Reggeli Sajtófigyelő, 2004. június - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2004-06-18
12 fenyegető, autonómiaellenes és nemzeti jogainkban és érzéseinkben is sértő kijelentései voltak belügyminiszterként mindvégig? Én mindig jobban fé lek a román nacionalisták kedvességétől, mint gyűlölködésétől." Azt persze, hogy Funarnál ki jobb, és ki nem, elsősorban a kolozsváriaktól kellene megkérdezni, ők érezhették csaknem másfél évtizeden át Funar csínytevéseinek valódi következményeit, önérzet i, adminisztratív és gazdasági vonatkozásban is. Mindazonáltal Tőkés Lászlónak is megvan a maga igazsága. Funar provokatívünnepélyes magyargyűlölete ragyogó érv lehetett a román társadalmat számos vonatkozásban ma is uralmában tartó intoleráns nacionaliz mus ellen, hiszen ezt a morbid operettnacionalistát másfél évtizeden át Erdély legfontosabb egyetemi központjának, a román és a magyar kultúra igazi fellegvárának polgárai választották – mostanáig – nagy többséggel újra, választásról választásra. Funar tet tei és szavai tehát adott esetben erős érvként használhatók az uralmát megalapozó román nacionalizmus és intolerancia ellen. S ezzel a nacionalizmussal és intoleranciával maga Ioan Rus sem fordult radikálisan szembe. Tesz olyan gesztusokat, melyek a széls őségesen nacionalista paradigmától való eltávolodásra utalnak, s melyek lehetőséget teremtenek akár az építő együttműködésre is. De ennek az együttműködésnek valóban ára van. Nekünk, magyaroknak le kell mondanunk a nemzetközi fórumokon való átütő erejű pan asztétel lehetőségéről. (Nem túl nehéz, a nemzetiségi sirámok eddig sem kecsegtettek átütő sikerrel.) A kolozsvári magyarság helyzete nem egy csapásra, hanem továbbra is kis lépésekben normalizálódhat. Az éremnek azonban másik oldala is van: közben vészese n fogyatkozunk és szegényedünk. Kérdés, hogy mire a helyzet normalizálódik, lesze aki éljen az előnyeivel. Mondom, azzal, amit Tőkés László mond, sok vonatkozásban akár egyet is lehetne érteni. A baj azzal van, amit nem mondott, s ami álláspontját jóval megdöbbentőbbé teszi, mint az, amit mondott. Ha a Ioan Rus ellen felhozott érveket követően elmondta volna, hogy a kolozsvári magyaroknak a nemzetközileg ismert polgárjogi harcosra és makulátlan tisztességű értelmiségire, Smaranda Enachére kéne szavazniuk (aki személy szerint egyébként az MPSZ autonómiakoncepciójával is rokonszenvez), álláspontját politikailag öngyilkosnak, de morálisan makulátlannak minősíthetnők. Tőkés László azonban nem Smaranda Enache mellett kampányolt. Egyáltalán: ő a románokkal álta lában sem érez semmiféle közösséget (jelek szerint a magyarul anyanyelvi szinten beszélő Smaranda Enachével sem), a román politikusokkal meg különösen nem. "A jobb egy elnyomó román, mint egy áruló magyar" Tőkés Lászlói tétele a román társadalomtól való t eljes elszakadás abszurditását hirdeti. S tételét a Duna Televízióban nemrégen a román – magyar labdarúgómérkőzés hasonlatával is büszkén megtámogatta: ő bizony egyértelműen Magyarországnak és nem Romániának drukkolna. A hasonlat ráadásul rettenetesen rossz is, hiszen a társadalmi élet minden, csak nem labdarúgómérkőzés, a politikában a szembenálló feleknek is szorosabban együtt kell működniük egymással. A demokratikus politikában a közös célok mindig fölötte állnak a pártérdekeknek (s a közös célok minimum a a grundon sem nélkülözhető). Az együttműködést csak az várhatja el, aki maga is hajlik az együttműködésre. Tőkés László, amikor az elfogult néző álláspontját abszolutizálja, súlyosan félre is vezeti hallgatóságát. Aki ennyire nem érzi magáénak azt az ors zágot, melyben él, honfitársainak azokat az embereket, akikkel sorsa évszázadok óta együvé zárta, akikkel közösen kéne kialakítania azt az országot, melyben magyarként is egyenjogú polgárként alakíthatja identitását, teremtheti meg egzisztenciáját, mit vár hat el nacionalista román honfitársaitól? Azt semmiképpen sem, hogy román partnerei viszont maguk közül valónak, sőt egyenrangú társuknak ismerjék el őt, aki levegőnek tekinti őket. Inkább számíthat arra, hogy (alappal vagy alaptalanul itt most ne feszeges sük) az irredentizmus vádját szegezzék szembe vele. Tőkés Lászlót hallgatva az az érzésünk támad, hogy talán mégiscsak jobb egy mérsékelten "áruló magyar", mint egy radikálisan "elvakult". Az előbbi ugyanis legalább gondolkodik: mit, miért, az utóbbi azon ban csupán mélységes szánalmat érez, s azt is főként önmaga iránt. Ami végképp nem old meg semmit. Más kérdés, hogy – végül is – teljességgel indokolt. vissza Erdélyben is építtet kollégiumot a magyar oktatási tárca 12:17; 17.6.2004 Erdélyi kollégium építésére hirdetett meghívásos pályázatot a magyar oktatási minisztérium (OM) a Márton Áron Szakkollégium közreműködésével. A szaktárca új vagy épülőfélben lévő diákszállók befejezéséhez
