Reggeli Sajtófigyelő, 2004. január - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2004-01-06
9 konklávék” (értsd: enklávék) kártékony voltáról, sohasem érti meg, hogy miért akar román állampolgárok egy csoportja Romániában magyarként élni és megmaradni. Le Pen, aki maga is a „muzulmán konklávék” nagy szakértője, a román szélsőjobboldali Vadim Tudor szövetségese. Azé a Tudoré, aki szerényen a teljes romániai magyar kisebbség kiűzését tekinti egyik politikai céljának. A nacionalisták és soviniszták csak a maguk nemzetéért aggódnak. Más nemzeti kisebbségekért már csak azért sem állnak ki, mert ez biztatást jelentene saját – elnyomásra vagy mellőzésre ítélt – kisebbségeiknek. Magyarországon kívül egyetlen ország sincs a világon, amelyben a határon túli magyarok ügye „nemzeti kérdésként” eladható lenne. Csak azokra számíthatunk, akik az emberi jogok tisztelete okán minden elnyomott és fenyegetett kisebbség mellett kiállnak. Aki ezt elfelejti, az eleve lemond a magyar kisebbségek melletti szolidaritásról. Közel tíz esztendeje vagyok a kisebbségi jogok védelmezőjének számító Európa Tanács parlamenti k özgyűlésének tagja, sok tapasztalatot szereztem. A státustörvény ügyében és minden magyar kisebbségi kezdeményezésben Boris Cilevic lett képviselő az egyik leghűbb szövetségesünk. Bármikor kérjük, kedvesen kacsázó járásával már szalad is, hogy aláírást gyű jtsön, módosító indítványt készítsen, valamiképp segítsen nekünk. Boris orosz anyanyelvű, zsidó és szocialista. Háromszorosan is kisebbségi egy erősen nacionalista és jobboldali országban. Ő nem a Kövérféléknek akar segíteni, hanem a kisebbségi sorban élő , a nacionalizmus által szorongatott magyaroknak. Nagy szenzációnak számított, amikor az Európa Tanács ajánlást fogadott el a csángók kultúrájának megőrzéséért. A jelentéstevőt, Tytti IsohookanaAsunmaa asszonyt én kértem fel a csángók ügyének képviseleté re. Tytti asszony finn liberális politikus, Ouluban az otthonában is jártam. A kilencvenes évek elején kulturális miniszterként ő mentette meg a tamperei Leninmúzeumot, a nyugati világ egyetlen ilyen műintézetét a bezárástól. Azzal érvelt, hogy ha a Szovj etunió fennállása alatt üzemelt a múzeum (aminek ő annak idején nem különösebben örült), akkor összeomlása után nagy szégyen lenne a bezárása. S valamiképp Lenin is része a finn történelemnek, amelyet utólag ostobaság lenne átírni. Pártja Finnországban amú gy jobboldali liberális erőnek számít. Az autonómia ügyében a magyar jobboldali sajtó is lelkesen idézte a svájci Andreas Gross nyilatkozatát. Andreast a barátomnak tekintem, dedikált könyvét is őrzöm. Ő svájci szocialista, s a katonai szolgálat megtagadá sa miatt még a börtönbüntetést is vállalta az igencsak militarista Svájcban. A közvetlen demokrácia, az alulról építkező baloldali társadalom híve. Aligha értené meg, hogyan moshatja össze valaki az erdélyi magyarok melletti kiállást az európai muzulmánok elleni kirohanással. Számos példával folytathatnám a sort. Az Európa Tanácsban valamely módosító indítvány csak akkor érvényes, ha több nemzeti delegációból is gyűjtünk hozzá megfelelő számú aláírást. Magyar kisebbségi ügyekben legbiztosabb támogatóink min dig azok a holland, skandináv és svájci képviselők, akik minden kisebbségi ügy mellett kiállnak, akik a nagyobb szabadság hívei és minden jobboldali rendpártiság elszánt ellenfelei. A májusban kibővülő Európai Unió egyik legsúlyosabb nemzetiségi konfliktu sa a baltikumi orosz lakosság helyzete lesz. Nehéz eset: a kis balti népek történelmi igazságával az orosz lakosság jelen idejű igazsága áll szemben. A lett kormány nemrég törölte az Európai Parlamentbe delegált egyik megfigyelőjének mandátumát, mivel az b írálni merészelte az oroszok jogfosztottságát. Az Európai Parlament nyugati értékeken felnőtt tagjai megdöbbentek a példátlan eseten, s azóta sem engedték meg, hogy Lettország mással töltse be a kérdéses mandátumot. A magyar kormány nagy sikere, hogy a kis ebbségekre vonatkozó utalás bekerült az unió alkotmánytervezetébe. A magyar kisebbségpolitika azonban csak akkor lesz hiteles, ha a magyar kisebbségek mellett más kisebbségek érdekében is ki mer állni. Ha „másféle szempontokra”, az adott országok kormányai ra tekintettel hallgatunk, akkor ugyanazt tesszük, mint azok a nyugati politikusok, akik a jó kapcsolatok érdekében bármit elnéztek a mindenkori bukaresti kormánynak. Ha például a lettországi és észtországi oroszok kérdésében a csatlakozás után is némák ma radunk, akkor kevés támogatóra számíthatunk a mi szívünknek kedves magyar ügyekben.
