Reggeli Sajtófigyelő, 2004. január - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2004-01-22
12 mégis a papa hivatása felé tendál, még ha elsőre nem is veszik fel. Ezért belekóstol a kertészetbe és a szőlészetborászatba, „valahogy el kellett kerülni a katonaságot" - tüntet ki őszinteség ével. Végül csak felveszik a jogra, ahonnan friss diplomájával nyílegyenesen húz 1979ben az éppen megalakult Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatalba, ahol rövid hat esztendő alatt osztályvezető, két évre rá főosztályvezető. Amikor 1988ban - rés zben hivatalából - megalakul a Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Minisztérium, rábízzák a hatósági főosztály irányítását. 1990től aztán a törvényelőkészítő főosztály első embere, sőt 1996ban helyettes államtitkársággal is megtisztelik. Aztán pillanatn yi törés: 1999 nyarán a többet mint kormányváltást ígérő erők kisgazda megbízottja, Pepó Pál megszakítja eddig rendszereken és kormányokon átívelő szolgálatát. A kormányzat végül mégis Pepót tekinti nélkülözhetőnek, és visszainvitálja. A dolgok 2002 végén zökkennek ismét a normális kerékvágásba, amikor visszakapja a helyettes államtitkári stallumot. „Evezek, horgászom, úszom" - sorol vízfüggő passziókat, amelyeket csak kiegészít a zenével és a könyvekkel. Dunaharaszti családi házában - „még nagyapám építet te" - középiskolában oktató mérnöktanár feleségével, 24 éves, államigazgatási főiskolát végzett és most a jogra járó Péter fiával, valamint a még középiskolás, 15 éves Kata lányával naponta és közvetlenül tájékozódhat a Duna mindenkori állapotáról. - Aki eddig Bősbe belevágott, mind rosszul jött ki belőle. Ön miért vállalta: a hatalomért? - Inkább nevezném kihívásnak. De talán az is motivált, hogy szerintem az életet az egészséges kompromisszumok viszik előre. Aki ugyanis hadakozik, lehet, hogy győz, de az is lehet, hogy őt győzik le. Bős azonban olyan ügy, ahol igazándiból egyik fél sem tud győzni. Majd a történelem meghozza a megoldást. - Akkor mire kell a kormánybiztos?! Vagy önnek volt a fiók mélyén egy, a történelem folyását kedvező irányban gyorsít ó koncepciót rejtő dossziéja? - Mint már jelezni próbáltam, nincs optimális megoldás. Tárgyalni kell. De én hosszú években gondolkodom, mivel túl sok az ügyre telepedett politikai és szakmai előzmény. - Rendben, menjünk mi is kissé vissza a múltba. Akkor lett környezetvédelmi hivatalnok, amikor a hatalom falain kívül már éledeztek a többnyire politikai ellenségnek tekintett környezetvédő mozgalmak. Ön hogy reagált erre? Egyetértett vagy csatázott velük? - Kezdetben kisember voltam ehhez, később meg olyan területen dolgoztam, ahonnan nem lehetett a zöldmozgalmakkal szemben csatasorba állítani. De nem is kellett, mert munkám során láttam, mekkora masszív tudás halmozódott fel abban a társaságban, amit hasznosítani is lehetett. Nagyon jó barátaim vannak abbó l a körből. - Mégis kik? - Ez most elég kínos, mert aki nem olvassa a nevét, majd azzal jön, hogy ellene már merényletet sem akar elkövetni senki? De azért megnevezném Droppa Györgyöt, Hajósi Adriennt, Kiszel Vilmost, Lukács Andrást... - Járt a tüntetés eikre is? Netán a hivatal, urambocsá' a párttagság bénította? - Nem járok tüntetésekre, de a rendezvényeiken sokszor előfordultam. Ami a pártot illeti, az én nemzedékemből az ambiciózusabb srácok voltak bent, és a mi fejünkre már aligha lehet az ötvenes é vek bűneit ráolvasni. Meggyőződésem, hogy soha nem lett volna békés rendszerváltás Magyarországon, ha ez a generáció nincs jelen a pártban. - És? A mór megtette kötelességét...? Miért nem folytatta a politizálást?
