Reggeli Sajtófigyelő, 2004. március - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2004-03-12
12 Predrag Markovics szerb parlamenti elnök tegnap bejelentette, hogy április negyedikére kiírja az újabb, immár ne gyedik köztársasági elnökválasztást. Markovics szerint az országnak legkésőbb június végéig lesz államfője. A parlamenti elnök egyben reményét fejezte ki, hogy addig a parlament is elfogadja az új alkotmányt. Szerbiának a tavalyi év eleje óta nincs elnöke. Másfél év leforgása alatt háromszor tartottak államfőválasztást, de mindhárom szavazás kudarcba fulladt, mivel a részvételi arány nem érte el az ötven százalékot. Ezúttal minden bizonnyal siker koronázza a választást, mivel a szerb parlament nemrégiben el törölte a választójogi törvényből az ötven százalékos küszöbre vonatkozó cikkelyt. vissza Keménykedés Magyar Hírlap 2004. március 12. Szerző: Rockenbauer Nóra Majd mi megmutatjuk nekik! – zengik a magyar politikai pártok. Ritkán látott egyetértés alakult ki közöttük arról, hogy hazánk viszonválasszal éljen azokkal a tagállamokkal szemben, amelyek májustól nem nyitják meg teljesen előttünk a munkaerőpiacukat. Na, sag schon! – vonja meg a vál lát a német munkavállaló, már ha értesül a magyar döntésről. A svéd, a finn vagy a dán pedig tuti, hogy még csak nem is értesül. Nem leszünk másodrangú állampolgárok, nem tűrjük, hogy egyoldalúan korlátozzák a jogainkat! – érvelnek dühösen a pártok. Elvég re a személyek szabad mozgása a négy uniós alapszabadság egyike. Csakhogy az uniós kormányfőknek eszükbe juthat, hogy’ hangoztattuk annak idején: a magyar föld nem eladó! Márpedig ez ellentétes a tőke szabad áramlásának elvével, mely éppoly fontos uniós al apszabadság. Az alku végül megköttetett. Mi tíz évig tilthatjuk a többi tagállam polgárainak termőföldvásárlását – sőt öt évig a második lakás vásárlására is fenntarthatjuk jelenlegi engedélyeztetési rendszerünket – , a tagállamok pedig 2+3+2 évig nemzeti h atáskörben korlátozhatják munkavállalásunkat. Ezt az elsőként a magyarokkal megkötött megállapodást, melyet később a többi volt szocialista ország is elfogadott, akkor büszkén magyar modellként emlegette az Orbánkormány. Megvédtük a magyar földet! – szól t a büszke kormányfő. A szocik is örültek, hogy a magyar gazda nem lesz a gazdag nyugatiak bérese. Az alku ellen igazán csak az SZDSZ emelte fel a szavát, mivel a liberálisok szerint hiba volt mind a tőke, mind a személyek szabad mozgását akadályozni, hisz en ezek elengedhetetlen alapfeltételei a piacgazdaság fejlődésének. Az MSZP egy kicsit morgolódott ugyan munkavállalóink lehetőségeinek beszűkítése miatt, de túl nagy lármát akkor nem csapott. Igaz, kormányra kerülése után komoly, eleinte sikeresnek tűnő lobbizásba kezdett a tagállamoknál, hogy mégis engedjék be a magyar dolgozókat. Csakhogy mindezt elsöpörte az utóbbi fél évben minden nyugati kormányt magával ragadó, a gazdasági problémák miatt az emberek körében egyre népszerűbb populista, a keleti beván dorlók hordáival riogató politizálás. NagyBritannia és Írország kivételével így mind a korlátozás mellett döntöttek, s még e két ország is megnehezíti, hogy az új tagállamokból érkezők igénybe vehessék a szociális ellátórendszerüket. Persze a németek és az osztrákok kivételével senkinek sincs oka a keménykedésre. A portugáloknak például valószínűleg nagyítóval kellene keresniük a magyar munkavállalókat. Még a romáktól vagy a lengyelektől sem kell tartaniuk, akiktől valójában félnek a gazdagabb országok. I gaz, ezt kimondani nem merik. A romák esetében is csak a szélsőségesek merik megtenni. Varsó súlya pedig van akkora az unióban, hogy ne akarjanak ujjat húzni vele. Persze feltehetnénk azt a kérdést is: miért jó nekünk, ha a legjobban képzett, több nyelvet beszélő szakembereink külföldön keresnek munkát? A kutatások szerint ugyanis ők mennének, és őket is várják leginkább. Miért kell ezért még harcolnunk is? A magyar keménykedés ráadásul többet árthat az országnak, mint amennyit használ. Csendes, kitartó, k étoldalú lobbizással talán elérhető, hogy az első két év lejárta után a tagállamok vállalják a nemzetek közötti különbségtétel kockázatát. Választóik előtt már a tapasztalatokra hivatkozva megnyithatnák munkaerőpiacukat például előttünk vagy a szlovénok el őtt. Addig pedig adhatnának nekünk akkora kvótákat, amelyekre igény van. Már ha a kormány készített ilyen felméréseket. Sértődötten fejjel rohanni a falnak egy ilyen gyakorlati következményekkel alig járó ügyben pedig végképp azt mutatja, képtelenek vagyu nk kiismerni magunkat az uniós belpolitikában. Legközelebb ugyanis a többiek emlékezni fognak erre, amikor az ország számára tényleg lényeges ügyben próbálunk szövetségeseket szerezni. vissza
