Reggeli Sajtófigyelő, 2004. február - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2004-02-20
12 vezetőinek likvidálását, ezért nem tudnék megállni nemzetem és családom előtt, ha az ő embereivel kellene közösködnöm" – hangoztatta, a tárgyalást azonban folytatta. Kostunica pártjában mindazonáltal továbbra is bíznak az egyeztetés sikerében, és a jövő hé tre ígérik a kormánylista beterjesztését. William Montgomery belgrádi amerikai nagykövet a B92 rádiónak nyilatkozva arra figyelmeztetett, hogy Washington nem nézi jó szemmel Milosevic embereinek szerepvállalását, a további segélyfolyósítás azonban az új k ormány cselekedeteitől függ majd. Megvárják, hogy Kostunica folytatjae a megkezdett reformokat, és együttműködike a hágai ENSZtörvényszékkel. Az amerikai szenátus március végéig szabott határidőt Belgrádnak, hogy a segélyfolyósítás feltételeként letartó ztassa Ratko Mladicot. Javier Solana, az EU kül- és biztonságpolitikai főmegbízottja Svetozar Marovic államközösségi elnöknek küldött üzenete szerint Európa a demokratikus pártok többségi kormányát támogatná Belgrádban. vissza Megkésett segélykiáltás - Duray Miklós Markó Béla javaslatáról és a nemzetstratégia megteremtéséről Heti Válasz 2004. február 20. Januárban nyílt levelet tett közzé a Heti Válaszban és az Élet és Irodalomban Markó Béla. A Ro mániai Magyar Demokrata Szövetség elnöke új nemzetstratégiát és magyarmagyar paktumot sürgetett. A Markólevélről Duray Miklós, a Magyar Koalíció Pártjának ügyvezető alelnöke is kifejtette álláspontját a szlovák rádió magyar adásában. Az ott elhangzott in terjú szerkesztett változatát közöljük. Duray Miklós: Akivel nem lehet a nemzetstratégiát végrehajtani, azt le kell győzni a politikai párviadalban - Hogyan értelmezi a Markó Béla által megfogalmazottakat? - Nem tudok mit kezdeni Markó Béla írásával, bár idegességét megértem és osztom. Ugyanis 2003 kora telén, a szerbiai előrehozott parlamenti választásokon a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) nem jutott be a belgrádi parlamentbe. A fiaskó egyik oka az volt, hogy a VMSZ által kötött választási koalíciób a nem lépett be az összes magyar politikai csoportosulás. A vajdasági magyar erők balsikere a szerbiai választásokon felerősíthette Markó Bélában a félelmet, hogy 2004 őszén, a romániai parlamenti választásokon hasonló sorsa juthat a romániai magyarság is. Az erdélyi magyarság ugyanis két részre szakadt. Nem egyszerű differenciálódásról van szó - ez létezett eddig és másutt is , hanem arról, hogy az RMDSZ az egyik oldalon és a Tőkés László vezette Székely Nemzeti Tanács, illetve az Erdélyi Magyar Nemzeti T anács, valamint a polgári körök a másik oldalon ma már farkasszemet néznek. - Miért következett be a szakadás? - Amikor a kilencvenes évek elején megjelentek az RMDSZben az első válságjelek, még sikerült kezelni őket. Egyrészt azáltal, hogy bonyolult s zövetségi szerkezetet alakítottak ki, létrehozták a Szövetségi Képviselők Tanácsát, és ígéretet tettek az államtól független "belső" választásokra egy sajátos önkormányzati rendszer kialakításáért, amely azonban nem valósult meg. Másrészt egyetértésre juto ttak az autonómiát illetően. Ez utóbbi a kolozsvári egyezményben, illetve a főtéri Szent Mihálytemplomban tett fogadalomban csúcsosodott ki - ebben részt vettek az RMDSZ akkori vezetői, akiknek jelentős része ma is élvonalbeli politikus. A megegyezés arró l szólt, hogy küzdeni fognak Erdély autonómiájáért. Ez azonban nem következett be, noha Csapó József (egykori RMDSZszenátor, a Székely Nemzeti Tanács elnöke - A szerk.) kidolgozta az autonómiatervezetet. Pontosabban: Tőkés László azt állítja, hogy Markóék elárulták az autonómiát, Markó Béla pedig azt mondja, hogy apró lépésekkel - a nyelvhasználati jogok bővítésével, az egyházi vagyon visszaigényelhetőségével, a földek és erdők visszaadásával - haladnak az autonómia felé. A tény viszont az, hogy az erdélyi politika kettészakadása a minimumra csökkenti az autonómia esélyét. - Kit terhel a felelősség? - Az RMDSZ az értékorientáltságról áttért az érdek- és gazdaságorientáltságra. Persze ez nem romániai magyar sajátosság, másutt is történt ehhez hasonló. Szl ovákiában például néhány magyarországi politikus segítségével és a Magyar Koalíció Pártja (MKP) kormányzati helyzetének jóvoltából megerősödtek a magyar közösségen élősködő pénzügyi érdekcsoportok, valamint megszaporodott a gazdasági érdekekből politizálók száma. A kárpátaljai magyar politika pedig a magyarországi szocialista párt segítségével az ukrán maffia felé sodródott. Csakhogy Erdélyben úgy polarizálódtak a politikai erők, hogy ma már az a
