Reggeli Sajtófigyelő, 2004. április - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2004-04-30
11 Elutasította tegnap a román legfelsőbb bíróság az erdélyi Magyar Polgári Szövetség (MPSZ) fellebbezését, amit az a szövetség választási részvételét lehetetlenné tévő korábbi döntések ellen jelentett be. A bírósági határozatokat nyilvántartó könyvbe csup án az elutasítás tényét jegyezték be, indokolás nem szerepelt, azt a bíróság általában később fogalmazza meg. Szilágyi Zsolt RMDSZes parlamenti képviselő tegnap Nagyváradon közölte, hogy a szervezet az országos választási iroda (BEC) mindkét – a szervezet taglistáját, illetve nevének és választási jelvényének bejegyzését – elutasító határozatát megfellebbezte. Szilágyi elmondta, hogy az MPSZ pótolta a formai hiányosságokat, amelyekre hivatkozva a BEC az elutasító döntéseket meghozta. Szerinte a BEC politi kai döntést hozott, azért utasította el az MPSZ bejegyzését. vissza Crvenkovszki a macedón elnök NSZ • 2004. április 30. • Szerző: Sz. J. A baloldali Branko Crvenkovszki miniszterelnököt választották államfővé Macedóniában, ötéves mandátummal. Az előre hozott elnökválasztás szerdai második fordulójában a 41 éves Crvenkovszki a szavazatok 62,7 százalé kát kapta, vetélytársa, Szasko Kedev jobboldali jelölt a voksok 37,4 százalékát szerezte meg. vissza A világ a bátraké Magyar Nemzet „…a dolgot őt magát nézzük…” 2004. április 30. 6:44 Ludwig Emil Szívesen kerülném a nag y szavakat, de nem tehetem. Az ország, amelyben élünk, ma még szuverén állam, amelyet nemzetközi szerződések alapján kitűzött, ellenőrzött határ fog közre. Önálló törvényhozása, népképviselete, tízmilliószáznéhány ezer állampolgára van. Holnaptól a helyze t alapvetően megváltozik. 2004. május 1jétől Magyarország az európai egyesült államok egyik tagállama, két égtáj felé megnyíló, mostantól belső határnak számító országmezsgyével, jogilag a magyar Országgyűlés fölött álló törvényhozó testülettel. Holnaptól egyszerű magyar polgárokból európai polgárokká válunk. Érdemes megjegyezni e dátumot, pedáns történelemoktató így is taníthatja az e naphoz tartozó tudnivalót: ezernégy esztendő és négy hónap elteltével véget ért egy olyan európai státus, amelyet lénye gében sem a török hódoltság, sem a császári önkényuralom, sem a legújabb kori megszállások nem bírtak megváltoztatni. Magyarország a XI. századtól a XXI. század elejéig megőrizte önálló államiságát, az adott kornak megfelelő közjogiképviseleti rendszerét, a hosszabbrövidebb ideig tartó idegen uralmak alatt is maradt az országnak olyan területiszervezeti menedéke, amelyben képes volt megőrizni folyamatos nemzeti létét. Nincs a kontinensen Magyarországhoz foghatóan hosszú múltú államalakulat. Amit eddig senki sem tudott erőszakkal elvenni tőlünk, arról most önszántunkból lemondunk. Nem egyedül tesszük ezt, nálunk sokkal nagyobb, népesebb, gazdagabb nemzeteket követünk az ötödik évtizede folyó egyesülési folyamat útján. Merenghetünk a történelmen – ezt sem tiltják az uniós jogszabályok – , vajon már akkor eldőlte a sorsunk, amikor Géza nagyfejedelem bajor feleséget szerzett István fiának, vagy csupán a két világháború fatális népirtásainak egyetlen tanulságát, az európai népek maradék erejének összefogását realizáljuk most. Okkal tekinthetjük úgy is, hogy csak a kommunista uralom vont ki bennünket egy időre sok évszázados közösségünkből, hiszen minket, magyarokat – akikről egy 967. évi vesztfáliai krónika még mint ördögien hújhújozó pogány fenevadakról besz élt – 1459ben már a kereszténység védőpajzsának nevezett II. Pius pápa. Most pedig visszatérünk a minket megillető helyre. A régi dicsőség azonban manapság nem sokat ér. Holnaptól kezdve sem az a fontos, miért és miként történt csatlakozásunk az Európai Unióhoz, hanem az, hogy már ott vagyunk. Rólunk sokáig az a mondás járta a világban, ha utolsóként lépünk be egy forgóajtón, elsőként lépünk ki belőle. Az utóbbi időben sajnos sokat
