Reggeli Sajtófigyelő, 2004. március - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2004-03-23
11 ismét feszegetni kezdte a koszovói kérdé st, s most – mintegy válaszul – az albánok próbálkoztak meg a központilag irányított etnikai tisztogatással. De úgy vélem, az eseményekért sem a szerb, sem az albán nacionalisták nem kizárólag felelősek. A nemzetközi közösségnek szintén megvan a maga fele lőssége. A NATOerők megszállták ugyan Koszovót, és megpróbálták kiépíteni az új adminisztrációt, a rendőrséget, normalizálni az etnikumközi kapcsolatokat, a terület státusa azonban továbbra is bizonytalan maradt. Amint azt a Duna tévének adott interjújába n a világszervezet volt balkáni főtárgyalója, Richard Holbrooke is elmondotta, Európa és a világ semmit sem tett a kérdés hosszú távú rendezése érdekében. A "majd csak lesz valahogy" stratégiája ezúttal is zsákutcának bizonyult. Ismét világossá vált: az e tnikai kérdések nem rendezhetők sem pusztán katonai, sem pusztán adminisztratív eszközökkel. Ahhoz, hogy a kedélyek elcsituljanak, a többség és a kisebbség viszonyára vonatkozó elvi kérdéseket kell végre világosan és félreérthetetlenül tisztázni. És nem cs ak a balkáni térségre szóló érvénnyel. Azt kell kimondani, hogy senkinek sincs joga sem történeti, sem demográfiai, sem kulturális érvek alapján kétségbe vonni a kisebbség, vagy – esetenként – a kisebbségbe szorult többség jogát az önrendelkezéshez, nyelvé nek, kultúrájának, vallásának megőrzéséhez, ahhoz tehát, amit mindközönségesen autonómiának szokás nevezni. Ennek szükségességét a koszovói helyzet egyértelműen jelzi, hiszen itt válhat minden korábbinál világosabbá, hogy a kisebbség és a többség fogalmai merőben relatívak. Az albánok, akik tegnap még Jugoszlávia kisebbségei voltak, ma Koszovó többségét alkotják. A terület Szerbiáról való átmeneti leválasztása tehát nem oldott, mert nem oldhatott meg semmit. S Koszovó további feldarabolása sem vezethet sem miféle eredményre, csak újabb kisebbségeket alakíthat többségekké és viszont. Magyarán az antidemokratikus struktúrákat mind kisebb területi egységekben működteti. És mert az együttélés mindig helyileg valósul meg, a szétdarabolás a feszültségeket nem csök kenti, csakis növelheti. Az államok területi integritásának fenntartása azonban önmagában csak súlyosbíthatja a helyzetet. A területi egység elvének a területi (és nem ún. etnikai) autonómiák elvével együtt lehet reális esélye a sikerre. Egyetlen tartós, mert mindkét fél számára elfogadható megoldás képzelhető el: annak elismerése, hogy a kisebbség és a többség fogalmai relatívak, s ezért a mindig viszonylagos többséget semmi sem hatalmazhatja fel arra, hogy rákényszerítse akaratát a mindig viszonylagos ki sebbségre. Saját sorsukról csakis az érintett közösségek dönthetnek, s e döntések jogilag csak akkor kérdőjelezhetők meg, ha valamely többség döntései bizonyíthatóan sértik az éppen kisebbséginek bizonyuló közösség autonómiáját, kollektív jogait. Ami azt i s jelenti, hogy az etnikai tisztogatások albán kezdeményezői ugyanazt a büntetést érdemlik, mint az egykori szerb kezdeményezők. A korábban elszenvedett bűntettek nem jelenthetnek feloldozást a mai bűntettek felelőssége alól. Éppen megfordítva. Azok a kise bbségiek, akik többségivé avanzsálva követnek el közösségellenes bűntetteket, akár szigorúbb elbánást érdemelhetnek, hiszen nekik, akik a saját bőrükön is érezhették már, pontosan tudniuk kell, mit követnek el. Ezeket az elveket az európai államok és a vi lág jelentős része ma még nem fogadja el. A "többség" ma még a világ legtöbb országában – pusztán többségi mivoltából fakadóan – szabadon büntethet és jutalmazhat. Mára azonban a világ mind több pontján bebizonyosodik, hogy a megoldatlan kisebbségi problém ák a nemzetközi közösség belső rendjét és a világbékét is veszélyeztethetik, sőt bizonyosan veszélyeztetni fogják. Arról nem is beszélve, hogy ezeknek az alapkérdéseknek a megoldatlansága az Európai Unió belső rendjét is könnyen felborogathatja. A demokra tikus játékszabályokkal való mélyebb megismerkedés, a szabad világhoz való tartozás önérzete számos kisebbségi közösség esetében széttördelhetik azokat a béklyókat, melyek korábban a kisebbségi léttel járó megaláztatások elviselését kikényszerítették, s ak kor az évtizedeken át elfojtott frusztrációk nehezen ellenőrizhető formákban törhetnek felszínre. Az éhséglázadásoktól a terrorizmusig. A kisebbségi kérdés rendezésének kényszere elől már nem sokáig lehet kitérni. vissza Aláírásgyűjtést kezdett az MPSZ Népszava 2004. március 22. Megkezdte a romániai magyarok támogató aláírásainak gyűjtését a Magyar Polgári Szövetség (MPSZ), hogy a választási törvény előírásainak megfelelően indulhasson a nyáron e sedékes romániai helyhatósági
