Reggeli Sajtófigyelő, 2004. május - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2004-05-03
21 - Csak megismételhetem, amit néhány hónappal ezelőtt már kifejtettem. Ha ebben az évben nem sikerü l elfogadni a szövegét, azt jósolom, hogy néhány ország úgy dönthet, megpróbál összefogni. Ez lehet egy élcsapat létrehozása, lehet megerősített együttműködés, vagy másfajta együttműködés kialakítása. - Mit lehet tenni a kudarc elkerülése érdekében? - Ma gyarázni, magyarázni, magyarázni! Derűlátó vagyok, mert az európai emberek tudják, hogy nehéz alternatívát találni az Európai Unión kívül. Nincs stratégia a különállásra. Egy nemrégiben készült hollandiai felmérésben arról kérdezték a polgárokat, hogy euró painak érzike magukat? Több mint 50 százalékuk azt mondta, hogy nem. De nézzük a következő kérdést és választ: Képese Hollandia az Európai Unión kívül boldogulni? Igennel válaszolt a megkérdezettek 25, nemmel a 63 százaléka. Sok a bíráló hang, de ha fölt eszik a kérdést az embereknek, ki akartoke lépni, a válaszuk mindig: nem! Ezen alapul az én optimizmusom. Különösen a kis országokban. - Jónéhány tagállam és a Bizottság azért harcol, hogy az unió végrehajtó testületében minden ország képviseltesse magát . De vajon működőképes lehete egy 25 tagú Európai Bizottság? - Tökéletesen. Mostanáig húsz tagú volt és jól működött. Nem az én feladatom lesz a kidolgozás és végrehajtás, de úgy vélem, könnyen meg lehet szervezni, hogy a Bizottság 25 taggal is hatékonyan működjön. - A most fölálló Bizottságban majdnem annyi az újonc, mint a régi tag, hiszen négy korábbi biztos időközben hazai porondon vállalt szerepet. Nem sodorja ez veszélybe a testület munkáját? - Nem, mert az új bizottsági tagok nem kaptak külön tárcá t, jóllehet teljes jogú tagjai a testületnek. Ez a félév egyben felkészülés az új döntéshozatali rendszerre. A legfontosabb a jó munkaszervezés. Valamennyi új biztos jól ismeri az Európai Uniót, sőt, a Bizottságot is. Nem látok egyetlen komoly gondot sem, amely akadályozná az együttes munkát. Ez az utolsó dolog, ami miatt főhet a fejem. - És mi az első? - Az első? A tagállamok vétójogának fölszámolása a döntéshozatalban. Ez az egyetlen igazi probléma előttünk. - Talán másként látná ezt, ha az asztal túlo ldalán, kormányfőként a nemzeti érdekeket próbálná védelmezni?! - Nem, én nem változtam meg. Nem változtattam meg a véleményemet pusztán azért, mert Brüsszelbe jöttem. Mindig egy erősebb Európáért, az uniós intézmények döntési jogkörének kibővítéséért küzd öttem. Ha netán mégis visszatérnék a nemzeti politizáláshoz, nem hiszem, hogy módosulna az álláspontom. Mélyen meg vagyok győződve arról, hogy Európa nélkül elveszne Olaszország. Nem tudom, mások merneke annyira őszinték lenni, hogy ugyanezt kimondják a s aját országukról. - Miért döntött úgy, hogy mandátuma lejártával elhagyja Brüsszelt és hazai pályán folytatja a politizálást? - Nem döntöttem úgy, hogy elhagyom Brüsszelt. De rájöttem, hogy nincs esélyem a maradásra. Szeretem a jelenlegi munkámat, de ele meztem a helyzetet, és beláttam, hogy nincsenek meg a feltételek egy második mandátumra. - A konzervatív pártokat tömörítő Európai Néppárt máris jelezte, hogy a következő bizottsági elnök csakis a választásokon győztes párt soraiból kerülhet ki. Egyetért ön ezzel a javaslattal? - Megállapodás van arról, hogy a bizottsági elnök jelölésekor tiszteletben kell tartani a választások eredményét. Lehet, hogy a Néppárt marad a következő Európai Parlament legnagyobb frakciója. De létrejöhet egy olyan helyzet is, a melyben a többi párt egységesen egy másik jelöltet támogat. Természetesen könnyebb egy pártnak előállni egy névvel, mint többnek egyetlen közös jelölttel. De elméletileg ez is lehetséges. A tagállamoknak azonban nem kötelező követniük az Európai Parlament javaslatát. - Mit gondol, mikor léphet hivatalba az első bizottsági elnök, aki már valamelyik új tagállam polgára?
