Reggeli Sajtófigyelő, 2004. június - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2004-06-17
8 A tanácsnokok szava számíte többet , vagy az érintett polgároké? – ez az alapkérdés, amelynek vitája túlmutat a település elnevezésén, és azt a problémát feszegeti, hogyan működhet a demokrácia egy nemzeti kisebbség belső életében. Az egyik oldal, a Bácskossuthfalva változatot támogatók táb ora azzal érvel: a Magyar Nemzeti Tanács egy fenyegetett magyar kisebbség egyetemes képviselője. Egyedülálló lehetőséget kapott a vajdasági magyarság azzal, hogy e szervezet határozhatja meg a magyarok által (is) lakott települések magyar elnevezését. Aki tehát nem fogadja el a testület által eldöntött változatot, az valójában a délvidéki magyar nemzeti közösséget támadja. Ahogyan Fehér István, a Magyar Szó publicistája fogalmazott egy cikkében: akik nem fogadják el a Bácskossuthfalva változatot, azok „körm önfont módon, az előre betervezhető népakarat mögött meglapulva uszítanak életterünk magyar jellegének megalkotása ellen”. A helybeliek viszont úgy érvelnek, hogy a falu neve az első világháború előtti 13 évet leszámítva sohasem volt Bácskossuthfalva. Iga zolható, hogy már a török hódoltság utáni betelepítéstől a Morovica, Omorovica változatot használták – a betelepített magyarok is elfogadták a szlávosan hangzó nevet, hiszen nincs benne mássalhangzótorlódás, a magyar nyelvtől nem elütő a hangzása. A Bácsk ossuthfalva elnevezést a XIX. és a XX. század fordulóján, egy nacionalista átnevezési hullám idején adták a történelmi Magyarországon – úgy, hogy a helybeliek egy része akkor is petícióban tiltakozott a névváltoztatás ellen. A ma is csaknem 90 százalékban magyarok által lakott településen tavaly novemberben kérdőíves felmérést végeztek. 3009 választójoggal rendelkező ember nyilvánított véleményt. A Bácskossuthfalva nevet 533an támogatták, az Ómorovica változatot pedig 2476an. Erre hivatkozva a falu önkor mányzata többször kérte a Magyar Nemzeti Tanácsot, hogy a helyi lakosság akaratának megfelelően változtassa meg korábbi döntését. A testület azonban mindeddig nem tűzte napirendjére a kérést. Majláth Béla, a nemzeti tanács tagja szerint nem elfogadható mó dszer a „házalásos” közvéleménykutatás. Szerinte a kommunista diktatúra idején gyűjtöttek így véleményt, és persze ha nyíltan kell színt vallani, akkor az az eredmény jön ki, amit a véleménykérők hallani akarnak. Majláth szerint szabályos referendumon, ti tkos szavazással lehetne csak a tényleges véleményeket megismerni. Persze, ha már Bácskossuthfalván referendumot tartanak, akkor fölmerül a kérdés: miért csak ott? Akkor a magyarok lakta mind a 360 településen is referendumot kellene tartani a névről – érv el Majláth. És persze Bácskossuthfalván sem csak két változat közül lehetne választani, hanem föl kellene írni a választható nevek listájára az összes többi változatot is, amely az előkészítő munka során felmerült. De persze tekintetbe kellene venni: a sze rb törvények nem teszik lehetővé, hogy a helyi lakosság döntsön. Ha a nemzeti tanács tagjai dönthettek anélkül, hogy megkérdezték volna a falubelieket, akkor a helyiek is kimondhatják a véleményüket – érvel Somogyi Emma, a község polgármestere. Az aláírás gyűjtés a véleménynyilvánítás bevált formája, más esetekben nem vitatja senki, hogy a tényleges vélemények állnak az aláírások mögött. A polgármester aszszony szerint a háromezer aláírás éppen elég indok arra, hogy a Nemzeti Tanács ismét tűzze napirendre a kérdést. A Bácskossuthfalva változat támogatói szerinte valóságos iszapbirkózásba taszítják a másképpen gondolkodó többséget. Nemzetidegennek, feladónak, az uralkodó nemzet kiszolgálójának minősítik a falu elfogadott nevéhez ragaszkodókat. Igazából csak k étféle változat van: a Moravica, Morovica hangsort tartalmazó és a Bácskossuthfalva. Teljesen hamis érvelés Somogyi Emma szerint, hogy az aláírással kifejezett véleménynyilvánítás kevesebbet ér, mint a referendumon kinyilvánított akarat. Az pedig mondvacsi nált kifogás, hogy ha náluk referendum lenne, akkor mind a 360 településen kellene formális népszavazást tartani. A települések többségében ugyanis nincs vita – ott fölösleges ezzel foglalkozni. Ahol viszont van, ott igenis lépni kellene: miféle üzenetet h ordoz, hogy a magyar kisebbség központi szervezete válaszra sem méltatja a kérésüket? A magyar falunevek meghatározásának egyik legfontosabb alapelve a hagyományos nevek visszaállítása volt – mondja Somogyi Emma. A Magyar Nemzeti Tanács nyelvhasználati bi zottsága is a három o betűs Ómorovica változatot támogatta. Ezt változtatták meg a politikus döntéshozók azzal, hogy a Bácskossuthfalva magyarosabban hangzik, és „szívet melengetőbb”. Fehér István a cikkében helytörténészek akadékoskodásának, jogilag tarth atatlan önigazgatásosdinak nevezi a település többségének
