Reggeli Sajtófigyelő, 2004. július - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2004-07-10
6 Tom Lantos i ndítványai között szerepel még, hogy a belgrádi kormányzat biztosítsa a kisebbségi nemzeti tanácsok fenntartásához és fejlesztéséhez szükséges anyagi forrásokat, állítsák vissza az Újvidéki Televízióban sugárzott magyar nyelvű műsorok 2003ban megkurtított adásidejét, s szolgáltassák vissza a kisebbségi egyházi és közösségi ingatlanokat. vissza Iszapbirkózás Romániában Népszava 2004. július 10. Csak a világ színe előtt függesztették fel, de valójában folytatódik a hatalmi harc Romániában - így értékeli a román lapok és politikai elemzők zöme Adrian Nastase miniszterelnök és Ion Iliescu csütörtöki megbeszéléseit és nyilatkozatait. A legtekintélyesebb román politikai napilap, az Adevarul szerint "Nastase kilépett a 48 órás v álságból és nem mond le" a kormányzó Szociáldemokrata Párt (PSD) éléről, viszont nem tisztázta, vállaljae az jelöltséget az őszi elnökválasztáson. Ugyanakkor bejelentette, hogy alapvetően átalakítja pártját és kormánycsapatát. Ezzel szemben Iliescu elnök felsült, amikor tagadta, hogy bárki is le akart volna mondani - összegezte a csütörtöki fejleményeket a lap. Vezércikkében az Adevarul főszerkesztője vitriolos hangon bírálta Iliescu elnök "politikai ragadozómadár természetét", a sajtót és az állampolgáro kat semmibe vevő, csak színleg demokratikus, valójában pedig "a politika kisajátítását" célzó taktikázását, amit "a totalitárius kommunista építmény alapvető kelléktárából" rángat elő. Iliescu "világéletében - még disszidens korában is - kabinetpolitikus, folyosópolitikus, a zárt ajtók mögötti ülésezések politikusa volt", aki "úgy fél az információtól (a tájékoztatás szabadságától), mint ahogy Ceausescu félt a számítógéptől" - példálózott a szerző, majd rámutatott: "Nastaséban legalább volt annyi jóérzés", hogy elismerte, tényleg le akart mondani a PSD éléről, Iliescu viszont mondja a magáét: ő nem tudja, "honnan keltek lábra a rémhírek". Vagyis a román államfő ismét bebizonyította, hogy "szemrebbenés nélkül képes..." (nem az igazat mondani) - summázta Crist ian Tudor Popescu. vissza Máért, de miről? Népszava 2004. jűlius 10. Szerző: Kepecs Ferenc Medgyessy Péter hét elejei erdélyi útjának legfontosabb újdonsága az volt, amit Tusnádfürdőn bejelentett: szeptember 11re összehív ja a Máértet. Hogy miért éppen e baljós emlékű napra, azt nem tudni, csak azt, hogy a bejelentéssel sokak sürgetésének tesz eleget. Az ellenzék és a határon túli magyar szervezetek jelentős része már jó ideje napirendre szeretné tűzni az autonómia, a kettő s állampolgárság, a Budapestről érkező támogatások és az egyes szervezetek legitimitásának kérdését. Medgyessy Tusnádfürdőn viszont úgy nyilatkozott, hogy ő inkább az EUintegrációból adódó helyzetet vitatná meg. Akár szívesen látná azonban a minisztereln ök az ellenzék és a határon túliak által fölvetett témákat, akár nem, szeptemberben azok bizonyosan előkerülnek. Más kérdés persze, hogy ezek mindegyike érdemese a megvitatásra. Vegyük például az autonómiát: a jobboldal és a határon túliak egy része felte hetően követelni fogja, hogy a kormány az ügy kapcsán csapjon az asztalra. A kormány pedig azt válaszolja: akarja az autonómiát, de ha az asztalra csap, azzal csak a szomszédokkal való viszonyát rontja el - anélkül, hogy bármit is elérne. Aztán itt van az a kérdés is, mely szervezetek képviseljék a határon túli magyarságot. Az ellenzék nyilvánvalóan fel akarja majd vétetni a listára a Tőkés László körül tömörülő erdélyi radikálisokat, mire a kormány megkérdezi: miféle választások legitimálták ezeket? - Hát éppen ez az - vág majd vissza az ellenzék - még csak esélyt sem kaptak a megmérettetésre! Az ellenzék szerint erdélyi védenceit antidemokratikus módon ütötték el az indulástól, a kormánytábor viszont inkább az RMDSZnek hisz, mely szerint a radikálisok ne m tettek eleget az induláshoz szükséges törvényi feltételeknek. A támogatások kapcsán Medgyessy feltehetően elmondja majd azt, amit hételeji romániai látogatása során többször is elmondott, hogy tudniilik szívesen segítünk, de csak egy határig, mert többre nem futja.
