Reggeli Sajtófigyelő, 2004. február - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2004-02-26
11 úgy vélik, a demokrácia ügyének felkarolása a határainkon túl morálisan igazolható, és az érdekein ket is szolgálja. Ez mutatkozott meg Woodrow Wilson idealizmusában, a Népszövetség megalakításában is. HVG: Ezek szerint a kormány megfogadja majd az ön tanácsát, és létrehozza a nemzetépítési - vagy ahogy ön nevezi: a rekonstrukciós - hivatalt? F. F.: E gész biztosan nem. Amiről beszéltem, politikai teória. A világ túlértékeli az amerikai imperializmust. Bush azzal kampányolt, hogy az ő kormánya semmiféle nemzetépítésben nem vesz majd részt. A katonák sem szeretik ezt a műfajt, ezért mindig azt keressük, hogyan jöhetnénk ki minél előbb az adott országból. HVG: A nyolcvanas évek végén megjelent - Fehér Ferenc szavaival - „filozófiai ponyvaregényének" az volt az alaptétele, hogy a liberális demokrácia ellenfél nélkül maradt, a történelem tehát véget ért. Le gutóbbi írásaiban viszont már elismerte, hogy az iszlám fundamentalizmus bizonyos tekintetben a kommunizmusnál is keményebb ellenfél. Mégis folytatódik hát a történelem? F. F.: Valóban, most háborúban állunk az iszlám terrorizmussal. Mégis azt mondom, ahh oz a kihíváshoz mérve, amit a kommunizmus jelentett, ez nem nagy veszély. A kommunizmusban Nyugaton is hittek, é rtelmi ségiek egy évszázadon keresztül azt képzelték: a szocializmus legyőzi majd a liberális demokráciát. De nem hiszem, hogy manapság Nyugaton bárki azt gondolná, társadalmunk fejlődésének következő állomása a muszlim teokrácia lesz. A liberális demokrácia iszl ám ellenfelei vissza akarják vinni a társadalmat a k ö- zépkorba, és teljes egészében tagadják a modernitást, amit a marxizmusleninizmus soha nem tett. De éppen emiatt nem is lehet olyan nagy hatása az iszlám mozgalmaknak, az emberek nagy többsége ugyanis mo dern társadalomban szeretne élni. HVG: Ha valóban így áll a világ, mivel magyarázza, hogy a politikai liberalizmus sem különösebben né pszerű - gondoljunk csak az európai politikai térképre , sőt mintha éppen azóta, hogy ön beharangozta a liberális demokrácia kiütéses győzelmét, egyre kevésbé lenne az? F. F.: Én liberalizmuson nem feltétlenül a liberális pártok - például az itteni republ ikánusok vagy a német szabaddemokraták - eszméit értem, inkább általában a törvényes demokráciát. Értelmezésemben a szociá ldemokraták vagy a kereszténydemokraták is liberálisok. Márpedig KeletEurópában a rendszerváltás óta, azt hiszem, nagyon jól teljesít ett a liberalizmus, hiszen a Balkánon kívül sehol nem kerültek hatalomra szé lsőségesek. Önöknél is az az István... hogy is hívják? HVG: Csurka... F. F.: ... igen, Csurka. Szóval ő sem nyert soha sehol. HVG: Kétségtelen. De vajon a világ más részein is ennyire nyilvánvaló, az embereknek mintegy termész etes ösztöne lenne, hogy lib erális demokráciában akarnak élni? Azaz csak az akadályokat kell eltakarítani, és akkor minden nép a demokrácia útját fogja járni? F. F.: A kérdés, mit értünk akadályokon. Irakban még néhány generációra lesz szükség ahhoz, hogy a társ adalomban általános l egyen az igény egy szabad, demokratikus államra. Ebben különbözik a fel fogásom a jelenlegi amerikai kormányétól. Én eleve úgy gondoltam, csekély a valószínűsége annak, hogy Irakot háb orúval, megszállással rövid távon demokráciává lehet átformálni, ezért elleneztem kezdettől fogva ezt a háb orút. A demokrácia választása elkerül hetetlen a modern társadalmakban, de nem képzelem, hogy kívülről lehetne telepíteni. Egy tanulmányban azt írták rólam, hogy köztem és a Bushkormány között olyan a v iszony, mint Marx és Lenin között. Én elméleti szinten megfogalmaztam, hogy a modernizáció szükségsz erűen elvezet a demokrácia igényléséhez, Bushék viszont erővel akarják kikényszeríteni. HVG: Liberális gondolkodó létére egyre gyakrabban javasol állami beavatkozást. Legutóbb a biotechnol ó- giai kísérletek kiterjedt szabályozását sürgette, hamaros an megjelenő könyve meg egyenesen az államép í- tésről szól.
