Reggeli Sajtófigyelő, 2004. július - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2004-07-14
12 hogy támogatjáke jelölését Romano Prodi utódjául. Tabajdi Csaba, a frakción belüli magyar delegáció vezetője a Világgazdaságnak elmondta, hogy a cs oportban kedvező visszhangra lelt, ahogyan Barroso nem a konzervatív politikai család, hanem az Európa Tanács – az EUs állam- és kormányfők – jelöltjeként definiálta magát. „Négy elvárást fogalmaztunk meg a majdani elnökkel szemben, ebből kettőnek látha tóan megfelel: jó kommunikátor és kompromisszumkész vezető” – foglalta össze Tabajdi a szocialista egyeztetés eredményét. A másik két feltétel közül a szociális Európa, a munkanélküliség problémája, valamint a gazdasági növekedés és a szociális vívmányok k ölcsönös megőrzése kapcsán a szocialisták megítélése szerint a portugál jelölt nem adott egyértelmű választ, és úgymond „elkente az iraki válság kapcsán tett szerepvállalását is”. Barroso amúgy „centrista reformerként” jellemezte magát, aki „eltökélt a s zociális, gazdasági és környezetvédelmi reformok mellett”. Arra a – magyar képviselő, Gurmai Zita által feltett – kérdésre, vajon milyen álláspontot támogat a leendő új hétéves költségvetés keretszámát illetően, Barroso határozott támogatásáról biztosított a a jelenlegi Prodibizottság javaslatát, amely a GDP 1,24 százalékában szabná meg a lehetséges költségvetési plafont, szemben az „1 százalékos országok” táborával. Az utóbbiak kapcsán amúgy Barroso úgy fogalmazott, hogy „lehetetlen dolog tíz új tagországg al bővülni és közben szűkíteni a pénzügyi forrásokat”. „A szolidaritás nélküli unió nem igazi unió” – szögezte le egyúttal. A szocialisták hoszszas vita után úgy döntöttek, hogy Barroso támogatásáról Strasbourgban tartanak előbb egy belső szavazást, azt kö vetően, hogy megtartotta az EP jövő heti plenáris ülésén hivatalos programbeszédét. Eldőlni látszik viszont az Európai Parlament elnöki tisztsége. Megtartották ugyanis az első egyeztetést a néppárt és a szocialista párt szűk körű vezetése között, ahol el vi megállapodást írtak alá arról, hogy az EP két legnagyobb frakciója kész egymás jelöltjét támogatva félidőben váltani egymást az európai parlamenti elnöki poszton. Az EPP jelölje HansGert Pöttering jelenlegi frakcióvezető. Félhivatalosan úgy tudni, hogy a szocialisták Josep Borrellt jelölik. vissza Kímélni a szerb büszkeséget Népszava 2004. július 14. Szerző: Kepecs Ferenc Vajdasági magyar fiatalokat azért vernek meg, mert magyarul beszéln ek, mert be mernek térni egy szórakozóhelyre vagy egyszerűen csak azért, mert magyarok. De nem csak nemzettársainkat érik atrocitások. Hasonlókban van részük a romáknak és a többi őshonos nemzetiség tagjainak, s mivel az antiszemitizmus sem hiányozhat, gya lázkodó falfírkák díszelegnek a kevés megmaradt zsinagógán. Mintha a gyűlölködés és az erőszak vírusától lenne lázas a Vajdaság. A helyi magyarok egyhangúlag állítják, hogy semmi bajuk sincs az államalkotó nép azon tagjaival, kikkel már régóta együtt élne k. A gyűlölködés és az erőszak hordozói azok a szerbek, akiket Jugoszlávia felbomlása után telepítettek be a Vajdaságba. Ezek az emberek bizonyos tekintetben maguk is áldozatok, hiszen nekik is menekülniük kellett szülőhazájukból. Jelentős része elkeserede tt és frusztrált, jövőjük kilátástalan. Sorsuk szélsőséges nacionalizmussal töltötte fel őket, gyűlölettel minden iránt, ami nem szerb. A közelükben élő magyarokban - és a többi nemzeti kisebbségben - fedezték fel azt a bűnbakot, melyen levezethetik dühüke t. Ezekben az emberekben sűrítetten van meg mindaz, ami manapság a szerbeket jellemzi. E nemzet - ahogy fogalmazni szokás - az elmúlt évtizedben élte meg a maga Trianonját. Tagjai, akik annak idején Jugoszlávia fő államalkotó népének tekintették magukat, menekülésre kényszerültek Horvátországból, továbbá Bosznia több területéről. Kiűzték őket a nemzetük bölcsőjének tekintett Koszovóból, az ott maradottakat pedig albán szélsőségesek terrorizálják. Elveszetettek minden befolyást az egykori Jugoszlávia nem sz erbek lakta területei fölött, meg kellett érniük, hogy a többi exjugoszláv mindenben megelőzi őket. Szegények és megalázottak. Sorsukért persze főként magukat okolhatják, hiszen bár a kilencvenes évek balkáni borzalmaiért az összes délszláv elit felelős, de egyik sem annyira, mint éppen a szerb.
