Reggeli Sajtófigyelő, 2004. július - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2004-07-10
3 A megszállottakat nem egészen így képzeltem. Pedig ha valamihez, ahhoz igazán kell némi meg szállottság, hogy valaki családi háttér, szerelem vagy üzleti megfontolás nélkül, magától nekiálljon magyarul tanulni. Johannes, Sara és Sascha viszont a csodálkozásomat nem értik, elvégre a magyar is csak ugyanolyan idegen nyelv, mint a többi. Na jó, tal án valamivel nehezebb - ismerik el. De ha az embernek német az anyanyelve, tud angolul, franciául, esetleg oroszul, akkor itt az ideje végre valami egzotikust tanulni. Finnül, észtül, de leginkább magyarul. Egyébként is, a göttingeni egyetem látott már enn él furcsább dolgokat, például Otto von Bismarck későbbi birodalmi kancellárt meztelenül végiglovagolni a főutcán, igaz, utána ki is tiltották a városból. Mivel már előzőleg is többet ült a városi fogdában, mint az órákon, a fenti stikli után az egyetemről is eltanácsolták. Göttingen ma is az egyetemisták városa: 130 ezer lakosából 2530 ezer diák, a kisváros gyakorlatilag belőlük él. Ők tartják el a vendéglőket, a kocsmákat, az üzleteket, de leginkább a kerékpárboltokat, a drótszamarakból ugyanis többezern yi karikázik életveszélyesen a girbegurba utcákon. Egy rózsaszínű példány még egy villanypóznára is jut. Első látásra egy vállalkozó rendhagyó reklámjának tűnik, de később kiderül: műalkotás, címe is van (persze angolul), Skybiker. A belváros egyik terecs kéjén bronz szoborcsoport, az egyik alak karjába tűzött üres üveg még az előző esti diákvigalomra emlékeztet. A szemben lévő házon tekintélyes tábla virít, amiről mindenki megtudhatja, hogy tanulmányai idején itt lakott Kőrösi Csoma Sándor. Göttingen 44 N obeldíjasán kívül még arról is híres, hogy Németországban (Hamburg, Berlin és München mellett) itt lehet magyarul tanulni az egyetemen, ehhez a magyar állam egy lektor küldésével járul hozzá, igaz, a fizetését már "áthárította" a németekre. Rab Irén koráb ban a budapesti Német Iskolában tanított, egy éve pedig a göttingeniek érdeklődését igyekszik felkelteni a magyar nyelv, kultúra és irodalom iránt. Jelenleg 26 diákja van, köztük kilenc finnugrisztika szakos (nekik kötelező magyarul is tanulni), a többiek jogász, közgazdász vagy egyéb szakos egyetemisták, de itt van például egy szomszédos település nyugalmazott polgármestere is, aki megelégelte, hogy Magyarországon járva még egy gulyást sem tud tisztességesen rendelni. A magyar tanszék a finnugrisztika rés zeként egy századfordulós, barna téglás, elegáns házban kapott helyet. Állandó őre is van, egy transzszexuális benyomást keltő hajléktalan, aki különféle játékokra buzdítja az arra járót, de a végkifejlet mindig ugyanaz, adakozni kell a pénztárcájába. Időn ként állítólag elkapják, és orvul megmosdatják, ilyenkor annyira megsértődik, hogy napokig senkivel sem hajlandó beszélni. Aztán megint kipakolja a zacskóit, és folytatja a gyűjtést. Amúgy senkit sem zavar, évek óta az utcakép része. A magyar főhadiszállás valamiért egy tekintélyes tóparti villa benyomását kelti (tó nélkül), meredek falépcső visz az emeletre, ahol hatvanas évekbeli budapesti fényképek ébresztenek nosztalgiát egy letűnt kor után. "Ezeket már rég le kellett volna cserélni" - mondja Rab Irén, aki nem kis küzdelmet folytat azért, hogy a Piroskacsárdásos kép helyett egy modern Magyarországot tudjon bemutatni. Ez korántsem egyszerű: a lektornő legutóbb több mint száz kérdőívet osztott szét az egyetemisták és a városlakók között, magyarországi ism ereteik iránt érdeklődött. A meglepetés leírhatatlan volt. Legfeljebb a magyar birodalmi eszme támogatói örvendezhetnek, mivel a németek közül sokan Bulgáriával és Lengyelországgal is határosnak vélték hazánkat. Horváth Balázs Göttingenben tanuló magyar er dészhallgató kevésbé lelkes, mert az ő ismerősei rendületlenül a Balkánhoz sorolják az országot. Az sem túl szívderítő, hogy a göttingeniek Budapest mellett más magyar városról nem nagyon hallottak, a híres ember kategóriájához pedig valaki egyenesen azt í rta: ilyen magyar nincs is. A tájékozottabbaknak rémlett Bartók, Liszt, Márai és Kertész neve, de az amúgy természettudományos tárgyakban világhírű göttingeni egyetem diákjai egyetlen magyar természettudóst sem tudtak megnevezni. (Pedig itt tanult például Bolyai Farkas, Neumann János, Teller Ede és Wigner Jenő is.) Munka tehát van elég. A jó hír az, hogy mindezek ellenére a magyarok rokonszenves, segítőkész és nyitott népek, a "vad lengyelekkel" szemben mindenképpen "civilizáltnak" számítanak. De azért tov ábbra is a Balaton, a puszta, a gulyás és a paprika hazája vagyunk. Aki járt is Magyarországon, ehhez még hozzácsapja a termálfürdőt. Viszont minden jó, ha a vége jó, Rab Irén magánfelmérésében a helyiek 75
