaptak az új életre. De ha az Amerikába - főként gazdasági okokból - kitántorgott másfélmillió emberünkre nem is, az '56os forradalom után kimenekült több mint kétszázezer honfitársunkra gondolhatunk ugyanebben a vonatkozásban. Magyarországo n - szemben a nyugateurópai országokkal - a második világháborút követő évtizedekben nem telepedett le sokmillió színes bőrű menekült, itthon nem alakult ki a termékeny kozmopolitizmus, a különböző kultúrák egymáshoz csiszolódása. Hazánk nem küzd olyasfél e problémákkal, mint például Hollandia, ahol a liberális befogadó politika következményeként immáron szó szerint nem férnek el az új menekültek. Ugyanakkor Magyarország történelméből az következne, hogyha immár végre egy szabad ország polgáraiként részesei lehetünk a kontinens gazdag közösségének, akkor minden erőnkkel azon leszünk, hogyha Afganisztánból, Irakból, Zanibárból, vagy bárhonnan valaki elmenekül, mert az adott országban egy olyan háborúban kéne katonának állnia, amivel nem ért egyet, vagy faji, vallási, politikai meggyőződése miatt üldözik, akkor mi élen járunk a befogadásában. Ehelyett Magyarország friss EU tagként egy olyan ötlettel színesítette a közösségi menekültpolitikát, amelynek a lényege az, hogy a menekülteket, mint potenciális bűnel követőket is tartsuk számon. Biztos, ami biztos, feltételezzük, hogy az idegen bűnös. A javaslat persze nem fog hivatalos közösségi rendelkezéssé érni, mivel jogilag tökéletesen abszurd, bár a jogi képtelenségnél, sokkal szomorúbbak az ügy elvi vonatkozás ai. Maga az Eurodac a menekültek adatait tartalmazó számítógépes rendszerként működik oly módon, hogy ujjlenyomatokat rögzít név nélkül. Az eljárás lényege, hogy az ujjlenyomatok összehasonlításából kiderüljön, hogy az Unió valamelyik tagállamába menekülő polgár benne vane már a rendszerben vagy sem. Ez azért lényeges, mert ebből kiderül, hogy nyújtotte már be más tagállamban menedékkérelmet, illetőleg vane olyan tagország, amelyben a határ illegális átlépése miatt, vagy illegális ottartozkodás miatt má r levették az ujjlenyomatát. Hiszen amennyiben van ilyen tagállam, akkor az felel az illető menekültkérelmének elbírálásáért. (Ez nagy valószínűséggel az az állam, amelynek területére először lépett be az Unióban.) A rendszer célja, hogy a menekülteknek n e legyen lehetősége az Európai Unió több tagállamában menedékjogi kérelmet előterjeszteni, de legyen egy felelős tagállam, amely bizonyosan elbírálja a kérelmet. Tekintettel arra, hogy az Unióban a Bizottságnak van kezdeményező jogköre arra, hogy új jogsz abályokat hozzon létre vagy a meglévőket megváltoztassa a menekültpolitika és a migráció terén, a magyar kezdeményezés minden jogi következménye eleve kizárt, nem is ezért érdekes. Hanem azért, mert ismét szembesülhetünk azzal, hogy itthon még mindig - aka rva, nem akarva - a romákkal szembeni előítéletek és az antiszemitizmus melletti harmadik mételyként itt van a hol tudatos, hol tudattalan idegenellenesség. A menekültekkel kapcsolatos magyar hatósági mentalitás azért is sajátságos, mert ha valamitől, attó l biztosan nem kell tartania hazánknak, hogy az országot ellepik a menedékkérők. Tavaly hazánkban összesen kétezernégyszázegyen nyújtottak be menedékkérelmet és mindösszesen százhetvennyolcat fogadtak el; míg a szomszédos Ausztriába több mint tízezren, az Egyesült Királyságba pedig majd százezren kértek menedékjogot. Ugyanakkor - mint ezt legutóbb az ENSZ jelentésében is olvashattuk - hazánk a jólétben virágzó országok közé tartozik, stabil demokrácia, jogállam van. Soha ennél nyilvánvalóbb lehetőségünk ne m volt arra, hogy rászorulókból a rászorulókat segítők legyünk. Tudom nem lehet komolyabb politikai
