Reggeli Sajtófigyelő, 2004. január - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2004-01-29
16 annak előtte volt, még akkor sem, ha az átlag állampolgár számára - legalábbis egyelőre - a különbség aligalig lesz észrevehető. A másik eseménnyel, az európai parlamenti választással kapcsolatban már most is egyre több elemzés, előrejelzés lát napvilágot. Általános az egyetértés, hogy az esemény fontosságát nem elsősorban az adja, hogy ez lesz az első - s ennek okán jogosan "történelmi"nek nevezhető - E Pválasztás Magyarországon, hanem az, hogy ennek eredménye komoly hatással lehet nemcsak a 2006. évi országgyűlési választások kimenetelére, hanem a magyar politikai élet egészére is. Nem önmagában a választás eredménye, hanem annak belpolitikai következmé nyei érdekesek. Az EPválasztások végeredményét különösen nagymértékben befolyásolhatja a szavazási hajlandóság. Általános a tapasztalat, hogy a nemzeti parlamenti választásokon nagyobb a részvétel. Felmérések szerint a csatlakozó tíz országban jelenleg a választók 35 %a járulna az urnákhoz, s ez még mindig magasabb, mint a tizenötök esetében (31 %). Ez a fegyelmezett szavazótáborral rendelkező kis, akár radikális pártok számára lehetőséget nyújthat a viszonylag jó szereplésre. Jómagam azokkal értek egyet , akik a magyarországi európai parlamenti választásokon ennek ellenére 50 % körüli részvételre számítanak. Az első EPválasztásokon rendre magasabb a részvétel, mint a későbbieken, főként azért, mert a választók nemigen vannak tisztában azzal, hogy a tét n em hasonlítható össze a nemzeti parlamenti választásokéval. Jellemző, hogy a huszonöt tagállam választói közül épp hazánkfiai közül vélik a legtöbben úgy - tévesen , hogy az EPnek van a legnagyobb súlya a döntéshozatalban. Emellett a sajátos magyar belpo litikai helyzet miatt is viszonylag magas részvételi arány valószínűsíthető (lásd erről Török Gábor kitűnő elemzését - A helyzet fokozódik, HVG. január 13.). A júniusi megmérettetésre láthatóan a FIDESZMPSZ készül a legnyugodtabban. Már november végén ö sszeállították, s nyilvánosságra hozták úgynevezett "Szabad Európa" listájukat (a névválasztásnál minden bizonnyal fontos szempont volt az, hogy sokan asszociálhatnak az egykori Szabad Európa Rádióra), s az elmúlt félév közvéleménykutatási adatai alapján biztosan vezetnek a szocialisták előtt. Győzelmük esetén újult erővel folytathatják a kormány legitimitását kétségbe vonó kampányukat, s teljes defenzívába szoríthatják az amúgy sem offenzív kommunikációjáról híres szocialista pártot. Azt a javaslat, hogy veresége esetén a kormány a 2006. évi választásokig tekintse magát ügyvivőnek, s eszerint viselkedjen (tehát lényegében az ország működéséhez elengedhetetlenül szükséges folyó ügyek intézésére korlátozza tevékenységét) persze nem vehető komolyan (nem is an nak szánták), ám pontosan jelzi, hogy egy jobboldali győzelem esetén mi vár a kormányra és a kormánypártokra. Mindebből az is nyilvánvalónak látszik, hogy a FIDESZMPSZ részéről a kampány döntően belpolitikai jellegű lesz, s középpontjában a Medgyessykor mány értékelése, s nem az Európai Unióval kapcsolatos elképzelésük fog állni. Saját szempontjukból ez ésszerű taktika, hiszen támogatóik között található az Európai Uniótól idegenkedő, vagy legalábbis komoly fönntartással viseltető választók többsége, akik nek aktivizálása nélkül aligha nyerhetik meg a választást. Márpedig az esetleges vereségnek komoly következményei lehetnek a pártra nézve. Bár nem szerepel a listán, Orbán Viktor vezéri nimbuszát valamelyest megtépázná a FIDESZMPSZre nézve kedvezőtlen vé geredmény, bár pozíciója nem gyengülne meg lényegesen. Valószínűleg ismét nagyobb hangsúlyt kapna az EUszkepticizmus (sőt akár az EUfóbia), s nagyobb tér nyílna a párton belüli radikálisok számára is. Az MSZP még mindig nem tudta földolgozni azt, hogy a párt a 2002 végére fölhalmozott tetemes előnyét elvesztve már fél éve a masszívan a második helyre szorult, s ezzel párhuzamosan a miniszterelnök s az egész kormány megítélése is jelentősen romlott a választók körében. Mára minden szocialista politikus sz ámára nyilvánvalóvá vált, hogy a "jóléti rendszerváltás" programja gazdasági okokból nem tartható, ráadásul a "nemzeti közép" jelszava és politikája sem hozta meg a kívánt eredményt. A reformok egyre sürgetőbbek, ám úgy tűnik, hogy az ezzel járó konfliktus okat a párt meghatározó politikusainak jelentős része (egyelőre?) nem akarja fölvállalni. A másik - a népszerűségvesztéssel összefüggő ok - a párt legfelső vezetésében meglévő, mármár nem is palástolt ellentét. Ez nemcsak a párt megítélésének nem tesz jó t, de bénítóan hathat az egységes föllépést és fegyelmezett magatartást igénylő választási kampány stratégiájának kialakításakor is.
