Reggeli Sajtófigyelő, 2004. június - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2004-06-09
6 "Kezdjük egy példával a fociból, mert ahhoz mindenki ért: a Romániai Magyar Demokrata Szövetség úgy gyõzte le a nemrégiben alakult Magyar Polgári Szövetsége t, hogy a mérkõzés kezdete elõtt jelentõs bírói segédlettel bezárta õket az öltözõbe". Lukács beszámol arról is, hogy a Román Televízió magyar adásának egykori fõszerkesztõje, Boros Zoltán egy sor bukaresti visszaélésre derített fényt. "Az RMDSZ Bukarestbe n boszorkányüldözést kezdett azok ellen, akik aláírásokat gyûjtöttek az MPSZ támogatására. Fenyegetõ telefonok érkeztek magas rangú RMDSZ tisztségviselõktõl a fõváros magyar intézményeihez, nehogy megengedjék falaik között az aláírások gyûjtését. A Petõfi Mûvelõdési Házból kiutasították az aláírásokat gyûjtõ diáklányt, az aláírókat pedig megpróbálták rávenni, hogy vonják vissza aláírásukat." Az RMDSZt mindenkoron kiszolgáló pártsajtó szélirányba állt. Lassan kisebb kötetet lehetne kiadni a Romániai Magyar Szó, az Erdélyi Riport, valamint a Népújság vehemens, a tárgyszerûségnek még a látszatára sem ügyelõ MPSZellenes írásaiból. S akkor csak a legevidensebben részrehajló orgánumokat említettem. Ezek közül is kiemelkedik az RMSZ 2004. április 22ei számának kommentárja, mely vitriolos hangon szól arról a valamiképpen megszerzett és teljes terjedelemben közölt belsõ anyagról, mely az MPSZes aktivistáknak ad tanácsokat, hogy miként kommunikálják az aláírásgyûjtést a célközönség felé. Ez az anyag egyébként az R MSZ beállításával ellentétben semmi egetverõt nem tartalmaz, legfeljebb meglepõ (de meggyõzõ) fordulata az, hogy az MPSZ indulása nemcsak az erdélyi magyarságnak, hanem még az RMDSZnek is érdeke. Ha ugyanis az önkormányzati választáson képviselet nélkül m aradt tömegek nem mennek el szavazni az õszi parlamenti megmérettetésen, az RMDSZ kiesik a parlamentbõl, s oda megannyi bársonyszék s állami pozíció. ("Ha a Székelyföldön nem lesz helyhatósági választási alternatíva (nem alakul meg az MPSZ), akkor a székel yek nem szavaznak az RMDSZre a parlamenti választásokon és [fennáll a veszélye annak, hogy] az RMDSZ nem jut be a parlamentbe.") A továbblépést illetõen egyelõre annyi lehetõsége maradt az MPSZnek, hogy független jelölteket indítson. Nagy kérdés, hogy m i történik majd a parlamenti választásokon. Annyi biztos, hogy az RMDSZ ezzel a lépésével a destruktív stratégia híveinek segített, akik már rég úgy gondolják, hogy a Szövetséget mindenképpen ki kell buktatni a parlamentbõl, mert egy színleg magyar, de fac to román párt által biztosított álképviseletnél jobb, ha senki sincs ott Bukarestben magyar színekben. Pontosabban, ha egy képviselõ van ott hivatalból, akit, a többi kisebbség képviselõihez hasonlóan minden bizonnyal megvesz majd a hatalom, de legalább az egy tiszta képlet lesz. vissza Aradi üzenet Kapu 2004. május Szerző: Pápaffy Endre Ma úgy tûnik: véget ért az aradi Szabadságszobor kálváriája. Igaz, felemás megoldással. Az RMDSZ végül is elfogadta a Megbékélési emlékpark koncepcióját, amivel szembefordult az aradi városi tanács korábbi határozatával, miszerint a ma Tûzoltó térnek nevezett helyen, a hajdani Attila téren kerüljön felállításra a szobor, egymagában. Ezzel egyben azt is elfogadta, hogy a magyarságnak nem lehet Aradon egy saját emlékhelye, ismét fejet hajtott a román hatalmi akarat elõtt. Nem tagadható, a szoboravatásnak még így is volt valamilyen magyar nemzetpolitikai haszna. Aki ott volt a szoboravatáson, körbejárta a tízezres tömeget és érezhette annak pul zusát, az tudhatja azt is: az aradi magyarság elsöprõ többsége eredménynek tekinti a szobor felállítását, magáénak érzi azt, a Szabadság szobor még a román emlékmû mellett is hitet, erõt tud adni a "szellemi végeken". Márpedig sikerélményre, különösen enne k a román tengerben élõ s lassan felszívódó magyar közösségnek nagy szüksége van. Ugyanakkor nem kétséges az sem, hogy a közösségi haszonnál sokkal nagyobb volt a politikai kár. Szimbolikus síkon a román sovinizmus megint triumfált: az Aradon kivégzett ma gyar honvédtábornokok emlékmûve szemben áll a román diadalívvel, melynek a szobor felé nézõ oldalára éppenséggel egy Avram Iancu idézetet írtak fel. Magával az idézettel egyébként legfeljebb annyi baj van, hogy hamis képet sugall a szabadságért küzdõ magya rokat hátba támadó, retrográd Habsburg érdekeket képviselõ Iancuról. S azt is elég nehéz szó nélkül hagyni, hogy míg a románok mindeddig azzal vádolták az aradi tizenhármakat, hogy 40 000 románt öltek meg, és tömegével törölték el a román falvakat a föld s zínérõl (amibõl semmi nem volt
