Reggeli Sajtófigyelő, 2004. június - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2004-06-19
5 programjaihoz, viszont tekintet nélkül a kiadás okra, elkezdte megvalósítani saját ígéreteit. Ezzel pedig a kormányzati ciklus egészét meghatározó hibát vétett: alig egyetlen esztendő tündöklése után olyannyira túlköltekezett, hogy megszorítások sorára kényszerült, és azóta csak vergődik tisztségében. A z MSZP kormányzásának első felében a magyar gazdaság történetében soha nem látott mértékben nőtt a reálbér, ám a közvélemény ezt régi jussaként fogadta. Minden kielégített igény öt másikat szült. Egyre többen remélték, hogy mindössze akarni kell, és folyto nos lesz a jövedelmek rohamos emelkedése. Ehelyett váratlanul adóemeléseket, újra gyorsuló inflációt, és tehetetlenkedő kormányzatot kaptak, amely csak beszélt és tovább ígérgetett, de közben ismételten döntésképtelennek bizonyult. A Fidesz alaposan ráérze tt az emberek zömének érzéseire, és hatásosan aktivizálta kampányában a magyarok sok évtizedes tapasztalatát: minden rémhír alján akad valami igazság. A hatalom hiába cáfol, az árak és az adók, ha nem is annyira, mint mondják, de valahogy mindig csak emelk ednek. A szocialisták hagyományosan elosztásközpontú politikája ismét a gazdaság túlterheléséhez vezetett. Amint előjöttek a költségvetés gondjai, rögvest kiviláglott, mennyire mérsékelt az MSZP kormányzási képessége. Ismét megmutatkoztak döntéshozatali g yakorlatának már a hetvenes évek óta jól ismert gyengéi: az örökös konfliktuskerülés és a mérsékelt reformképesség. A kíméletlen Fidesznyomás alatt álló kormánytöbbségben úgy vélték, Orbán Viktor megállítása olyan cél, amiért átléphetnek demokratikus szab ályokon és szokásokon. Részben közpénzekből finanszírozták kampányukat. Az állandóan vetélytársukat utánzó szocialisták nem lettek sokkal leleményesebbek, ellenben továbbra sem eléggé látszik, mit is akarnak kezdeni hatalmukkal. A rendszerváltás előtt még sokat ígérő piacosító, majd privatizációt és külföldi tőkebevonást indítványozó reformelgondolások a gazdaságban jobbára megvalósultak. A magyar társadalom túlnyomó része már az új kapitalizmus ellentmondásaitól szenved. Oly sok volt az elmúlt két évtized ben a változás, hogy az emberek végre konszolidációra várnak, és valamiféle védelmet vagy legalábbis együttérzést remélnek a közhatalomtól. Még a dinamikusan feltörekvő csoportokat sem igen elégíti ki a régi igazságok hajtogatása, és a további piacosítás j avaslata. Az MSZP politikusai gyorsan igyekeztek eltanulni a modern kommunikációs fogásokat, de világlátásuk jobbára megmaradt hidegen technokratának. Föl se nagyon fogták, hogy az emberek nem pusztán anyagi javakkal élnek, hanem legalább ennyire reményre és közösségre vágynak. Mindezért, ahogy gyengült a Fidesz kormányzásának emléke, úgy erősödött a középrétegekben a szocialisták alkalmatlanságának az érzete. Szavazók százezrei gondolhatták, hogy minden visszásság ellenére korábban tetterős vezetés tevéke nykedett, és haladt előre az ország. Orbán Viktor immár nem megállítandó démoni figura, hanem ismét választható esély lett sokak számára. A szocialisták elvileg még időben kaptak erőteljes figyelmeztetést a választóktól. Csakhogy bajaikat nem csupán kommu nikációs melléfogások, vagy vezetői hibák okozták, hanem ismét politikájuk alapproblémái mutatkoztak meg. Ezért nem könnyű még csak enyhíteni sem gondjaikon. Nyilvánvalóan sokat javítana az MSZP helyzetén, ha új emberek vennék át mindenekelőtt a kormány, d e a párt irányítását is. Ám az összes lehetséges jelölttel kapcsolatban felvethető valamilyen nyomós ellenvetés. A szocialistákon tán a legtöbbet az segítene, ha képesek lennének kivonni magukat vetélytársuk befolyása alól, és végre saját terveik alapján t udnának kormányozni. Eztán azonban a Fidesz pressziója minden korábbinál nagyobb lesz. A kabinetnek már a 2005ös költségvetést bajos lesz összeraknia. A nagy közalkalmazotti béremelések okozta hiányt máig hurcolják magukkal az önkormányzatok és a különböz ő közszolgálati intézmények. A gyorsulni látszó gazdasági növekedés egyelőre csupán annyit adhat, hogy talán nem lesz szükség újabb megszorításokra. A szocialisták megítélésének megváltozásához aligha elegendő, ha a modern Magyarország szimbólumaként autóp ályák sora épül. Legalább egy fontos ágazat rendbetételének elindítására és főleg hitre és bizakodásra lenne szükség a baloldalon. Orbán Viktor ismét jobban megérezte a magyarok vágyait, mint a neves véleményformálók orientálta kormánytöbbség. Mialatt a s zocialisták szavazói sokszor csüggedten otthon maradtak, a volt miniszterelnök úgy késztette voksolásra a módfelett sokféle csoportból álló közönségét, mint senki más a térségben. (Hazánkban több mint másfélszeres volt a részvétel a többi visegrádi országh oz képest.) Megszólalásaiban
