Reggeli Sajtófigyelő, 2004. június - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2004-06-10
17 Fontos körülmény, hogy a szlovák közgondolkozás nem annyira historizáló, mint a magyar. A nemzeti identitás féltése - amely például a cseh elnök, Václav Klaus euroszkeptikus szóhasználatában visszatérő veszély - a szlovákoknál inkább belső fenyegetés. Nem Európától, hanem a tízszázaléknyi magyar kisebbségtől féltik nemzetüket a nacionalista hangoltságú politikusok. Ám a "magyar kártya" egyre ritkábban játszik, s ha mégis asztalra kerül, inkább a periférián, illetve ÉszakSzlovákiában, ahol a szlovákság nincs is közvetlen, etnikai érintkezésben a magyarokkal. Jó hír is akad: jelképértékű. Szlovákia új európaiságához tarto zik, hogy a napokban a második Petőfiszobrot avatták. Először Pozsonyban került méltóbb helyre, a belvárosba a sokszor megrongált emlékmű, most Rimaszombaton avatták fel a költő szobrát, Izsó Miklós alkotását, amely közös szlovákmagyar akarattal készült. Ugyanakkor Szlovákia vidéki ország, ezért az unió regionális politikája vonzó számára. DélSzlovákiában a Magyarországgal való együttműködéstől várnak sokat. A fővárosban komoly esélyt látnak a BécsPozsonyGyőr- háromszög együttműködésében. És az uniós vitatémák is elkerülik a szlovák pozíciókat. A helyi pártok támogatják azt a javaslatot, hogy a "kereszténység értékei" jelszó kapjon helyet az uniós alkotmányban. A gesztus természetes. A szlovák politikai életben a katolikus egyháznak mindig nagy befoly ása volt. A hajdani Csehszlovákiában ez volt a két országrész egy ik megkülönböztető jegye. S míg a csehek több mint hatvan százaléka ateistának vallja magát, Szlovákiában a katolikusok vannak elsöprő többségben. Számtalan példa akad arra - a történelemben éppúgy, mint a jelenben , hogy a püspöki kar, de a kisebb létszá mú szlovák luteránusok, illetve a kizárólag magyar reformátusok közvetlenül is beavatkoznak a közéletbe. Az idei tanévben alternatív kötelező tantárgyként bevezették az iskolákban a vallásoktatást, illetve az etika elnevezésű tárgyat. A Benesi örökség Az Európai Unióval kapcsolatos, nem kevésbé kényes - a cseheket és a szlovákokat közvetlenül érintő - kérdés a Benesdekrétumok máig ható érvényessége, illetve az elkobzott német és magyar vagyon után járó kárpótlás. Csehek és szlovákok közös hajóban eveznek : csakis egységes döntés születhet. A cseh álláspont a szudétanémetek kitelepítésével és kárpótlásával kapcsolatban változatlan és kemény. Benes elnök dekrétumai a cseh jogrendszer részei. Noha ma már nincsenek érvényben, kárpótlásra csak egyedi esetben ke rülhet sor. A szlovák kormány könnyebb helyzetben van. Hivatkozhat a csehekre, Benesre mint értelmi szerzőre, s míg a cseh parlament a közelmúltban törvénybe iktatta Benes érdemeit, a szlovákok egyáltalán nem tisztelik őt, hisz önálló nemzet voltukat vonta kétségbe. E mellett a Szlovákia területéről kitelepített németek jóval kevesebben voltak, mint a cseh országrészben, és a szlovákiai németek emigráns szervezetei sem követelik olyan elánnal a kárpótlást. Pöstyéni fürdő Más a helyzet a Benesdekrétumok által keményen sújtott magyarokkal. Itt komoly követelések vannak, a kitelepítések, illetve a "lakosságcsere" következményeként. Ennek felvetése azonban beláthatatlan folyamat elindítója lehetne. Ezért a Magyar Koalíció Pártja - mint kormányzati tényező - kötelezte magá t arra, hogy ebben a ciklusban nem nyitja meg a kérdést. Az MKPnek jó oka van rá, hogy betartsa a megállapodást. Emlékezzünk: amikor Orbán felvetette a dekrétumok kérdését, mind a csehek, mind a szlovákok a lehető legélesebben reagáltak. Ugyanakkor a szlo vákiai magyar politikusok többsége egyetért abban, hogy a révkomáromi egyetem ügyében és más kérdésekben elért eredményeket nem érdemes kockára tenni egy bizonytalan nemzetközi vitában. Az uniós alkotmánnyal összefüggő harmadik téma a kisebbségek jogaina k elismerése. Természetes, hogy az MKP támogatja ezt a magyarországi javaslatot az Európai Néppártban, ahová képviselőik tartozni fognak -
