Reggeli Sajtófigyelő, 2004. január - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2004-01-24
4 A most átadott másolatok ugyanis egyszerű feketefehér xeroxkópiák, amelyeken például nem lehet megkülönböztetni a későbbi javításokat az eredeti bejegyzésektől, ráadásul egy ugyanilyen fénymás olt változat már jó ideje hozzáférhető a kutatók számára Magyarországon is. A kutatást nehezíti az is, hogy hazánk a kézirathoz tartozó hanganyag kópiáját sem kapta meg, holott a gyűjtemény teljes hanganyagát digitalizálták a kilencvenes években. A gyűjt emény korábban kiadott első két részének kéziratairól sincs másolat Budapesten, az elmúlt évtizedekben megjelentetett dokumentumok pedig csak szlovák, illetve német nyelven hozzáférhetők. A magyar kulturális miniszter bejelentette: hazánk ötmillió forint tal járul hozzá a most átadott anyag szlovákiai kiadásához. A szlovák, német és angol nyelvű kötet ennek ellenére még összefoglalót sem tartalmaz majd magyar nyelven. Nem titkolták csalódottságukat a zenetudományi kutatók az átadáson a hanganyag nélküli, egyszínű fénymásolat láttán. Ez ugyanis – bár a politikában előrelépés – nekik semmi újat nem nyújt. A szakmában egyébként is régóta terjeng az a szóbeszéd, miszerint az eredeti kéziratokra és a hozzá tartozó fonográfhengerekre egy szlovák zenekutató tett e rá a kezét sok évvel ezelőtt, s a nemzetközi érdeklődésre számot tartó gyűjteményt saját lakásában őrzi nem megfelelő körülmények között. A most átadott fénymásolatokat a Magyar Tudományos Akadémia Zenetudományi Intézetének Bartókarchívumában helyezté k el. – Úgy tekintem, hogy ez fontos, politikai jellegű gesztus. Ebben a pillanatban a politika barátságosabb nexusban van egymással, mint a szakma – mondta a Magyar Nemzetnek Somfai László, a Bartókarchívum vezetője. Hozzátette: személy szerint bizakodó, beszélt Hiller Istvánnal a hiányzó anyagok Magyarországra hozataláról, és a miniszter azt mondta, hogy nem lesz akadálya azok átadásának. Pontos adatokat a lehetséges időpontról a Bartókarchívum vezetője sem tudott mondani. Agócs Gergely népzenész és g yűjtő emlékeztetett arra, hogy Magyarország évekkel ezelőtt egyoldalú gesztust tett a szlovák félnek az Utolsó Óraprogramban. A Magyar Nemzet kérdésére elmondta: vezetésével másfél év alatt 270 órányi jó minőségű stúdiófelvételt készített az Utolsó Óra st ábja szlovákiai hagyományőrzőkkel. Bartók szellemiségében nemcsak magyar, hanem szlovák, ruszin, gorállengyel és cigány népzenei anyagot is rögzítettek. A felvételeket Baán László, az NKÖM közigazgatási államtitkára adta át Szlovákiának még a Fideszkormá ny idején. A népzenész hozzátette: azt sugalmazta mindkét miniszternek az átadás előtti munkavacsorán, hogy május 1jén, az európai uniós csatlakozás napján a szlovák – magyar együttműködés szimbólumaként útjára induló dunai hajón adja át hazánknak Szlovákia a Budapestről még hiányzó színes kéziratmásolatokat és a digitalizált hanganyagot. – Chmel megígérte, hogy segít ennek megvalósításában – tette hozzá Agócs. Bartók szlovákiai gyűjteménye a múlt század során meglehetősen hányatott sorsú volt. A népzenegy űjtő zeneszerző 1918ban fejezte be tizenkét éves felvidéki gyűjtőmunkáját. Előkészítette lezárt és szisztematikusan elrendezett gyűjteményét, majd 1920ban tárgyalt a Matica Slovenská kiadóval az anyag nyomda alá rendezéséről. Mivel a gyűjtemény nem jelen t meg a szerződésben megjelölt határidőn belül, Bartók szerette volna visszaszerezni a kéziratot, de hiába levelezett erről a Matica Slovenskával. A kiadásra csak jóval a zeneszerző halála után került sor. A gyűjtemény első részét 1959ben, második részét pedig 1970ben jelentette meg szlovák – német nyelven a Szlovák Tudományos Akadémia. A kéziratokhoz tartozó teljes hanganyagot a kilencvenes években digitalizálták. A harmadik, befejező rész és a mutatókat tartalmazó negyedik kötet a mai napig nem jelent meg , és lényegében hozzáférhetetlen a kutatók számára. Magyar – szlovák közös finanszírozású kiadása legkorábban májusra várható. vissza
