Reggeli Sajtófigyelő, 2004. július - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2004-07-19
8 - Mit ért ezen? Netán azt, hogy a kisebbségben élő magyarok mindenütt alkura kényszerülnek a hatalommal? - Tetszik, nem tetszik, tudomásul kell ven ni a XX. századi keletközépeurópai történelem egyik legfontosabb tanulságát, miszerint a kisebbségi kérdés a többség nélkül nem megoldható. Ha egy országban a hatalom decentralizációja nem megy végbe, többség és kisebbség egyaránt rosszul érzi magát. A l egfrissebb statisztikai adatok fényében, például Romániában, a 2002es népszámlálás adatai szerint a lakosság töb b mint egymillióval, az erdélyi magyarság létszáma pedig 200 ezer fővel csökkent az elmúlt 10 év során. Vajon a XX. századi keletközépeurópai történelem nagy nyertesét, Romániát ezek a "lábbal szavazó" románok és magyarok miért hagyják el tömegesen? El t udjuke végre dönteni, hogy nekünk magyaroknak mi a fontosabb: a föld, vagy az ember? Elfogadjuke, hogy a szabad költözködésről minden ember maga dönthet? Elgondolkodtató, hogy a magyar kormányok bevándorláspolitikájának (ha van ilyen) - amely a jól képze tteket és jómódúakat fogadja be elsősorban az országba , illetve a magyar kormányok kisebbségpolitikájának (ha van ilyen) mekkora része van a szülőföld elhagyásában? - Arra gondol, hogy az eddigi támogatóosztogató kisebbségpolitika nehezen fenntartható? - Pontosan erről van szó. Támogatni, vagy támogatni és fejleszteni? Az 1989 utáni első időszakban általánosan elfogadott elképzelés volt, hogy az intézményalapítást kell segíteni, amit a kisebbségi társadalom a későbbiekben majd fenntart és működtet. De mára világossá vált, hogy a határainkon kívül kialakult magyar intézményrendszer kialakítása meglehetősen esetleges volt és döntően hazai támogatások révén próbálják életben tartani, működtetni. Ennek következtében olyan hosszú távú működési stratégiát, am ely nem csupán támogatási forrásokban, hanem gazdasági és intézményi fejlesztésben gondolkodik, sem az egyik, sem a másik oldalon nem alakítottak ki. A támogatási forrásokért, illetve a források elosztásáért folytatott harcban a kisebbségi politikai elitek é lett a döntő szerep. Ezzel a társadalomépítés gyakorlatilag alárendelődött az érdekvédelmi, illetve politikai tevékenységnek. A gazdasági szerepvállalás, a fejlesztés generálása fel sem merült komolyan sem a privatizációs folyamatok, sem a zöldmezős ber uházások esetében. A kialakult helyzet azt a veszélyt hordozza magában, hogy a kisebbségi társadalmak hosszú távú fejlődése szempontjából a politika nem rendelkezik megfelelő társadalmi kontrollal. Így a határon túli támogatási igények ellátása egyre inkáb b "alapfeladatként" jelenik meg, amelyet társadalmi szervezeti formában, közalapítványokon keresztül lát el Magyarország. Ugyanakkor a határon túli vezető politikusok gyakran közvetlenül magyarországi politikai vezetőkkel egyeznek meg a támogatásokban. Eb ben a támogatási rendszerben keveredik a kisebbségi érdekvédelem és politika, illetve a közösségi intézmények és a társadalomépítés támogatása. Sajátos alkufolyamatok működnek politikai súlyok alapján. Ez a szisztéma se nem ésszerű, sem nem hatékony. Ráadá sul ez a támogatáspolitika az EUn belüli pályázati és közpénzfelhasználási, valamint ösztöndíjrendszertől teljesen idegen. Viszont a kialakult helyzet megváltoztatásában nem érdekeltek a határon túli magyar politikai elitek, hiszen a források fölötti ren delkezés komoly pozíciókat jelent. A közösség felé legitimál, ugyanakkor mint választott, legitim politikai vezetők folyamatos követelésekkel bombázzák a mindenkori magyar kormányokat. Jó példa erre az ún. státustörvény körüli értelmetlen és elkerülhető vi ták sora. A hibás kört bezárja az a tipikus politikai gondolkodás, miszerint a magyar kormányzat azt kell tegye, amit a legitim kisebbségi politikai vezetők követelnek, hiszen "ők tudják mi jó a közösségnek". Elgondolkodtató tehát, hogy ez a támogatóoszt ogató kisebbségpolitika valóban eredményes lehete a vele párhuzamosan táplált árvalányhajas illúziók fenntartásával? A kopjafák, emléktáblák, a szimbolumokkal teletűzdelt politizálás folytatható, folytatandóe? - Ön tehát gyökeresen új alapokra helyezné a kisebbségpolitikát? - Igen. Két szempontot ajánlanék a nemzetpolitikusok figyelmébe: a szabad költözködés jogát, valamint a szülőföldön maradás jogát, és feltételét. Az európai integrációs folyamat következtében még azoknak az
