Reggeli Sajtófigyelő, 2004. július - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2004-07-17
3 valóban maga döntött. A jövő héten várható kormányátalakítás kapcsán viszont felvetődött, hogy esetleg az ipari miniszteri posztról netán távozó Pa tricia Hewittet küldenék Brüsszelbe. Berlinnek is két biztosa volt eddig, de nem osztozott kormány és ellenzék: Günter Verheugen szociáldemokrata, Michaele Schreyer pedig zöld. Az európai választásokon elszenvedett veresége ellenére Gerhard Schröder nem v eszi figyelembe az ellenzék követelését, hogy ezúttal ők jelölhessenek, sőt már el is döntötte: Verheugen marad Brüsszelben. A kormány valódi konzultációt nem folytat az ellenzékkel, csak tájékoztatja arról, miért és kit jelöl. Az Európai Parlament konzerv atív néppárti frakciójának német vezetője a jelölés módjának nem örül ugyan, de HansGert Pöttering lapunknak korábban elmondta: Verheugen munkájával elégedettek, így bízhat szavazatukban. Franciaországnál soha szóba sem került, hogy a parlamenti pártok e lőzetes egyeztetése döntse el, ki képviselheti az országot a brüsszeli intézmények vezető szerveiben, magától értetődőnek számít, hogy a döntés a mindenkori kormányé. Egyszerűsíti és bonyolítja is a dolgot, hogy többször volt "társbérleti kormány", amely n em koalíciós volt ugyan, de a parlament két pólusa osztozkodásra kényszerült. Erre ezentúl nem lesz mód, mivel csak egy francia biztos lesz, szerencsére most a kormányfő és az államfő is egy párt tagja. Az olasz kormányt sem kötelezi semmi, legfeljebb a p olitikai etikett az ellenzék véleményének meghallgatására, de ez 1994ben elmaradt. Akkor a soraikból kikerülő Emma Bonino mellett a Forza Italiából érkező Mario Monti kinevezése is elfogadható volt az ellenzék számára. Novembertől várhatóan ismét Monti le sz az olasz biztos. Helyét egyedül a jelenlegi EUs miniszter, a kereszténydemokrata Rocco Buttiglione veszélyeztetheti. Lengyelországban a kormányválság annyira lekötötte a figyelmet, hogy eddig az ellenzék nem igazán foglalkozott Danuta Hübner leváltásá nak lehetőségével. Pedig a volt Európaügyi minisztert az ellenzék tiltakozása ellenére jelölte biztosnak a kormány. A legnagyobb ellenzéki párt, a Polgári Platform úgy vélte: Hübner túl puha, nem képviselné megfelelően a lengyel érdekeket. A szélsőjobbold ali Lengyel Családok Ligája pedig egészen addig elment, hogy májusban az Európai Parlamentben három képviselője leszavazta az egész bizottságot, csak hogy kifejezze utálatát Hübnerrel szemben, akit pedig Brüsszelben akár arra is esélyesnek tartanak, hogy a bizottság női alelnöke lehessen. Svédországban is a miniszterelnök dönti el, kit jelöl az Európai Bizottságba, a kormány azonban mindig egyeztet az ellenzék vezetőivel. A lapunknak nyilatkozó szakértő szerint ráadásul a svéd politikusok általában könnyen megegyeznek a kérdésről, az utóbbi két alkalommal az ellenzéki pártok is egyetértettek a miniszterelnök jelöltjével. Így idén sem a pártok közötti viták foglalkoztatják a politikai elemzőket, hanem Barrosónak a svéd kormányhoz intézett kérése, hogy lehető ség szerint nőt ajánljon a bizottságba. A finnek már kevésbé konszenzuskeresők: a miniszterelnök csak a kormánnyal egyeztet, az ellenzéki pártokat kihagyja a megbeszélésből. Sokszor még saját kormányának a tagjai sem értenek egyet döntésével, bár ezt álta lában nem hozzák nyilvánosságra. Idén tavasszal a nagyobbik kormánypárt és koalíciós partnere között dúlt a vita a jelölt személyéről, végül az előbbi került ki nyertesen. A holland kormány sem kérdezi meg az ellenzéket a biztos személyéről, a miniszterel nök inkább saját hatáskörében dönt a jelölésről, legfeljebb kabinetjének tagjaival egyeztet. Ausztriában nemcsak a parlamentet, hanem az államelnököt és a szövetségi parlamenteket is tájékoztatni kell a jelölt személyéről, de a döntésre már csak a parlame ntnek kell rábólintania, kiválasztása pedig a kormány feladata. Mivel a kormánynak többsége van, az ellenzék véleményét ritkán kérik, bár előfordul, hogy a háttérben egyezkedések folynak a pártok között. Csehországban nagy botrányt okozott a biztos jelölé se. A kormányfő először Milos Kuzvartot jelölte, mert így akarta eltávolítani egyik legnagyobb pártbeli ellenfelét. Már ekkor sok bírálat érte, ám amikor Kuzvart az első meghallgatáson megbukott, mivel sem a szakmai, sem a nyelvtudása nem volt megfelelő, k oalíciós partnerei és az ellenzék is össztüzet zúdított Spidlára. Prágának végül három napja maradt az újabb jelölt megtalálására, Pavel Telicka főtárgyalóra, aki független, apolitikus hivatalnok. A jobboldali kormánypárt és az ellenzék viszont támadta, me rt Moszkvában végzett, sőt tagja volt a kommunista pártnak is, ám szakmai kifogásaik nem voltak. Telicka jövője azonban a kormányválság miatt bizonytalan: Spidla távozó kormányfő és külügyminisztere, Cyril Svoboda is Brüsszelbe menne. vissza Szobrok harca Várad városáért Magyar Hírlap 2004. július 17. Szerző: Neumann Ottó
