Reggeli Sajtófigyelő, 2004. április - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2004-04-29
12 kilencvenes évek végétől az intézményes (hatalmi, kulturális) törésvonal nem a hatalommegosztás nagy intézményei, hanem a központi kormányzat és a nagyvárosi au tonómiák között húzódik. S mivel az európai és a globalizációs kapcsolódás Budapesten és a nagyvárosokon keresztül a legszorosabb, a belső törésvonal egyben „európai" törésvonallá is vált. Az 19962001 közti magas és fenntartható gazdasági növekedés, az „aranykor" nem teremtett politikai és társadalmi kiegyezést. Ellenkezőleg, a társadalmi feszültségek növekedtek, a nagy megállapodások helyett összeütközések keletkeztek. Az EUba nem konszolidált, hanem megosztott társadalommal lépünk be. Minden okunk meg van a szorongásra. A gazdaságipolitikaitársadalmi átmenetnek vége. Következik az átmenet utáni konszolidáció és rendszer. Vagy a negyedik köztársaság („két Magyarország") jön el, vagy a harmadik köztársaság („Magyarországok") helyreállítása és újraform álása. A „két Magyarország" koncepció a negyedik köztársaság felé mutat. A jobboldalon éppúgy, mint a baloldalon megjelent az új kiegyezés fő szereplőjének, a fejlesztő és védelmező, központosított nemzeti, illetve szociális államnak a víziója és gyakorlat a. Mivel a rendszerváltó folyamat fő iránya piaci és decentralizáló volt, a visszahatás természetes. A politikai osztály egy része a társadalom piac- és demokráciaellenes indulatait a piaci intézmények állami korlátozására, a parlament szerepének csökkenté sére, az alkotmányos intézmények kisajátítására igyekszik kihasználni. Az „egyik Magyarország" a negyedik köztársaság keretében a rendszerváltó politikai osztályt, gazdasági, szellemi és médiaeliteket - központi, félelnöki hatalommal - ki akarja szorítani a megállapodások, a politikai és gazdasági szerkezet peremére. A (fél)prezidenciális monarchia az örök Magyarországra esküszik. Arra a Magyarországra, amelynek tere az egész Kárpátmedence. E felfogás szerint a rendszerváltó politikai osztály betöltötte hivatását, szerepe véget ért. A jobboldalon a Fidesz 1996 óta fokról fokra felszámolta vagy parlamenten kívül szorította a pártokat és mozgalmakat (a kereszténydemokratákat, a kisgazdákat, a MIÉPet), vontatókötélre vette az MDFet, majd 2004től önmagát i s felolvasztotta a hatalmas jobboldali konglomerátumban. A rendszerváltó politikai osztály jobboldala megsemmisült. A másik oldalon két lehetőség van: vagy egy erős politikus darabjaira szedi a baloldal pártjait, és a szocialistákszabaddemokratákmunkáspá rtiak helyébe egy jobboldalihoz hasonlatos elnöki médiatömegpártot hoz létre, vagy a baloldal nagy pártja széthull, alkalmatlanná válik az ellenállásra. Az első esetben két hatalmas, belsőleg strukturálatlan elnöki mozgalom, választói médiatömegpárt lép a hagyományos pártok helyébe - s e két konglomerátum között vagy a nyers erő, vagy a kényszerítő paktum hoz döntést , a másodikban egyetlen erő marad a politikai térben. A parlamenti többpártrendszer úgy marad meg, hogy megszűnik. A rendszerváltó gazdaság i elitből csak a „magyar mágnásokra" van szükség, velük kell alkut kötni a fejlesztő (és visszafejlesztő) állam nevében. A gazdasági kiegyezés egyben az „egyik Magyarország" megállapodása a „másik Magyarországgal" szemben, a vidéki kis- és középvállalkozó állami támogatottsága a fő- és nagyvárosi nagyokkal szemben. Új illeszkedés, új kiegyezés, új arányok a hazai és a külföldi tőke, a vidéki és a fővárosi viszonyában - a hazai és a vidéki javára. Patrióta nemzetállami álom. A társadalmi kiegyezés a munka- és versenyképes „polgárok" és családjuk állami versenybe hozását célozza a munka- és versenyképtelenekkel szemben. Jövedelem, lakás, családtámogatás az egyik oldalon, elvonás és kiszorítás a másikon. A versenyképes határon kívüli magyarokat fel kell szívn i a fogyó magyar népesség pótlására. A fiatal, politikailag lojális szakértelmiséggel ki kell egyezni: ők léphetnek a rendszerváltók helyébe. A keserű felzárkózás negatívumát a kiszorulóknak, pozitívumát az újonnan érkezetteknek kell érezniük. A központi államnak minden eszközzel arányosításra kell törekednie a szellemi életben és a médiumokban. A nemzeti, a polgári erőknek nincs szükségük se nyílt, se titkos párbeszédre a rendszerváltó szellemi elittel, amely idegen az országtól, a nép és nemzet szellemé tőlszívétől. Társadalmigazdasági beágyazottságát meg kell semmisíteni, intézményeit korlátok közé kell szorítani. A jobboldalnak, az „egyik Magyarországnak" ki kell törnie médiagettójából, saját képi, jel, hang, szimbólumvilágát kell sugarazni.
