Reggeli Sajtófigyelő, 2004. január - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2004-01-06
12 elegendő a kormány záshoz, bár az új koalíció nagyon megosztott lesz, annyira, hogy sokan már most a létrejövő többség gyors szétszakadására és új választások kiírására számítanak. A radikálisok sikereit gyakran a szerb közvélemény eredendő nacionalizmusával és a gyilkos et nikai ellentétekkel magyarázzák. A szélsőségesen jobboldali és xenofób pártok megerősödése azonban nem korlátozható a volt Jugoszlávia utódállamaira. Nyugateurópai társaikhoz hasonlóan a Balkán szélsőjobboldali erői is jelentős támogatásra lelnek a lakoss ág szociális szempontból kiszoruló, szegényebb rétegeiben. Térnyerésüket segítette a gazdasági átmenet felgyorsulása, a vadprivatizáció, az állami tisztségviselők korrumpálhatóságáról és a politikusok maffiakapcsolatairól kipattant hírek, a kommunista idők jóléti államának lebomlása és a társadalmat nyertesekre és vesztesekre osztó, mindent eluraló szociáldarwinizmus. December 28án tehát Szerbia is követte Boszniát és Horvátországot, ahol 2003 októberében és novemberében ugyancsak diadalmaskodtak a nacio nalisták, mégpedig a szerbiaihoz teljesen hasonló okokból. Csakhogy a szerb radikálisoktól eltérően a bosnyák és horvát szélsőségesek erőteljes átalakuláson mentek keresztül. Soraikat a háborús idők paramilitáris és maffiózó maradványaitól jórészt megtiszt ítva elfogadtak egyfajta viszonylagos nyugati orientációt, szemben a szerb radikálisok retorikájának és összetételének kitartó retrográd nacionalizmusával. A Szerb Radikális Párt közvetlenül a szerbiai többpártrendszer létrejötte után alakult. Vezetője a z a Vojiszlav Seselj, aki egy ideje Hágában van letartóztatásban, a Nemzetközi Bűnügyi Bíróság által a volt Jugoszláviában elkövetett bűnesetek miatt indított perek vádlottjaként. Seselj egyszemélyi vezetése alatt a radikálisok több ízben megmentették Milo sevics kormányát és rendszerét a szövetségi parlamentben. Máskor, Milosevics Nyugattal kokettáló, pragmatikus lépései idején Seseljék a szerb nemzeti érdekek védelmezőiként léptek fel ellene. Ezt a rendszer többször is perekkel és börtönbüntetésekkel honor álta. Mégis, a párt vezetői a börtönpriccsnél többet koptatták a miniszteri bársonyszékeket, osztozva a háborúkért és az országot sújtó szankciókért járó felelősségben. A szerbiai, montenegrói és boszniai politikai életben való aktív részvétel mellett a pá rt önkéntesei a volt Jugoszláviát szétszabdaló háborúkból is kivették részüket. Seselj ezért áll bíróság előtt Hágában, ahonnan a radikálisok listájának éllovasaként irányította pártja kampányát. Egyelőre nyitott kérdés, hogy vádlottként és távollétében el vileg elfoglalhatjae helyét az új törvényhozásban. A szerb politikai elit azzal vádolja a hágai bíróságot, hogy a szerbeket a többi volt jugoszláviai félnél erőteljesebben sújtó, szelektív gyakorlatával a választások előtt jól felhasználható adukat oszt ott a szerb nacionalistáknak. Nevezetesen, a reformista politikusokat a bírósággal való együttműködésre, a megvádolt katonai és politikai vezetők kiadására kényszerítették, miközben a többi utódállam vezetőire nem gyakoroltak ugyanekkora nyomást. S a hágai bíróság még akkor is rosszul és a szerb belpolitikai életre való tekintet nélkül időzítette kiadatási kérelmeit, ha feltételezzük, hogy a szerbek valóban több bűntettet követtek el a háborúk során. Carla del Ponte, a bíróság főügyésze éppen novemberben, a később érvénytelennek bizonyult elnökválasztási kampány csúcspontján nyújtotta be keresetét a négy katonai és belügyi vezető ellen, akiket az 1999es koszovói NATObombázások során az albán lakosság ellen elkövetett súlyos atrocitásokkal vádolnak. A szerb politikai elemzők szerint éppen ez a lépés volt a radikálisok választási sikerének fő oka. De a hágai bíróság nincs egyedül. A nemzetközi közösség akaratlanul is segítette a politikai aréna radikalizálódását a Balkánon, amikor feltétel nélkül, a hatalom mal való visszaélések felett szemet hunyva támogatta a reformista erőket azért, hogy megakadályozzák a szélsőségesek visszatértét. Rövid távon talán működött ez a taktika, de hosszú távon - a szerb, horvát és bosnyák példák szerint - aligha akadályozhatja meg a térségben a nem kívánt választási földcsuszamlásokat. A Szerb Radikális Párt azonban csak korlátozott vonzerőt jelenthet. Szavazóikat átcsábítva kiszoríthatja ugyan a többi szélsőséges pártot, de a lakosság (Nyugatbarát) többségét nem tudja megnye rni magának. Ez a többség a reformista politikában csalódva inkább távol marad a szavazásoktól. Ez viszont a jövőben könnyen hozzásegítheti a Radikális Pártot a győzelemhez. A választási statisztikák szerint Milosevics is a
