Reggeli Sajtófigyelő, 2004. február - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2004-02-03
8 minden magyar szervezettel”. Ám időközben bejelentették: Nagyváradon és Marosvásárhelyen ragaszkodnak a polgári polgármesterjelöltállításhoz. Az MPSZt megalakító gyűlés szellemi és politikai vezetője Tőkés László volt. A püspökpol itikus a Transindex erdélyi internetes híradó szerint azt mondta, hogy az elmúlt év az ébredés, az önszerveződés és az autonómia éve volt. Ő Szászhoz hasonló metaforával élve azt mondta: „szükséges volt átszállni egy másik buszba, mert az RMDSZ eltérítette az erdélyi magyarság járművét”. Az RMDSZ mostanáig azon volt, hogy a fővonallal szembeszegülő radikálisokat benntartsa a szövetségben, hogy így tükrözze a romániai magyar társadalmat. A konfliktus nyílt és éles formát öltött. Markó pártelnök elkeseredett en sorolja minden lehetséges fórumon, mi mindent ért el a magyar párt jó alkupozíciójának köszönhetően az elmúlt években. A visszaadott magán- és egyházi vagyonok, helyreállt közbirtokosságok, középiskolák, a magyar nyelv bírósági használata szerepel első helyen. Vannak persze kudarcok is (aradi Szabadságszobor, a kolozsvári magyar egyetemi karok), de a pártelnök szerint, ha megőrződik a képviselet, úgy lehetséges további engedményeket kicsikarni a mindenkori román hatalomtól. Ezt az esélyt több veszély is fenyegeti. A román kormányzat részéről ilyen a választási törvény tervezett módosítása. Ez kiszorítaná a bukaresti parlamentből a szórványmagyarság képviselőit, a székelyföldi megyék magyar törvényhozóinak számát is harmadával csökkentené. Markó az MPSZr e utalva pedig azt mondta, hogy ezek a csoportok „próbálnak megosztani minket a szélsőségesen nacionalista NagyRománia Pártnak gyűjtve ezáltal szavazatokat. Ha ők nem veszik észre, hogy kinek segítenek ezzel, nekünk észre kell vennünk, és nem szabad megen gednünk, hogy éppen az autonómia esélyétől távolítson el minket egy mesterséges felgerjesztett közhangulat, egy könnyen feszültté váló román – magyar viszony”. Az erdélyi radikálisok korábban le akarták váltani – a magyarországi jobboldal anyagi támogatásáva l – az RMDSZ vezetését. Ez nem sikerült. Most a „Választás szabadsága” jelszóval sikerülhet megszüntetni a magyar parlamenti képviseletet az EUba készülő Romániában. Van – mint minden hasonló ügynek – hazai vonatkozása is. A magyarországi jobboldalt Kövé r László, a Fidesz választmányi elnöke képviselte az erdélyi testvérpárt gyűlésén. Azt a mondatát idézték, miszerint „többé nem létezik a határon túli magyarság kérdése, csak a magyarság kérdése”. Szép gondolat volna ez – ha nem éppen egy új szakadásra szo lgálna foltnak. vissza A magyarokért NSZ • 2004. február 3. Azt kérdezi Almássy Kornél (Kiért aggódik Bauer Tamás?, január 29.), hogy kikért aggódom. A válasz egyszerű: a magyarokért. Kiváltképp azokért, akik a szomszéd orsz ágokban élnek. Aggodalmam forrása a magyar jobboldal politikája: azok az újabb és újabb ötletek – státustörvény, kettős állampolgárság, etnikai alapú területi autonómia – , amelyek a jobboldali szavazótábor mozgósítását, valamint a magyar kisebbségek és a t öbbségi népesség közötti feszültség fenntartását szolgálják, és nem a kisebbségi magyarok érdekeit. Aggodalmammal – úgy tűnik – nem is állok egyedül. A sokak között, akiket az ilyesmi aggaszt, az egyik Markó Béla, az RMDSZ elnöke, akinek egyidejűleg két he tilapban is megjelent jelentős dolgozatát Almássy Kornél hozzászólásának megírásakor még nem olvashatta, most azonban elgondolkodhat rajta, ha már az én cikkemen nem hajlandó. Almássy az MDF álláspontjaként kijelenti: a határon túli magyar közösségek „in tegrációja és emancipációja” a többségi társadalmakba, illetve e magyar közösségek megmaradása magyarként a határon túli területeken „együttesen és teljeskörűen aligha valósulhat meg a szomszédos államokban”. Ő ezért az integrációról, a magyar kisebbségnek az adott állam társadalmába való beilleszkedéséről kész lemondani. Álláspontja kétségtelenül ellentétes az enyémmel: a cél szerintem éppen a kettő együtt. Ha Almássy elolvasta Markó Béla cikkét, észre kell vennie, hogy „a szülőföldön való boldogulás” mint elérendő cél éppen a megmaradás és integráció együttesét jelenti.
