Reggeli Sajtófigyelő, 2004. január - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2004-01-26
6 egyértelműen a Markóvonal mögé állt” (Európai megoldás, december 17.). A tétovaság és az egyértelműség nem nagyon fér össze. Ezen írásában kifejti a szerző, mi is ez a Markóvonal: „A békés úton elérendő autonómia viszont valódi európai ügy. A régiók, a helyi közösségek, a kulturális azonosságukat őrző egyének önrendelkezési joga a táguló Európában is »felülírja« az egynyelvű, »homogén« nemzetállam vízióját. Ezt megér tetni a román partnerekkel, s még inkább a félelmekkel és komplexusokkal fertőzött román társadalommal, nagyon nehéz lesz. Az RMDSZ legnemesebb politikai célja, hogy szülőföldjén tartsa meg az erdélyi magyarságot. Nyilvánvaló, hogy az otthon való boldogulá snak alapvető eleme a jó állampolgári, politikai közérzet. Ezt Erdélyben sokan az autonómia jegyében látják. Ha ez a cél szélsőségekkel rokonítható, militáns politikai megnyilvánulássá válik, úgy a magyar jobboldal eléri célját: sikerül átplántálnia Erdély be is a két Magyarországról szóló beteg vízióját.” Az MSZP valóban e vonal mögött áll. Az Európa Tanács parlamenti közgyűlésének ülésein az MSZP politikusai aktívan támogatták az ún. Grossjelentést, ami az európai konfliktusok megoldásának egyik eszközek ént ajánlja az autonóm területek pozitív tapasztalatait. Én is föltettem ezen a fórumon Nastase miniszterelnöknek azt a kérdést, hogy milyen álláspontot képvisel a román kormány a székelyföldi autonómia ügyében. A baloldal tehát ebben az ügyben nem tétova , hanem megfontolt. Nem engedi át az autonómia eszméjét a jobboldalnak, de csendes. Harcos következetességgel képviselte álláspontját az EUalkotmány kisebbségi klauzulája ügyében – , de nem tölti ki teljesen azokat a kereteket, amelyeket a változó európai normák már lehetővé tesznek. Az ENSZ közgyűlésének 1992ben elfogadott 47/135. sz. határozata kimondja: az államoknak nemcsak védeniük kell a nemzeti vagy etnikai, vallási és nyelvi kisebbségek létét és identitását, hanem kötelességük elősegíteni azt is, hogy létrejöjjenek ezen identitás kiteljesítésének feltételei. A jogfejlődés kihasználásával az RMDSZ 1992ben, kolozsvári nyilatkozatában rögzítette, hogy a belső önrendelkezés (autonómia) lehet a válságból kivezető út. 1993ban az RMDSZ brassói kongressz usán felvázolták a háromszintű autonómia tervét. Az Európa Tanács parlamenti közgyűlése 2003ban fogadta el a Grossjelentést. A közgyűlési határozat azt tanácsolja azoknak a tagállamoknak, amelyekben kisebbségi csoportok identitásuk megőrzésének jogát kö vetelik, hogy vezessék be a területi és kulturális autonómia különböző formáit, melyek alkalmasak a követelések kielégítésére, miközben garanciát nyújtanak az állam egységére, szuverenitására és területi sérthetetlenségére. A központi kormányzatnak megérté ssel kell reagálnia a kisebbségek autonómiaigényére, viszont az autonómia nem keltheti azt a látszatot, hogy csak a helyi kormányzat a fontos. Siker csakis ott érhető el, ahol a többség és a kisebbség viszonya kiegyensúlyozott. Az autonóm státusnak az érin tett felek közötti megegyezésen kell alapulnia. A feleknek fel kell ismerniük, hogy az autonóm státus egy dinamikus folyamat része, amely folytonos tárgyalást igényel. Az RMDSZ 1996ban belépett a kormányba, és sokak szerint 2003 márciusáig (a Grossjelen tésig) „jegelte” az autonómia kérdését. Akkor kinyilvánította a székelyföldi fejlesztési régió létrehozására vonatkozó igényét. Az RMDSZ belső ellenzékét ez nem elégítette ki, megalapították az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanácsot, amely a székelyföldi alkotmán y létrehozásával kívánja újra a nemzetpolitika középpontjába állítani az autonómiát. A Grossjelentés kiengedte az „autonómia szellemét” a palackból, de az a szellem rendeltetésével ellentétben nem az összefogást erősítette, hanem megosztotta a magyarságot a határon innen és túl. Az európai normák lehetővé tennék, hogy a magyar külpolitika az autonómia ügyében is offenzívabb, harcosabb álláspontot foglaljon el – miként az uniós alkotmánytervezet módosítása során, ami a magyar nemzetpolitika egyik legnagyob b vívmánya. A baloldal csendes megfontoltságának oka éppen a Miklós Gábor által is megfogalmazott dilemma: hogyan lehetne megértetni a román partnerekkel és még inkább a félelmekkel és komplexusokkal fertőzött román társadalommal, hogy az erdélyi magyarság és az őket támogató anyaország törekvései nem fenyegetik, éppen ellenkezőleg: garantálják a román állam egységét és szuverenitását.
