Reggeli Sajtófigyelő, 2004. július - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2004-07-01
11 ezzel sikerült normalizálni a magyarromán, illetve a magyarszlovák viszonyt. A rendbetétel módozatai közé tartozik, hogy a határon túli magyarok problémáit nem a státustörvény alapján, han em a kétoldalú alapszerződéseken belül működő kisebbségi vegyes bizottságban kívánják a szomszédos országokkal megvitatni. Ezzel gyakorlatilag a rendszerváltás előtti helyzethez tértünk vissza, amikor az államközi szerződések keretében ímmelámmal, látszat megoldásokat produkálva foglalkoztak a nemzeti kisebbségek ügyével. Nem elhanyagolható tény, hogy az említett alapszerződéseket Szlovákiával és Romániával még a Hornkormány kötötte, a kisebbségi vegyes bizottságok pedig gyakorlatilag semmilyen érdemi munk át nem végeztek. Jellemző módon Romániával az 1996os alapszerződést éppen az ottani parlamenti és elnökválasztás előtt írták alá, ezzel is segítve a posztkommunista Iliescu kampányát. A választást az MSZP román elvbarátai elveszítették, annak ellenére, ho gy az alapszerződés lábjegyzetében a hazai fél lemondott az erdélyi magyar autonómia követeléséről, holott az RMDSZ hivatalos programjában ennek elérése a mai napig szerepel. A történtek után még Markó Béla, az RMDSZ elnöke is árulást emlegetett. Pedig őt igazán nem lehet MSZPellenességgel vádolni. A felvidéki magyarok sem jártak jobban az MSZP külpolitikájával. A magyar külügyminiszter a státustörvény ügyében egyeztetésre hívta a szlovákiai Magyar Koalicíó Pártját (MKP), és míg velük Budapesten tárgyalt ak, Kovács László emberei megállapodtak Pozsonyban az ottani kormány képviselőivel, teljesen figyelmen kívül hagyva az MKP véleményét. Kovács megy? A határon túli magyarok kettős állampolgárságának ügyét a külügyminisztérium és a kormányzat "irattárba tette", számos érvet sorakoztatva fel, hogy miért nem lehet megvalósítani. Némi fenyegetést is tálalva a hazai lakosság számára, nevezetesen, hogy az ország adófizetőinek kellene például a határon túli magyarok egészségügyi ellátását is fizetni. Holott az EU ezt a kérdést nem szabályozza pontosan, számos kiskapu van, amelyet ki lehetne használni. Spanyolország például igen nagyvonalúan ad állampolgárságot olyan délamerikaiaknak, akiknek felmenői között akár csak egy volt spanyol állampolgár is található, vagy az illető egyszer már volt spanyol állampolgár. Írország pedig csak most jutott el odáig, hogy szigorítsa az országban született nem ír állampolgároktól származó újszülöttek honosítását. Évekig itt is a nagyvonalúság volt jellemző Dublin politikájára. A példákat lehetne még sorolni. Történetesen az EUtagjelölt Románia esetében is, amely a szomszédos moldvai lakosságnak adott lehetőséget a román állampolgárság egyszerűsített megszerzésére, azon az alapon, hogy a kérelmező románnak vallotta magát. Az év eleje óta húzódik a Magyar Állandó Értekezlet összehívása. A kormányzat és a Külügyminisztérium a várható ellentétek miatt lapzártáig nem jelölte ki a tanácskozás időpontját. Már az is kérdéses, hogy milyen szervezeteket hívjanak meg az összejövetelre, hiszen az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács vagy a Székelyföldi Nemzeti Tanács az autonómia követelésével nem nyerte el a magyar diplomácia kegyeit. Ha Budapest kiállna az ügy mellett, nyilván kivívná Bukarest rosszallását. Ezt pedig ez a kormányzat nem akarja , mert akkor hová lenne az a jó hangulat, amely a december elsejei, az Erdély elcsatolásának napjára időzített román nemzeti ünnepet jellemezte, amikor Nastase miniszterelnök a magyar kormány tagjaival Budapesten koccintott. Engedékenység tapasztalható o roszpolitikánkban, amelynek során a mostani kormányzat elfogadta az orosz feltételeket számos kérdésben (kormányközi haditechnikai egyezmény aláírása; az orosz tőke előtt a kapuk szélesre nyitása, veszélyeztetve ezáltal egyes stratégiai ágazatokban az álla mi tulajdon meghatározó jellegét, ugyanis ezáltal kizárólagos szerephez juthatnak az oroszok egyes ágazatokban, aminek veszélyét a jelenlegi kormány nem látja vagy nem akarja látni). Önmagában örvendetes a csúcstalálkozók ténye, de kérdés, hogy ez a magyar vagy az orosz fél érdekeit szolgáljae. Igaz, exportunk tavaly nőtt, ám külkereskedelmi deficitünk mintegy 500 millió dollárral, 1,8 milliárd dollárról 2,3 milliárdra emelkedett, s ezzel az orosz relációban képződik teljes külkereskedelmi hiányunk mintegy fele. S a tény akkor is tény marad, ha ezt Kovács László az EPválasztási kampányban elhallgatta, sőt a Fideszt bírálta a közel kétmilliárdos hiányért.