Reggeli Sajtófigyelő, 2004. április - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2004-04-20
6 választásokon a részvételi arány egyre inkább c sökken, tehát NyugatEurópa átlagembere is kezdi megunni azt, hogy a politikusok nem azt csinálják, amiért megválasztották őket. – Az uniónak egyelőre elfogadott alkotmánya nincs. Nyakunkon a csatlakozás, elképzelhető, hogy úgy bővül ki az Európai Unió, hogy nem lesz alkotmánya, és ha igen, akkor közös nyelvről abszolút nem beszélhetünk. Mi fogja akkor összetartani ezt a föderalista szerveződést? – Most nagyon úgy néz ki, hogy mindenfajta - lengyel, spanyol - ellenkezés ellenére az európai parlamenti vá lasztásokig tulajdonképpen már egy, az államfők által elfogadott alkotmány lesz. Visszatérve az összetartó erőre és a nyelvre: az Európai Parlamentben már így is egy bábeli zűrzavar van, ahol még csak 11 hivatalos nyelv van, ha ez még tíz nyelvvel kibővül, akkor még nagyobb lesz a hangzavar. A bizottságokban könnyebb a helyzet, mert ott vagy a franciát, vagy az angolt használják. – Olyan viszont nincs, hogy beszélünk egy államhatárral körülhatárolt szövetségi államról, 25 tagállamra osztható, és nincs igaz án, ami összetartsa őket. Ilyen lehetne esetleg, mondjuk, az egyház. – Az egyik közös szála valóban a keresztény gyökerek. Én megértem azt is, akik, mondjuk, ezt bizonyos okok miatt ellenzik, de ugyanakkor azt is látni kell, hogy végül is Európa mai arcu latát jelentős mértékben a keresztény paritás formálta ki, aminek voltak árnyoldalai, ezt mindig szokták emlegetni, de nincs olyan ideológia, amit ne lehetne a hatalom érdekében az emberek ellen fölhasználni. Azt gondolom, hogy összetartani Európát akkor l ehetne, ha egy lényegesen alacsonyabb szinten is, tehát az embereknek a szintjén lehetne valamilyen közös dolgot találni. Biztos vagyok benne, hogy lehet is, csak ez egyelőre az európai politikai és gazdasági elitnek az ügye az Európai Unió, és nem pedig a z európai népnek. Ha az európai népnek lenne az ügye, tehát lejjebb lenne, vagy ilyen társadalmi szervezetek, mint az egyházak is, meg egyéb szervezetek, akkor azt gondolom, hogy hamarabb ki lehetne alakítani azt a bázist, amiben egyetértenek az országok k épviselői. Én a következő egy évtizedet Európában mindenképpen egy átalakulási időszaknak látom, igen sok feszültséggel, amelyek könnyen vezethetnek egy széteséshez akkor, ha ezt valami erőteljesebb összetartó erő, ami lentről indul - itt megint mondom, ho gy szerepet játszhatnak az egyházak, az ökumenikus tevékenysége, mert szerintem a pillanatnyi politikai és gazdasági elit nem lesz képes egyben tartani az Európai Uniót. Úgy van most is a 15 ország egymás mellett, hogy az átlagember nem tud egymásról. Jó l enne, ha lenne egy európai szintű közös olyan tévéműsor, amiben meg lehetne tudni azt, hogy a másik országban mi zajlik. Ha ma bekapcsol az ember egy CNNt, vagy BBCt, akkor azt megtudja - talán kilométer pontosan, vagy méter pontosan , hogy mi zajlik a KözelKeleten, de azt, hogy mi zajlik a másik országban, erről fogalma nincs. – Tévéműsort említ, vagy tévéadóra gondol, mint egy Europe Channel, vagy valami hasonló? – Lehetne egy olyan Europe Channel, tehát egy európai tévéadó, ahol lényegében ugyana zt a műsort, de mindenki a saját nyelvén hallgatná, mondjuk, bőségesen kulturális műsorokkal, hogy ismerjék meg egymás kultúráját, olyan politikai viták, amiben lehetne látni, hogy a másik országban mi a probléma. Természetesen nem a csipcsup ügyeket vinn i, hanem komoly, nagy ügyeket, amelyik minden országban foglalkoztatja az embereket, megszólaltatni különböző országokból embereket, tehát, ha ezt a problémát megoldjuk, hogy egyes országokban lévő emberek egy ilyen tévécsatorna, vagy rádiócsatorna által k özelebb kerülnek egymáshoz, akkor, mondjuk, hamarabb lehetne kialakítani közös európai elképzeléseket. – Két hónapja működik az a szolgáltatás az Európai Unió hivatalos honlapján, hogy magyarul is hozzáférhető, a magyaron kívül 14 másik nyelven, tehát eg y honlap nem lenne jó megoldás erre, amit ön mond? – A lakosság többségéhez a tévé, esetleg a rádió jut el, tehát ha most PRszempontból nézem, hogy hogyan lehet egy üzenetet eljuttatni a lakossághoz, akkor az sokkal inkább, mondjuk, egy televízió, ahol van, mondjuk, egy jó sportműsor, de utána vagy előtte van valami vita is, vagy egy kulturális műsor, tehát magyarul olyan műsorok, amik az embert leültetik a tévé elé, ugyanakkor át tudnak nekik olyan
