Reggeli Sajtófigyelő, 2004. március - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2004-03-02
14 ehhez. Pillanatnyilag Budapest veszít versenyképességéből Béccsel, Prágával, Pozsonnyal szemben. Ez azért van, mert rossz a munkamegosztás Bu dapest és a környéke között, s nincs együttműködés a fejlesztések terén. A kereskedelemről, a lakásépítésről, a szolgáltatótermelő rendszerekről egyaránt beszélek. A létre nem jött közlekedési szövetségre, az aránytalan egészségügyi és oktatási ellátási r endszerre gondolok. Először az kell, hogy az együttműködés készsége kialakuljon, szándéka deklarálódjon. Kössék meg egymással azokat a megállapodásokat, szerződéseket, amik a közös fejlesztéseknek a szándékait tükrözik, s akkor ehhez kell az állami és az e urópai pénzeket hozzárendelni. Tudomásul kell venni, hogy egy normális, tisztességes polgári demokráciában a helyi akaratok sokszoros hatékonysággal működnek. Nekik kell a kezdeményezéseiket megfogalmazni. - Kétségtelenül valamennyi magyar régiónak óriási lemaradást kell behoznia uniós társaikhoz képest. Mit gondol, más eszközök kellenek a fejlettebb és az elmaradottabb térségek felzárkózásához? - Ez egy kőkemény kérdés. Hadd mondjak valami nagyon furcsát. Európában azok a térségek fejlődnek most is a leg dinamikusabban, amelyek már eleve kiemelkedően fejlettek. Ez azt jelenti, hogy nem lehet megváltoztatni 35 év alatt a földrajzi, történelmi, gazdasági adottságokat. Továbbra is Budapest és a nagyvárosok lesznek a motorjai a megújulásnak. Nagyon kell vigyá zni, hogy ne törjön meg ezek lendülete. Mindemellett a különbség csökken. Ha megnézzük az európai statisztikákat, akkor a felzárkózás megkezdődött. Furcsa, de ha a kiemelkedő települések, kiemelkedő kis régiók dinamikusan nőnek, akkor a mögöttük lévők lass abban növekednek, s a piramis legalján lévő nagy térségek szintén relatíve gyorsabban az átlagnál. Így szép fokozatosan remélhetőleg összezáródik az egész rendszer. vissza Két csapat a pályán Magyar Hírlap 2004. március 2. Szerző: Bíró Béla A helyhatósági választások közeledtével a romániai magyar közéletben is mind különösebb dolgoknak lehetünk tanúi. Az RMDSZ csúcsvezetésében mindinkább fölerősödni látszik egy – jól érzékelhetően kalkulá lt – románellenes hang. Márton Árpád, a szervezet egyik befolyásos tisztségviselője úgy érvelt a Magyar Polgári Szövetség önállósulási törekvései ellen, hogy megosztottság esetén még egy kétharmados magyar többségű településen is, úgymond, a "román érdekek " kerekedhetnek felül, hiszen az a magyar jelölt fogja elnyerni a polgármesteri tisztséget, akit a román választók támogatnak. Márpedig a tapasztalat azt mutatja, jegyezte meg, hogy a román támogatással megválasztott magyarok a románság érdekeit képviselik . Mondja ezt annak a szövetségnek a képviselője, amely a parlamentben román partnereinek a támogatásával juthatott tényleges hatalmi pozícióba. Az RMDSZ képviselői és szenátorai korábban a kormányzó koalíció tagjaiként sem rendelkeztek azzal a kormányzati "befolyással", amelyre az utóbbi néhány évben a nacionalisták csendes társaiként (elvileg nagyon helyesen) szert tehettek. A román – magyar együttműködés feltétlen híveként ismert Markó Béla az udvarhelyi polgármesternek, Szász Jenőnek azzal az érvével vit ázva, hogy futballmérkőzést is csak akkor lehet játszani, ha két csapat van a pályán, szintén így fogalmaz: "Mi régesrégen kétkapus mérkőzést játszunk, csakhogy az egyik térfélen románok vannak… A mi mérkőzésünk román – magyar, és még csak a félidőnél tartu nk… Nekem úgy tűnik, hogy végrevalahára vezetünk, de ha önök félidőben abba akarják hagyatni velünk a küzdelmet, és egy magyar – magyar konfrontációt akarnak kirobbantani, akkor bizonyosan mindent el fogunk veszteni." Markó Bélától hasonlókat korábban is h allhattunk. Amikor Tőkés László a román állam igazságügyi szerveihez fordult az RMDSZen belüli (vélt vagy valós) sérelmei miatt, Markó Béla szintén úgy vélte, hogy ez a magyarság elárulását jelenti. A jelek arra mutatnak, hogy az RMDSZ csúcsvezetése a ro mánellenesség érvrendszerét adott esetben ugyanolyan vígan fölhasználja a magyar közösségen belül másként gondolkodók ellen, mint ahogyan a román politikában a magyarellenesség érvrendszere is mindig kitűnő fegyver a másként gondolkodó románok ellen. Ráad ásul az indoklásul felhozott érvek maguk sem állják ki a komolyabb kritikát. Markó úgy véli, hogy a romániai magyarságnak mindaddig egységesnek kell maradnia, amíg helyzetét nem lesz képes megnyugtatóan rendezni. Markó a helyhatósági választások tétjei köz é sorolta az erős parlamenti képviseletet, az európai integrációs folyamatban való részvételt, az önálló anyanyelvi oktatási rendszer kialakítását, bár ezekről köztudott, hogy elsősorban a törvényhozási választások eredményein múlnak. Az
