Reggeli Sajtófigyelő, 2004. január - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2004-01-28
12 viszonyait figyelembe véve nem lehet beszélni. A másik tétel az, hogy a határon túli magyar intézményrendszert, bármilyen várakozás is volt kiderült, hogy önmagában a kisebbségi társadalom nem tudja eltartani. A többségi állam szintén nem ad annyit, amennyib?l ez hatékonyan m?ködhetne. Tehát Magyarországra szo rulnak, és itt jön a harmadik tétel, hogy a forrásokért folyamatos harc folyik e vonatkozásban és kialakulhatnak olyan elit csoportok, amelyeknek a racionalitása meghatározhat reálpolitikai döntéseket. - A szerbiai magyarság kimaradt az ottani parlamentbő l. Milyen következtetést von le ebb?l a romániai magyarságra vonatkozóan? - Ez egy figyelmeztetés mindannyiunk számára, hiszen a vajdasági magyarság számára fontos eszköz volt a szerb parlamentben való jelenlét, legutóbb a kormányban is ott voltak - mondt a Markó Béla, az RMDSZ elnöke. Én nem azt állítom, hogy ez az egyetlen eszköz, amellyel rendelkezik ez a közösség, és hogyha elveszítette ezt az eszközt, akkor kétségbe kell esni. De hogy sokkal nehezebb helyzetet teremt egy ilyen kudarc, az biztos, és ha az okokat nézzük, akkor a megosztottság, a kiábrándulás, a közélettől való elfordulás, az ábrándkergetés is mind benne vannak abban, hogy nem sikerült az ottani magyarság képviseletének bejutnia a szerb parlamentbe. És többek közt engem ez is késztetett ar ra, hogy leüljek és próbáljam a közös nemzetstratégia igényét megfogalmazni. - Ön közös nemzetstratégiát hiányol. Mit ért közös nemzetstratégián és milyen elemei vannak ennek? - Néhány alapvető értékben és néhány alapvet? célban egyet kellene értenünk. At tól függetlenül, hogy ki hová tartozik. Ugyanis az utóbbi id?ben egyre vehemensebben feszül egymásnak Magyarországon jobboldal és baloldal, pontosan a határon túli magyarság kérdésében. Persze nagyon nehéz a pártpolitikai harcok köréb?l kivonni ezt a kérdé st. De azért prédájává sem kellene tenni ilyen küzdelmeknek azt, ami távlatilag mindannyiunk számára fontos. Látszólag mindannyian egyetértünk abban, hogy a határon túli magyar közösségek szülőföldön való boldogulását kell támogatni, tehát hogy ezeket a kö zösségeket ott kellene megtartani, magyarként megőrizni, megerősíteni. Viszont hogyha jobban megvizsgáljuk ezt, akkor kiderül, hogy az egyetértő nyilatkozatok mögött nagyon sokszor tanácstalanság vagy olyan meggyőződés van, hogy ezek a közösségek így is, ú gy is fokozatosan elsorvadnak, elfogynak, kitelepülnek Magyarországra. Időnként fölkapunk fontosnak felt?ntetett célokat, aztán elejtjük őket. Hol a státustörvény hozza lázba a magyar közvéleményt, hol a kett?s állampolgárság, hol az autonómia kérdése. Eze k között nem igazán tudunk különbséget tenni, és nem tudjuk azt fölmutatni, hogy annak ellenére, hogy ezek mind népszerű témák, melyik az, amelyik valóban segít abban, hogy tartós jövőt építsünk és melyik az, amelyik esetleg éppen ellenkező irányban hat. - Ön a kettős állampolgárság, illetve az autonómia összeférhetetlenségéről beszélt. Azt mondta, hogy nincs korreláció a kettő között, tehát vagy az egyik vagy a másik? - Én ebben a pillanatban úgy látom, hogy ez a kettő ellentmondásban van. Én nem azt mondo m, hogy jó vagy rossz, egyszerűen arról van szó, hogy valószínűleg kettős állampolgárságot és autonómiát elképzelni ugyanannak a közösségnek egy helyen, egy id?ben nem lehet. - Mit tart elsődlegesnek? - Azt, ami a szülőföldön való boldoguláshoz segít hozzá . Ez pedig, az én meggyőződésem szerint olyan jogi és intézményes keret, amely lehetővé teszi az ottani magyar közösségeknek, hogy lehetőleg minél több kérdésben önállóan döntsenek, saját sorsukat befolyásolhassák vagy igazgathassák. Ez pedig nyilvánvaló, hogy a különböző autonómiaformák érvényesítését jelenti. - Ez most sarkítva azt jelenti, hogy ön nem tartja időszerűnek a kettős állampolgárságot? - Nem, én azt mondom, hogy üljünk le és beszéljük meg, hogy a kettős állampolgárság mihez segít hozzá. Merth ogy ezt kívánatosnak tartja a határon túli magyarok többsége, az biztos. Ezzel kapcsolatosan semmi kételyem nincsen. De vagy mindannyian támogatjuk vagy mindannyian ellenezzük, mert ha ezzel kapcsolatosan összevissza beszélünk, az nem fog eredményre vezet ni. - Ön a magyarságot megosztó kísérletekről beszélt. Konkrétan mikre gondolt? - Elsősorban arra gondoltam, hogy vannak, akik azt képzelik, hogy a határon túli magyarság is már idézőjelben olyan boldog állapotban van, mint a magyarországi magyarság. Vagyi s hogy itt nyugodtan egymásnak eshet jobboldal és baloldal, mert abból nem lesz semmi baj. A határon túli magyar közösségeknek is szükségük van a politikai pluralizmusra, de azért ezeknek a közösségeknek tudniuk kell, hogy nekik elsősorban egyel?re a többs égeikkel van elszámolni valójuk és nem egymással.
